Hidrológiai Közlöny, 2018 (98. évfolyam)
2018 / 2. szám - SZAKCIKKEK - Somlyódy László: Vízminőség-szabályozás: Fejlődéstörténelem
5 Vízminőség-szabályozás: Fejlődéstörténelem Somlyódy László Professor emeritus, Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszék, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, 1111 Budapest, Műegyetem rakpart 3. Magyarország. (E-mail: somlyody.laszlo@epito.bme.hu ) Kivonat „A múlt a jövő bölcsője” mondjuk nem ritkán: tanulni és okulni érdemes, ennek szellemében íródott ajelen cikk (a „Somlyódy könyv” 3. fejezete, lásd a szám könyvismertetőjét), ami a vízminőség szabályozás históriájával és a trendekkel foglalkozik. A 19. század közepéig, az ipari forradalom és a városiasodás idejéig megy vissza és a fejlett világ néhány fontos szennyezési (bal)esetét (kolerajárvány és a „Nagy Bűz” Londonban, lángoló folyó az USA-ban), azok kezelési módját és az innováció szerepét boncolgatja. A kiválasztott esetek: (1) a londoni kolerajárvány, az elővigyázatosság elvével és a csatornázással összefüggésben, (2) az eleveniszapos biológiai szennyvíztisztítás fejlesztése a szerves anyag lebontására, (3) az úttörő Streeter-Phelps modell és (4) a szabályozást célzó, bontható szerves-anyag mennyiségét jellemző biokémiai oxigénigény (BŐI) mérése. A cikk elemzi a napjainkig felmerülő, újabb és újabb problémákat, ezek bevonását a vízminőség-szabályozás meglévő rendszerébe, az előrelátást a fontosabb döntések előkészítésében. Meglepve tapasztaljuk, hogy a 19. század „hőskorszakában” nem ritkán erősebben érvényesültek az elővigyázatosság és a megelőzés elvei, mint napjainkban. A probléma felismerése többnyire megvolt, a megoldáshoz a kívánt technológia azonban még nem állt rendelkezésre. Kulcsszavak Vízminőség szabályozás, kolera, városiasodás, szennyezési katasztrófák, elővigyázatosság, megelőzés, eleveniszapos szennyvíztisztítás, Streeter-Phelps modell, BŐI. Water quality control: History of development Abstract „The past is the cradle of the future” we often say: indeed it is worthwhile to learn lessons from the past experiences. The paper (Chapter 3 of “Somlyódy book”, see the review in this issue) was written in the spirit of this slogan, dealing with the history and trends of water quality control. It looks back to the middle of the 19th century, to the beginning of the industrial revolution and urbanization and analyses major pollution accidents of the developed world (the cholera epidemic and the “Great Stink” of London, River on Fire in the USA) including the approach on how to cope with them and the role of innovation. The paper discusses: (1) the handling of the London epidemic in connection with the evolution of the Precautionary Principle and the construction of sewerage system, (2) the development of activated sludge method for the decomposition of organic matters, (3) the pioneering Streeter-Phelps model and (4) the biochemical oxygen demand (BOD) characterising the decomposable organic matters and serving as a measure of the overall quality control. It also deals with the gradually emerging problems up today, their inclusion into the existing water quality control system and the necessary foresight when preparing crucial decisions. Surprisingly it is found that in the good old days of the 19th century the precautionary and prevention principles were prevailing more often than nowadays. The recognition of the problem was generally there, but for the solution the technology requested for was missing those days. Keywords Water quality control, cholera, urbanization, pollution accidents, precaution, prevention, activated sludge method, Streeter-Phelps model, BOD. BEVEZETÉS Miért vízminőség? Miért kell szabályozni? Melyek a főbb eszközök, amelyek rendelkezésre állnak? Hogyan alakultak ki ezek? Melyek voltak a fő hajtóerők? Ezek lehetnének az első kérdéseink. Választ múltbeli esetek elemzése, a kérdéses terület fejlődéstörténetének bemutatása és a trendek felvázolása révén kísérlünk meg adni: „a múlt elemzése ajövő táptalaja” mottóval. A 19. század közepéig nyúlunk vissza, néhány vízszennyezési kérdésre összpontosítva (kolerajárvány, a londoni „Nagy Bűz”, a lángoló Cuyahoga folyó), azok megoldását és a szakterület főbb innovációit (eleveniszapos szennyvíz- tisztítás, BOI-mérés és a Streeter-Phelps-modell) elemezve. A példák Angliából és az Egyesült Államokból, az ipari forradalom élenjáró országaiból származnak, és mérföldkövet jelentenek a vízminőség-szabályozás évszázados kialakulásában. A járványok és a vízszennyezések egyre súlyosbodó gonddá az iparosodás és a városiasodás korában váltak. A felismerés egyik állomása 1854, a nagy londoni kolera- járvány. A másik 1858, amikor a szokatlanul forró nyár a pöcegödrökből és máshonnan bejutó, felhalmozódott szerves anyag lebontása révén anaerob, oxigénhiányos állapotot eredményezett a Temzében. Ez elviselhetetlen, rohadt tojás „illatú” kénhidrogén-gáz keletkezését idézte elő. A bűz Londonban olyan mértékű volt („Great Stink”), hogy a parlament épületét be kellett zárni, a működését fel kellett függeszteni. Az ipari szennyezőkkel összefüggő állomás 1936, amikor az USA-ban Cleveland-nél kigyulladt a Cuyahoga, az Ohio egyik mellékfolyója. 1968-ban ismét masszív tűzeset jelentkezett, ami megrázta a közvéleményt. A média ekkor már hatékonyan kommunikálta az esetet, egyértelművé vált a társadalmi igény az azonnali intézkedésre.
