Hidrológiai Közlöny, 2019 (99. évfolyam)
2019 / 1. szám
Kozák Péter: Szemelvények a vízgyűjtő-gazdálkodás magyarországi történetéből 21 megvalósításra javasolt tervek közül a legnagyobb gazdasági hasznot eredményező megvalósítását kell előtérbe helyezni. H' 2. ábra. Vásárhelyi Pál (Forrás: Barabás Miklós litográfia) Figure 2. Portrait of Pál Vásárhelyi (Source: Lithography by Miklós Barabás) 3. ábra. Sajó Elemér (Forrás: https ://vizmerce.blog.huvizmerce. blog) Figure 3. Portrait of Elemér Sajó (Source: https://vízmérce, blog, huvizmerce. blog) Az értekezés kitért arra, hogy a beruházások megvalósításához illeszkedő jogi környezet is alapfeltétele az eredményességnek. Tekintettel arra, hogy a vízügyi fejlesztések időigényesek, azok megvalósítási időtartamához illeszkedő jogi környezet szükséges. Fontosnak tekintette a társadalom bevonását a beruházások megvalósításába oly módon, hogy differenciálja a feladatok végrehajtását. Megállapította, hogy a nagyobb folyók szabályozását az állam hajtja végre, míg az ármentesítési és belvízrendezési feladatokat az érdekeltek körébe rendeli. A felmerülő tervezési feladatok végrehajtásával kapcsolatosan javasolta a vízügyi szolgálat belső tervezői állományának fejlesztését, egyrészt az azonnali tervezési feladat végrehajtására, másrészt olyan speciális tervezési feladatokra, amelyre alkalmas kapacitás külső erőforrásból nem vehető igénybe. Az árvízmentesítés és a belvízrendezés tekintetében felhívta arra a figyelmet, hogy ahol a helyi érdekeltek szerveződése nem alkalmas a szükséges feladatok végrehajtására, ott az államnak kell a munkálatok megkezdésére lépéseket tenni. Továbbá az akkor már koros, 50-70 éves műtárgyak műszaki felülvizsgálatának mielőbbi megkezdését szorgalmazza. A folyamszabályozási munkák vonatkozásában a beruházások végrehajtásához szükséges további pénzügyi források biztosítását tekintette prioritásnak. A víziutak fejlesztésének fontosságát külön fejezetben vizsgálta. Párhuzamban vizsgálta a vízi közlekedést a vasúti közlekedéssel. A víziút fejlesztésénél felhívta a figyelmet arra, hogy gazdaságosabban fejleszthető, mint a vasút. Ugyanakkor kiemelte, hogy számos korábbi fejlesztés megvalósítása során a két szállítási módot nem egymást kiegészítő megoldásokkal, hanem egymás kárára fejlesztették. Megállapította, hogy a két szállítási mód összekapcsolása esetén a kihasználtság és a hatékonyság fokozható az egymásra épülő szállítási tarifák alkalmazásával. Német példán levezetve elemezte a vízi szállítás és a víziutak fejlesztésének előnyeit, kihangsúlyozva annak fontosságát, hogy a vízi és a vasúti szállítás alkalmazása során ki kell használni a kétféle szállítási mód előnyeit és törekedni kell azok kombinálására a gazdaságosság és a hatékonyság növelésének érdekében. A víziutak használata és fejlesztése érdekében összevetést közöl a vasúti közlekedés költségeivel, mely alapján megállapította, hogy a vízi szállítás költsége negyede a vasúti szállításénak. Megfogalmazta, hogy a víziutakon törekedni kell a 1000-2000 tonnás hajók alkalmazására, a hatékonyság fokozása érdekében. A gazdasági fellendülést két alappillérre helyezte: a vízi szállítás fejlesztésére és az öntözött területek növelésére. Prioritásként fogalmazta meg a Duna-Tisza csatorna megépítését, elsődlegesen a vasúti szállításhoz viszonyított kedvezőbb szállítási költségekre alapozva, kiemelve a beruházási és üzemeltetési költségekben jelentkező eltéréseket. Elemezte a balatoni hajózás fejlesztésének feltételeit és megállapította, hogy a térség fejlődésének érdekében a balatoni kikötők fejlesztésén túlmutatóan fontos a Sió folyamatos hajózhatóságának biztosítása. Szorgalmazta hazai Hajózási egyesület létrehozását, amely szervesen kapcsolódjon be a Közép-európai hajózási szakmai szervezetbe. A vízerőhasznosítással kapcsolatban megállapította, hogy bár a korábban nagy potenciállal rendelkező telepek az országhatáron kívül kerültek az I. világháborút követően, a megmaradt hazai lehetőségek kihasználása gazdaságos, főleg a kisesésű erőmüvek alkalmazásával. Az öntözés fejlesztését a gazdasági fejlődés alapjaként azonosította. Részletesen vizsgálta, hogy milyen alternatívák vannak az öntözés kiváltására és megállapítja, hogy öntözés hiányában nem biztosítható a fenntartható gazdasági fejlődés. Az öntözés elterjesztésével kapcsolatos korábbi sikertelenségét két tényezőben nevesítette. Egyrészt az öntözési társulatoknak az ár- és belvízmentesítő társulatoktól eltérő hitelfelvételi környezetében nevezte meg a probléma okát, hiszen annak tagja a társulat által felvett hitelekért a magánföldtulajdonával felel (ingatlan-nyilvántartási széljegy formájában). A sikertelenség másik okaként azt a körülményt nevesítette, mely szerint a gazdának az öntöző társulat a telekhatáráig vezeti a vizet, onnan a birtokon belüli vízkormányzó műveket és a vízkormányzást a földtulajdonosnak kellett megépíteni, illetve üzemeltetni. Ehhez a gazdák jelentős része nem rendelkezett kellő tőkével, illetve szaktudással. Megoldási lehetőségként állami irányítás alatt álló öntöző mintaüzemek létrehozását (a mezőhegyesi és a bábolnai példákra alapozva), illetve a szakemberképzés mielőbbi megindítását javasolta, összekapcsolva az öntöző mintatársulatok fejleszté
