Hidrológiai Közlöny, 2019 (99. évfolyam)
2019 / 2. szám
80 Hidrológiai Közlöny 2019. 99. évf. 2. sz. Az MHT 1951-ben alapította az alapító titkáráról, egykori elnökéről elnevezett Bogdánfy Ödön-emlékérmet. 1951-2017 között 128 tagtársunk részesült eddig ebben az elismerésben. A Társaság 1951-61 között több emléklapot alapított, melyek adományozásával egyes szakterületek (balneológia, limnológia, csatornázás-szennyvíztisztítás, vízépítés, vízgazdálkodás, vízellátás-víztisztítás, hidrogeológia, hidrológia-hidraulika) kiemelkedő szakembereinek munkásságát kívánta elismerni, az érintett szakosztályok javaslata alapján. A társaság ezeket - a Társaság szakmai tagozódásához igazodó sokfajta - emléklapokat 1974 után megszüntette és helyettük 1976-ban megalapította a Pro Aquaemlékérmet. 1977-2017 között a Társaság 485 arra érdemes tagját részesítette ebben az elismerésben. A Magyar Hidrológiai Társaság 1979-től Vitális Sándor Szakirodalmi nívódíjat adományoz. A szakirodalmi nívódíj célja, hogy ösztönözzön a Magyar Hidrológiai Társaság munkaterületén végzett magas színvonalú, újszerű munka eredményeit bemutató, igényes szakcikkek írására; ezúton is elősegítve az új, hatékony módszerek, eljárások elterjesztését. 1979-2017 között 78 szakcikk összesen 175 szerzője kapott önálló vagy megosztott nívódíjat. ATársaság 75 éves fennállásának évében, 1992-ben jelentette meg első ízben a kitüntetettek, díjazottak jegyzékét, majd pedig 2000-ben a Magyar Hidrológiai Társaság kitüntetettjeinek újabb kiadványát. Centenáriumunk alkalmából, kétéves szerkesztői munka eredményeként tesszük le tagjaink elé az újabb, immár harmadik kiadást, amely - döntően - a 2017. évi állapotnak megfelelően mutatja be Társaságunk több mint 800 egykori és jelenlegi kitüntetett tagját, ezúttal már - ahol csak lehetett - fényképes illusztrációval. Elkötelezettek vagyunk abban, hogy a hazai műszaki-természettudományos szakemberek munkásságát népszerűsítsük, országépítő alkotásaikra, közösséget formáló tevékenységükre - ha áttételesen is - ráirányítsuk a közfigyelmet. Szándékunk, hogy az évszázados történetünk során a Társaságban tevékenykedő sok ezernyi tagunk közül a legkiemelkedőbb munkát végzők teljesítményét, életútját bemutassuk és megőrizzük az utókor számára - a kor kívánalmainak megfelelően immár nem csak nyomtatásban, hanem digitálisan is. A korábbi, Marczell Ferenc által szerkesztett életrajzi lexikon (2000) megjelenése óta közel két évtized telt el. Azóta a Társaság által kitüntetettek száma örvendetesen emelkedett, s ez már eleve bővítette a korábbi kötetben szereplők körét. Ugyanakkor számtalan esetben előfordult, hogy - szomorú, de igaz - a nekrológokhoz, megemlékezésekhez azok írói gyakran fordultak a lexikonban megjelent adatokhoz. Hiszen ki nem élte meg, hogy olyan kollégák, akik éveken, vagy évtizeden át egy szobában ültek, a másikról nem mindig tudják, mikor, milyen beosztásban, milyen nagyobb munkákban vett részt, hiszen maguk sem tudják egészen pontosan, csak a régi papírok átnézése után, szerkesztése folyamán. Gyakorta a már lezárt életpályákat is újra górcső alá vettük, kiegészítettük a korábbi kötetekben szereplő adatokat, hogy minél teljesebb legyen a lexikoni szócikk. Míg Marczell Ferencnek a '90-es évek végén - az akkor még létező Vízügyi Szakkönyvtárban - fizikai értelemben is át kellett böngésznie a Társaság folyóiratait, addig a mi feladatunknak ez a része sokkal könnyebben ment, mert az MHT szaklapok ma már minden nehézség nélkül elérhetőek az interneten, s a keresőrendszerbe elég csak beütni a megfelelő nevet - s előjönnek a találatok. Vagy nem jönnek elő! A külföldi szakembereknél különösen, de a hazaiaknál is előfordult, hogy nem találtunk róluk semmi érdemlegeset. E tekintetben különösen az 1960-70-es évek kitüntetettjei életrajzának volt nehéz utólag utánajárni. Mindezek mellett nagy segítséget jelentett a Balázs György profeszszor által szerkesztett négy kötetes „építőmérnök lexikon”, amely az 1943-1966 között oklevelet szerzett építőmérnökök életrajzait tartalmazza. Persze nem mindenkiét. Csak azokét, akiktől nekik is sikerült beszerezniük az adatokat. De ez azért az ott érintett mérnököknek közel 70%-át érintette, aminek begyűjtése és közreadása mindenképpen nagy teljesítmény volt Balázs György és társai részéről! A munka előkészítése során kérdőíveket küldtünk mindazoknak, akik az interneten elérhetők voltak. A kérdőíven szereplő rubrikák egységesek voltak, de a kitöltésük után rendelkezésre álló szövegek nagyon nagy mértékben „szórtak” - a néhány mondatostól a több oldalasig! így
