Hidrológiai Közlöny, 2019 (99. évfolyam)
2019 / 3. szám
76 Hidrológiai Közlöny 2019. 99. évf. 3. sz. ÖSSZEFOGLALÁS HELYETT A magyar szellemi élet számos fontos képviselője dolgozott különböző UNESCO szakmai bizottságokban. Két ok miatt lehet nyilvánvaló cél a fokozottabb magyar részvétel. Egyrészt az UNESCO az egyetlen ENSZ szakosított szervezet, ahol a kormányok állandó képviselettel vesznek részt a szervezet stratégiájának és programjának kialakításában. Ez természetesen kitűnő alkalomként is kínálkozik a többoldalú diplomáciai kapcsolatok ápolására és a magyar indíttatások, valamint állásfoglalások szélesebb körű megismertetésére és elfogadtatására. Ez kezdeményező és professzionális kulturális külpolitikát kíván. Másrészt - most a saját, talán kissé szubjektív véleményemnek hadd adjak hangot - ha Magyarország valóban pozitívan akar hozzájárulni a nemzetközi folyamatokhoz és a nemzetközi megértés elősegítéséhez, akkor azt pont kultúrája segítségével teheti meg (ideértve természetesen a magyar tudományt is). Bartóktól Kurtágig, Csontvárytól Molnár Veráig, Haar Alfrédtől Erdős Pálig, Ormándy Jenőtől Solti Györgyig, József Attilától Pilinszkyig, Rácz Lászlótól Neumann Jánosig, Ottliktól Esterházyig - és még nagyon-nagyon sokan csak a huszadik században, akiket itt most hely híján nem említhetek, jogos kritikát vonva magamra - rendkívüli mértékben járultak hozzá a világ általános kultúrájához. Van tehát Magyarországnak értékes üzenni valója, és úgy hiszem, az UNESCO az a hely, ahol ez az üzenet hatékonyan közvetíthető. Természetesen az UNESCO is változóban van. A hatvanas években lényegében az intellektuális együttműködés egyetlen nemzetközi intézménye, és talán nem túlzás azt mondani: világközpontja volt, amely mágnesként vonzotta magához a kor progresszív elméit. A párizsi székházat Breuer Marcel tervezte, statikáját Nervi számította ki, Picasso nagy pannót festett a konferenciaterem elé, Henry Moore szobra a kert ékessége, Noguchi japán kertet tervezett, Calder mobillal, Miró kerámiafallal járult a környezet méltóságához. A hatvanas évek új lehetőségei, a gyarmati országok felszabadulása seregnyi új feladatot adott az UNESCO-nak. René Maheu akkori főigazgató vezetésével az UNESCO a kor meghatározó intézménye lett. Időközben egy sereg új intézmény jött létre, nem kis részben az UNESCO munkálkodásának köszönhetően.12 Egy kicsit persze az UNESCO-t is elérte minden korosodó intézmény sorsa: elintézményesedett. És bizony, 70 éves lett ... egy kicsit megcsontosodott, egy kicsit elfelejti, mi is történik körülötte a világban, egy kicsit totyog és motyog, már nem olyan bátor, mint ifjú korában, a politikai korrektség oltárán mindenkinek meg akar felelni és nem veszi észre, hogy legnagyobb ellenfele saját túlfejlett bürokráciája. Viszont, ha nem lenne UNESCO, akkor ki kellene találni. Most. Talán soha nem volt olyan fontos alapítása óta, mint korunkban, amikor régen elfelejtettnek hitt, ordas eszmék tekeregnek cifra politikai gúnyákba bújva, amikor fundamentalista vallási őrültek gyilkolnak ártatlanokat véletlenszerűen, és amikor a kulturális uniformizálódás jobban fenyeget, mint az intézmény megalapítása óta bármikor. Mi akkor a megoldás? Kultúra, oktatás, tudomány, kommunikáció, kultúra, oktatás, tudomány, kommunikáció ... Ad nauseam'3. „ This is UNESCO. Hold on, we are trying to connect you. ”14 Mindnyájunk közös gondja tehát a fiatal nemzedékek sürgős bevonása az UNESCO munkájába. Hogy tudnánk újra szellemileg izgalmas kísérleti műhelyeket indítani, ahol a különböző kultúrák fiatal művészei, tudósai, kommunikátorai és oktatói vetnék össze elképzeléseiket és közösen alakítanák ki egy elfogadható és fenntartható világ új képét? Mert ha ezt nem tesszük, akkor Julien Huxley Aldous bátyjának lesz igaza: jön a Brave New World'5. IRODALOM Chow, Ven Te (szerk.) (1964). Handbook of Applied Hydrology. New York, McGraw-Hill Book Company. ISBN-13: 978-0070107748. Szilágyi József és Szöllősi-Nagy A ndrás (2010). Recursive Streamßow Forecasting: A State Space Approach. London, Taylor & Francis. ISBN: 041556901X. A SZERZŐ SZÖLLŐSI-NAGY ANDRÁS vízmérnök, hidrológus, PhD, habil., az MTA doktora, Doctor és Prof HC mult., a Nemzeti Közszolgálati Egyetem professzora, a kőszegi Felsőfokú Tanulmányok Intézetének tanácsadója. Az MHT tagja közel 50 éve. Pályáját a VITUKI-ban kezdte, majd néhány évig a IIASA-ban folytatta. A VITUKI tudományos főigazgatóhelyettese volt. Azt követően 25 évig az UNESCO vezető tisztviselőjeként szolgált, először 20 évig Párizsban a Nemzetközi Hidrológiai Program főtitkáraként, majd azt követően a delfti UNESCO-IHE rektoraként. A Marseille-ben székelő Víz Világtanács kormányzója volt 20 évig. A Sustainable Water Futures nemzetközi tudományos program elnöke Brisbane-ben, Ausztráliában. Jelenleg az UNESCO-IHP Kormányközi Tanácsának elnökhelyettese, korábban elnöke. Számos hazai és nemzetközi díj birtokosa. Az év során megkapta az African Water Prize kitüntetést. 12 Apró adalék: Ha nincs CERN, nincs web. Ha nincs 15 Aldous Huxley: Szép új világ, Magyar kiadás, Móra Ferenc UNESCO, nincs CERN ... Kiadó, 1982. 13 Kb.: ájulásig. 14 Az UNESCO telefonrögzítőjének kimenő üzenete: “Ez itt az UNESCO. Várjon, megpróbáljuk összekapcsolni”
