Hidrológiai Közlöny, 2019 (99. évfolyam)
2019 / 3. szám
Szűcs Péter és társai: Balneológiái és gyógyvíz-technológiai vizsgálatok Parádfürdőn 19 Az oldatok fajlagos vezetőképesség változását vizsgálva bármely kőzet méret, bármely kezelését is vesszük szemügyre, látható, hogy az egyes ciklusok végén elért maximális fajlagos vezetőképesség értékek között szignifikáns differencia tapasztalható, amin keresztül a kőzet oldódó ásványi anyag kimerülése meghatározható. A mért fajlagos vezetőképesség értékeket (6. és 7. ábrák) ciklusonként mind kezelés, mind szemcseméret alapján varianciaanalízisnek vetettük alá. Igazán a ciklusok végén elért fajlagos vezetőképesség érték az, ami számít, mert az idő nem limitáló tényező az oldatok előállításánál a parádi fürdőben. Ennek ellenére az összes mérési időpontra elvégeztük a varianciaanalízist. A kőzet szemcseméret esetében azt tapasztaltuk, hogy az azonos ciklusokon belül, azonos időpontban mért fajlagos vezetőképesség értékek között nincs szignifikáns különbség. Más szóval a fajlagos vezetőképesség felfutásában látható különbség nem szignifikáns. Ugyanezen az alapokon megvizsgáltuk a levegőztetés, buborékoltatás kioldásra gyakorolt hatását is. Az aprított kőzet esetében látható, hogy 24 órán belül az oldatok fajlagos vezetőképességének növekedése intenzívebb levegőztetés esetén, de a varianciaanalízis során azt kaptuk eredményül, hogy ez a differencia a statikus kioldáshoz képest nem szignifikáns. Ugyanígy az aprított kőzet ciklus végi maximális fajlagos vezetőképesség értékei között sincs szignifikáns differencia. Az eredeti mérettartományú kőzet esetében a buborékoltatás hatása kevésbé észrevehető az aprított kőzethez képest. Figure 6. Change in specific conductivity during static leaching 5. ábra. A pH változása az indukált (levegőztetett) kioldás során Figure. 5. Change in pH during induced (aerated) leaching
