Hidrológiai Közlöny, 2019 (99. évfolyam)
2019 / 2. szám
Nagy László: Árvízvédelem rövid története Hollandiában 67 Construction zeeborg Early polders Westfriese Omringdijk Development Development 1. ábra. A gátak elhelyezkedése 1200 körül Figure I. Map of the dikes at around 1200 OMRINGDIJK Markáns növekedés a lakosság lélekszámában az első évezred végén kezdődött. A föld védelme érdekében 1100 környékén már egyre több gátat emlegetnek a forrásmunkák. A községek és gazdaságok által szervezett gátépítés több mint ezer évre tekint vissza észak Hollandiában, bár több helyen feljegyzésekkel nem rendelkezünk, csak a gátak ősi magjának vizsgálata enged erre következtetni (Kuks 2002). Nem ismert, hogy hol és mikor kezdődött el a Nyugat-Fríz Omringdijk építése, de valószínűleg ez valamikor a XI. vagy XII. században lehetett. A teljes Omringdijk első említése 1320-ból származik, ami "Verdin püspöki döntése" néven vált ismertté. Abban az évben, III. Vilmos gróf idején, készült el az a könyv, amelyben részletesen ismertették a gát helyét, beleértve a különböző szakaszok nevét és hosszát is. A nyugat fríz tőzeges területek süllyedése az 1000-es évekig szükségessé tette a vízrendszer összefogását, patakok, csatornák építését és a torkolatok kialakítását. Az Omringdijk-ot úgy alakították ki, hogy több kisebb patakot összekapcsoltak. Ezt a munkát 1250 körül fejezhették be, éppen időben, mert a St. Lucia 1287-es árvize betört a területére. Nem lehet tudni, hogy mennyire tudatosan, de a körgát nyugati részét a tengerparttól mintegy 8-10 km-re vezették, mintegy helyet hagyva a tengeri árvizek csillapítódásának. Ugyanakkor a keleti parton a gát közvetlenül a Zuiderzee (ma IJselmeer) partján futott. Az Omringdijk töltéseivel (2. ábra) sikeresen létrehoztak egy nagy Nyugat-Fríz életteret. A gát valóságos hossza mintegy 126 kilométer, a körbefogott terület 800 km2, és a magassága csak néhány méter. A gát csatlakozik Enkhuizen, Hoorn, Alkmaar, Schagen, Medemblik városaihoz. A Nyugat-Fríz terület úgy nézett ki, mint egy gáttal körülvett nagy sziget. (Omringdijk ma is látható, öt napos az a séta, amivel az egész gát bejárható, történelmi emlék és turista attrakciók csatlakoznak a kiránduláshoz - www.westfrieseomringdijk.nl.) Bár a XIII. században már kiépítették ezt az "arany gyűrűnek" nevezett azonos magasságú gátrendszert, de a koordináció nagyon gyenge volt, és az egyes községek rendelkezésre álló eszközei sem voltak önmagukban elégségesek. A károsodások és gátszakadások kijavítása is azoknak a feladata volt, akiket a víz betörése leginkább veszélyeztetett, ami hatalmas megújuló munka volt, és nagy terhet rótt az ott élőkre. 1375-ben az Omringdijk nagy része a Lutjeschardam és az Nek között elmosódott, majd a helyreállított gátat 1434-ben megint elmosta egy nagy vihar. A nyugat frízek ismét egy alacsony töltést építettek Scharwoude falu mentén, hogy a vizet kivezethessék a területről. A Klamdijk, eredetileg az Omringdijk része volt, de 1436-ban két helyen beszakadt. A Graf Raad (Grófi tanács) megfedte a nyugati frízeket, hogy mostantól jobban tartsák fenn a gátat. Az 1570-es Mindenszentek árvíz elöntése óta nem történt valódi katasztrófa. 2. ábra. Az Omringdijk területe és a kerítő gát helye Figure 2. The place of the Omringdijk 1675. november 1-jén egy súlyos észak-nyugati vihar korbácsolta a Zuiderzee vízét, aminek eredményeként november 2-án éjjel két helyen Scharwoude-nál, a Zuiderzee felől a hullámok áttörték a gátat. A víz mintegy 10 méteres mélységbe száguldott le és eljutott
