Hidrológiai Közlöny, 2019 (99. évfolyam)
2019 / 3. szám
75 Szöllősi-Nagy András: Életem legizgalmasabb huszonöt éve - Gondolatok az UNESCO-ról A klímaváltozást illetően hadd tegyem hozzá, hogy manapság elég sok botorság jelenik meg ez ügyben, és nem csak a bulvársajtóban. Nem is olyan régen például nagybetűs szalagcímmel jelentett a talán legjobb nemzetközi napilap egyik száma: „Beindult a klímaváltozás!". Nos, ez nem egészen breaking news, hiszen egy több mint négymilliárd (négyezer millió) évvel ezelőtti eseményről tudósított a szerző. VÁLTOZIK-E A KLÍMA? Igen, változik. És ennek az a nettó eredménye, hogy a hidrológiai körfolyamat nagy valószínűséggel felgyorsul. Ennek aztán számos súlyos következménye lehet. Rögtön hozzá kell tennem azonban, hogy ez a változás, ha bekövetkezik, nem hirtelen történik, hiszen a klímarendszer tehetetlensége óriási. Azt, hogy a víz körforgása a globális felmelegedés hatására felgyorsul, viszonylag elég egyszerűen be lehet látni - hozzátéve rögvest, hogy ez a magyarázat rendkívül leegyszerűsített. Azt is hozzá kell tenni, hogy a földtörténeti nagy eljegesedések után ez már előfordult mint természetes jelenség. Nagy leegyszerűsítéssel arról van szó, hogy a megnövekedett hőmérséklet hatására megnő a párolgás, aminek következtében megnő a felhőképződés valószínűsége. Több felhőből több csapadék keletkezhet, aminek hatására egységnyi idő alatt megnövekszik a lefolyás. A megnövekedett lefolyásból tovább nő a párolgás ... és így tovább, tehát a víz körfogása várhatóan felgyorsul. Ha ez pedig igy van, akkor egységnyi idő alatt több szélsőséges hidrológiai esemény fordul elő. Megnő tehát az árvizek gyakorisága és mértéke. A folytonossági feltételnek minden körülmények között fenn kell állnia - emlékeztetőül: ma épp annyi édesvíz van a Földön, mint a holocén klímaoptimum idején - ami csak úgy történhet meg, hogy az aszályok időtartamának és kiterjedésének is növekednie kell. Azaz a szélsőségek előfordulásának valószínűsége várhatóan növekszik. QED. Hangsúlyozni kell persze, hogy az atmoszférikus és hidrológiai folyamatok ennél az igen primitív modellnél lényegesen bonyolultabbak, seregnyi eddig még nem magyarázott visszacsatolás, véletlenszerűség és erős nem-linearitás jellemzi a rendszert - pont ez az oka annak, hogy a globális cirkulációs modellek és kapcsolódó hidrológiai hatás-szimulációs vizsgálatok számos esetben szögesen ellentétes eredményeket adnak, különösen a léptékváltások során. Megjegyzendő, hogy a csapadékeloszlás idő- és térbeli változásával a felszín alatti vizek utánpótlódása is jelentős mértékben változhat, tehát a klímaingadozás és -változás az egész hidrológiai ciklusra kihat. A rendelkezésre álló adatok és ismeretek jelenlegi szintjén általánosan érvényes és szigorú megállapítások a víz körforgásának klímaingadozás hatására történő megváltozásáról azonban nem tehetők. Vannak vízfolyások, ahol a vízhozamok növekvő tendenciát mutatnak, s vannak olyanok, ahol csökkenőt. Statisztikailag érvényes, magas szignifikanciaszintű hidrológiai megállapítások sem regionális, sem globális szinten ma még nem tehetők - oka ennek részint a statisztikai módszereink elégtelensége, másrészt pedig az, hogy az észlelt hidrológiai idősorok az esetek zömében rövidek egy, a klímaskálán elfogadható általános megállapítás megtételéhez. Ma még nem tudjuk egzakt módon bizonyítani, hogy a hidrológiai körfolyamat csakugyan gyorsulóban van - pont ezt a feltételezést van hivatva ellenőrizni az IHP seregnyi projektuma. Ami általános következtetést lehet tudni az nagyjából annyi, hogy az emberi tevékenység hatása a hidrológia körfolyamatra lényegesen jelentősebb, mint a klímaváltozásé. A klímaváltozás várhatón megnöveli a hidrológiai események bizonytalanságát, s így a vízgazdálkodás kockázati tényezőit is. Sokan hozzáteszik ehhez, hogy az elkövetkező harmincöt év közel harminc százalékos globális népességnövekedése, azaz a kilencmilliárdos emberiség, várhatóan nagyságrendekkel nagyobb változást okoz a hidrológiai ciklusban és a vízzel való gazdálkodásban, mint az ugyanezen harmincöt év alatt várható klímaváltozás. Ezért tartják számosán fontosabbnak az adaptációs stratégiák kidolgozását a túlpolitizált barokkos diplomáciai manővereknél. Ezen stratégiák központi szereplője pedig a víz. A klímaváltozás tehát vízen és víz által manifesztálódik - akár a várható tengervízszint-emelkedésről, akár a hidrológiai ciklus terresztris részéről legyen szó, ideértve a gleccserek és az állandóan fagyott permafroszt térségek szerepét is. Sajnálatos módon azonban pont a hidrológiai ciklus - a klímarendszer talán legérzékenyebb és legkevésbé értett része - kapja a legkisebb figyelmet a klímaváltozással kapcsolatos vitákban, és hozzá kell tennem, a kutatásban is. Csak remélni lehet, hogy a párizsi őszi klímacsúcson és azt követően a kormányok végre ennek, az emberiség túlélése szempontjából központi, szó szerinti létkérdésnek megoldására is szentelnek időt és energiát. VÍZ, VÍZ, víz.... A víz lesz tehát a XXI. század egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb kihívása. Ez, az egyébiránt eléggé könnyen igazolható feltevés az elmúlt két évtizedben fokozatosan, persze lassabban, mint kellett volna, a nemzetközi politika homlokterébe került és lett része a politikai közgondolkodásnak - már ahol a politikusok ezt megértették. Sebtében hozzá kell tennem, hogy Magyarország e tekintetben végre nem követte szokásos Pató Pál-os hozzáállását - van egy államférfi, aki több mint politikus s aki másokkal karöltve nemzetközi szinten is élére állt a víz és klímaváltozás magasabb társadalmi és politikai szintre történő emelésének. Legyen bár szó a klímaingadozás és -változás hatásairól vagy a harmincöt éven belül kilencmilliárd ember vízellátásáról vagy a növekvő gyakoriságú árvizekről vagy akár az ENSZ kilenc millenniumi fejlesztési céljáról, nos, ami mindezt öszszeköti, az a víz. Bolygónk fenntarthatósága érdekében alapvetően át kell gondolnunk a vízzel való gazdálkodás szinte minden kérdését, beleértve a vízgazdálkodás intézményi feltételeit. Ez volt az UNESCO Nemzetközi Hidrológiai Programjának mantrája az elmúlt negyedszázad során, s ennek politikai elismertetése volt talán egyben legnagyobb sikere. Úgy tűnik, hogy jóllehet késve is, de a politikai közösség végre felismerte a nyilvánvalót: víz nélkül nincs élet. Ez a gondolat hatja át a 2015 utánra formálódó Fenntartható fejlődési célok (Sustainable Development Goals - SDG) új rendszerét is.
