Hidrológiai Közlöny, 2019 (99. évfolyam)
2019 / 3. szám
6 Hidrológiai Közlöny 2019. 99. évf. 3. sz. nek, amelyek a teljes terület 69%-át fedik le (Marosán 2017). A csévélődobos rendszerek sokkal magasabb nyomást igényelnek a megfelelő működéshez, mint a körforgó öntözőberendezések és a lineárok. A lineárok nagy része évtizedekkel ezelőtt került beruházásra, így az elöregedés egyre több problémát fog okozni, ha a gazdák nem újítják fel ezeket a berendezéseket. Az öntözővízhez való hozzáférhetőség megfelelő a nagy öntözőrendszerek felszíni vízszétosztó hálózatai által lefedett területeken. A víztakarékos öntözési technológiák használata különösen fontos azokon a területeken (pl. állókultúrákban), ahol felszín alatti vízből elégítik ki az öntözővíz igényt {Bíró és társai 2011). Továbbá az öntözés költségeinek csökkentése, a másodlagos szikesedés, a tápanyagok kilúgozódásának, a talaj tömörítésének és a felszín eróziójának, valamint a helytelen öntözési gyakorlat elkerülése minden esetben figyelmet követel. Megoldást jelenthet a helyspecifikus öntözés, amely pozitív hatással van a vízfelhasználási hatékonyságra és a környezetre, ami víz- és energia-megtakarításban nyilvánul meg (Evans és társai 2013). A túlöntözés mélybeszivárgást vagy felszíni elfolyást eredményezhet, míg kötött talajokon tócsásodáshoz vezet (Fiebig és Dodd 2016) és okai lehetnek a talaj degradációnak, a tápanyag kimosódásnak és a vízfelhasználási hatékonyság csökkenésének (O’Shaughnessy és társai 2016), amelyek gazdasági és környezetvédelmi szempontok miatt egyaránt kerülendők. A talaj mellett természetesen a növényekre is hatással van a helytelen öntözés. A túlöntözés hatással van a hajtásnövekedésre, virágzásra és termésképzésre. A túlöntözött állományokban kisebb termés várható (de Bruyn 1982). Az alul öntözés negatívan hat a növények biomaszsza- és termés-produkciójára. A potenciális termőképesség kiaknázása lehetetlen a növény vízigényének kielégítése nélkül. Azonban az alul öntözés a termés minőségének javulásához is hozzájárulhat, például a szárazanyag-tartalom emelése miatt (Pék és társai 2017). Egy modem öntözési rendszer kialakításánál figyelembe kell venni a változó talajtípusokat, az eltérő növényfajokat vagy fejlettségi állapotokat a táblán belül. A precíziós, változtatható arányú öntözés még újdonságnak számít a termelők számára és mindössze néhány helyspecifikus öntözésre képes eszköz üzemel az országban. A helyspecifikus öntözés sebesség- és zónavezérlésen keresztül valósítható meg. A sebességvezérlés segítségével a járószerkezet sebessége módosítható, így magasabb vagy alacsonyabb lehet az öntözővíz dózis (ÖD) az eltérő területrészeken. A zónavezérlés az egyes szórófejek (vagy szórófej csoportok) működési idejét módosítja, így azok eltérő ÖD-okat biztosítanak a körforgó öntözőberendezés különböző részein (Kranz és társai 2012). Fontos kihívás azonban, hogy valóban precíziósán üzemeltessük az erre alkalmas eszközöket. Ehhez szükséges az öntözött tábla heterogenitásának ismerete (pl. beszivárgás, domborzat, víztartó kapacitás stb.) (Yari és társai 2017). A precíziós berendezés üzemeltetése úgynevezett recepttérképek segítségével valósul meg, amelyeken szabályozható az eltérő területrészekre kiöntözendő víz aránya. Az eltérő arányú vízkijuttatást indokló táblatulajdonságok megismeréséhez felméréseket kell végezni. Minél részletesebb egy felmérés, annál drágább. Ezért mindenekelőtt azt szükséges megismernünk, mennyire részletesek legyenek ezek a térképek. Amennyiben valaki olyan részletességű felmérést készít, amelyet aztán a gép képtelen lekövetni, az nem költséghatékony, hiszen a többletköltséget jelentő szükségtelen részletesség nem jár előnnyel. A szórófejek átfedése miatt a szomszédos VRI zónák között átmeneti sávok találhatók (O’Shaughnessy és társai 2013). Részben ezek szélessége határozza meg hogyan jelöljük ki a zónahatárokat, amely különösen fontos, főként kisebb parcellák esetén (Siti és Fisher 2015). Daccache és munkatársai (2015) szintén figyelmeztetnek a túlzottan kisméretű zónák kijelölésének problémájára, mivel a szórófejek átfedése megzavarhatja az előírt ÖD teljesítését. Eltérő ÖD-sal öntözni kívánt területeknél nem elfogadható, ha az egyenletesség nem megfelelő vagy az előírt ÖD-tól eltérnek a kijuttatott mennyiségek a különböző zónákban. Ennek vizsgálata nem egyszerű feladat, mivel a VRI rendszerek egyenletességére vonatkozó standard felmérési módszer hiányzik. Korábbi kutatások szerint sem a sebesség-vezérlés, sem a szórófejek működtetési ciklusa nem befolyásolta az egyenletességet (Dukes és Perry 2006; Perry és társai 2003), viszont a különböző fuvóka típusok hatással voltak az egyenletességre (Dukes és Perry 2006). A régi, elkopott fúvókák és a szeles viszonyok negatívan befolyásolják a körforgó öntözőberendezés öntözési egyenletességét (Yari és társai 2017). A kutatás fő célja az volt, hogy felmérjük milyen pontossággal szükséges a különböző vízadaggal öntözött poligonok kijelölése a precíziós öntözőberendezés üzemelését vezérlő recepttérképen. A kísérleteink egyrészt az átmeneti sávok szélességének megállapítására (szomszédos zónák átfedése), másrészt arra vonatkoztak, hogy felmérjük a különböző ÖD-sal öntözött zónák egyenletességét. Kiegészítésként megvizsgáltuk, hogy mit jelent az adott egyenletesség az alul- és túlöntözött területek és vízmenynyiségek tekintetében. ANYAG ÉS MÓDSZER Az öntözőberendezés jellemzői A kutatásban használt öntözőberendezés két Valley 8120 tagból és egy 800c saroköntöző tagból áll. A gép VRI iS rendszerrel felszerelt (Valmont Irrigation, Valley, Neb.), amely lehetővé teszi minden egyes szórófej különkülön való vezérlését a két belső fix tagon, eltérően az egyszerűbb VRI rendszerektől, ahol csak szóró fej csoportok eltérő üzemeltetése volt lehetséges. A három tag teljes hossza együtt 180,86 m. A VRI-vel vezérelhető hossz 98,26 m. A maximális kijuttatható ÖD 7,6 mm nap1. A VRI-vel vezérelhető szakasz Nelson R3000 D8 rotátor típusú szórófejekkel van felszerelve Valley Regulator PSR- 2 (1,03 bar) nyomáscsökkentőkkel. A szórófejek a vízszállító csövekről lógatva helyezkednek el a talaj szinttől hozzávetőleg 2,4 m magasságban. A szórófejek szórási sugara kb. 6-7 m. A szórófejek közötti távolság 5,3 m. Ettől eltérő távolság a tornyok közelében lehetséges. Az üzemeltetéshez biztosított nyomás ~1,8 bar volt a központi toronynál,
