Hidrológiai Közlöny, 2019 (99. évfolyam)
2019 / 3. szám
Hidrológiai Közlöny 2019. 99. évf. 3. sz. KIOLDÁS! VIZSGÁLATOK A kutatás során több oldalról vizsgáltuk a jelenlegi gyógyvízkészítést. Első lépésként a terápiás célokra használt víz készítéséhez bányászott kőzeten végeztünk el szisztematikus kioldási vizsgálatokat, hogy az áztatás során a vízbe került oldott alkotórészeket jobban megismerhessük. Anyag és módszer A parádi kőzet kioldási vizsgálatait kétféle szemcsemérettel végeztük el. Az egyik a bányából érkező, eredeti 80- 120 mm-es frakció volt, míg a másik a kalapácsos törővei 0-25 mm-es mérettartományban aprított frakció volt. Az eltérő szemcsemérettel a kőzet felületének oldódásra gyakorolt hatását akartuk megfigyelni. Az eltérő méret csak az egyik változó volt a vizsgálatok során, a másik a levegőztetés. Perisztaltikus pumpával két csövön keresztül levegőt juttattunk az oldatba, a minimális mechanikai keverés mellett az intenzívebben vízbe oldódó oxigén és szén-dioxid kémiai mállást fokozó hatására voltunk kíváncsiak. A laboratóriumi vizsgálatokra vonatkozó információkat a 3. táblázatban foglaltuk össze. 3. táblázat A végzett vizsgálatok összefoglaló táblázata Table 3. Summary table of the performed tests Kioldás Méret Ismétlések száma Ciklusok száma Statikus kioldás Eredeti kőzet (80-120 mm) 3 3 Aprított kőzet (0-25 mm-es) 3 3 Indukált kioldás (levegőztetett) Eredeti kőzet (80-120 mm) 3 3 Aprított kőzet (0-25 mm-es) 3 3 A mérések 1 dm3-es fedeles, műanyag tárolókban történtek, ahol a kivonatokban 35 V/V % volt a kőzet térfogati koncentrációja. Tömegekre átszámolva ez 550 g kőzetet és 330 g desztillált vizet jelentett, ugyanis a kőzet sűrűsége 2,80-3,05 g/cm3 között változott. Az oldat hőmérséklet, kémhatás és fajlagos vezetőképesség mérések az első nap a kioldás kezdetétől számítva 30 perc, 1 óra, 2 óra és 4 óra elteltével történtek, majd ezt követően naponta, két naponta. Egy mérési ciklus hossza 144 óra volt. Összesen 3 mérési ciklus futott le, ami azt jelenti, hogy az első 144 órás mérés után a különböző módon kezelt kőzetekről leöntöttük a keletkezett oldatot és újabb 330 g desztillált vizet öntöttünk rá. Ezt még egyszer megismételtük. Ez a kezelés a kőzet kimerüléséről adott információt. A mérési eredményeket varianciaanalízissel értékeltük. Eredmények A kémhatás változását az időfüggvényében ábrázoltuk (4. és 5. ábra). Az ábrákon az egyes kezeléseken belül az eltérő kőzet szemcseméretek pH változásra gyakorolt hatása is összevethető. Bármely kezelést, bármely szemcseméretet is vizsgáljuk, látható, hogy a ciklus szám növekedésével egyre magasabb pH-ról indul az oldatok kémhatásának csökkenése. Az 1. és 2. ciklus végére (144 óra) a beállt pH-k között szignifikáns differencia nem látható, viszont a 3. ciklus végére elért pH az előző kettőtől 0.8-1 pH- val pozitív irányba eltér (4. és 5. ábra). Összevetve az azonos ciklusokhoz tartozó kémhatás változás görbéket (4. és 5. ábrák) látható, hogy nincs jelentős különbség azok lefutásában akár szemcseméret szerint, akár kezelés alapján hasonlítjuk össze azokat. Figure 4. Change in pH during static leaching
