Hidrológiai Közlöny, 2019 (99. évfolyam)
2019 / 2. szám
66 Hidrológiai Közlöny 2019. 99. évf. 2. sz. Árvízvédelem rövid története Hollandiában Nagy László Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Geotechnika és Mémökgeológia Tanszék (E-mail: lacinagydr@gmail.com) Kivonat Hollandiában az árvízvédelem évezredes történetét bátorság egy rövid közleményben összegezni, így csak néhány fordulópontot, általánosítható esetet szeretnék bemutatni. Ezek az esetek ráirányítják a figyelmet a holland árvízvédelem változására, fejlődésére. Már a számok is azt mutatják, komoly feladattal álltak szemben, ami elsősorban a tengeri árvizek hevességéből származott. Bár ez az utóbbi évtizedekben kisebb jelentőséggel bírt, nem szabad elfelejtkezni a 2. évezred első néhány évszázadáról, amikor szigeteket, gátakat tépett szét a tengeri árvíz és nagy szárazföldi területeket foglalt el. Ezeknél az árvizeknél nem volt ritka az 50 000 áldozat sem. Az ország belsejét a folyami árvizek veszélyeztették. Kulcsszavak Árvízvédelem, tengeri árvíz, Hollandia, gátszakadás, történelem. Short history of the flood protection in the Netherland Abstract In the Netherlands, to summerize the millennial history of flood protection in a short article is a brave thing, so I would like to present only a few turning points and generalizable cases. These cases call attention to the change and development of Dutch flood protection. The numbers already show that they are facing a serious task that originated from the heaviest of the storm surges. Though this has been less significant in the recent decades, it is important not to forget about the first few centuries of the 2nd millennium when islands broken, dikes opened by storm surges and occupied large land areas. There were not rare 50 000 victims in these floods. The inland of the country was endangered by river floods. Keywords Flood control, stormtide, the Netherland, dike breach, history. BEVEZETÉS Hollandia tengerpart menti területein az első telepesek mintegy 5 000 éve jelentek meg (NHV 2004). A legöregebb gát Hollandiában, amiről tudunk, mintegy 2 000 éves, a fríz Peins község mellett tőzegből építették. Ez a tény kiegészítve azzal, hogy a 838. évi árvízről már írásos emlékek vannak, azt mutatja, hogy az árvíz elleni küzdelem nagyon korán kezdődött az Északi-tenger melletti területeken. Tekintettel arra, hogy mind a mai Belgium és Németország szomszédos területein is a tengerár a jelentős veszély, kétségtelen, hogy Hollandia ebből a szempontból központi helyet foglal el. A tengeri árvizek gyakorisága és erőssége a második évezred elején mintegy 300-400 évig erősen dominált, ekkor alakultak ki a mai szigetek profiljai a holland partoknál, és több tengeröböl a szárazföldön (pl. Zuiderzee, Jade-öböl). A gátépítés legkorábbi jelzései a késő vaskorból származnak. Már a római korban kis gátakat építettek a mai Hollandia területén. Az állandóan fejlődő gáthálózat kulcsfontosságú pillanatait a különböző szakaszok jellemzik. Többek között Peins és Dongjum fríz falvak dűnéinél végzett ásatások során találtak gáttesteket, a bucka kialakulását megelőző időkből származó apró gátakat. Ezek a kicsi, legfeljebb 70 cm magas gátak tőzegekből álltak öszsze. Később a szerkezetet megerősítették úgy, hogy a vízoldali rézsűt enyhébb haj lássál építették hozzá. A kora középkorban kevés gátépítési tevékenységet jegyeztek fel Hollandiában. A rómaiak távozásával politikai instabilitás és népességcsökkenés kezdődött. A nyolcadik századtól kezdődően lassú népességnövekedést láthatunk, aminek következtében 1250-re a lakosság Hollandiában tízszeresére nőtt. Új települések alakultak ki a sós mocsarakban, amelyek a halban és az állattenyésztési legelőben gazdagok voltak. Kisebb léptékben a vízfolyásokat elgátalták, kis gátakat építettek fel, követve a meglévő domborzat magaslatai közötti mélyebb részt. A népesség növekedésével nőtt a gátak hossza is (1. ábra). Az első folyógátak a XI. században jelentek meg a folyó torkolatánál, ahol a tenger behatolása a folyó magas vízszintjéhez fűződött. A helyi uralkodók elgátalták a folyók mellékágait, hogy megakadályozzák a földjükön az áradást (Graaf van Holland 1160 körül a Kromme Rijn-t, V. Floris 1285 a Hollandse IJssel-t), ami további problémákat okozott másoknak a folyón feljebb. Ugyanakkor a folyó felső részén a nagyléptékű erdőirtás a folyó szintjét egyre szélsőségesebbé tette, míg a szántóterületek iránti kereslet ahhoz vezetett, hogy egyre több területet védtek be gátakkal, kevés helyet biztosítva a folyóágynak, patakoknak, ami még magasabb vízszinteket okozott. A falvak védelmére szolgáló helyi gátak összekapcsolódtak, hogy mindenkor a folyótól el legyenek szigetelve. Ezek a fejlemények azt jelentették, hogy amíg a folyóvölgyek első lakóinak a rendszeres áradás csak kellemetlen volt, ezzel ellentétben a későbbi ritka áradások, amikor a gátak a terhelés hatására átszakadtak, sokkal rombolóbbak voltak.
