Hidrológiai Közlöny, 2018 (98. évfolyam)

2018 / Különszám - SZAKCIKKEK - Boross Nóra, Czeglédi István, Preiszner Bálint, Burányi Máté, Boros Gergely, Erős Tibor, Kern Bernadett, Specziár András, Takács Péter, Vitái Zoltán: Galandféreg (Ligula sp.) fertőzés hatása a balatoni folyami gébek (Neogobius fluviatilis) kondíciófaktorára és ivarszerv tömegére

15

Galandféreg (Ligula sp.) fertőzés hatása a balatoni folyami gébek (Neogobius fluviatilis) kondíciófaktorára és ivarszerv tömegére

Boross Nóra1, Czeglédi István1, Preiszner Bálint1, Burányi Máté2, Boros Gergely1, Erős Tibor1, Kern Bernadett1, Specziár András1, Takács Péter1, Vitái Zoltán1

’MTA Ökológiai Kutatóközpont, Balatoni Limnológiai Intézet, 3237 Tihany, Klebeisberg Kuno u. 3.

2Pannon Egyetem Környezettudományi Intézet, Limnológia Tanszék, 8200, Veszprém, Egyetem u. 10.

Kivonat

A Balatonba mintegy 50 éve betelepült folyami géb állományára napjainkban nagyfokú galandféreg (Ligula sp.) fertőzöttség jellemző. A galandféreg elsőrendű lárvája az evezőlábú rákok közvetítésével jut a halak bélcsatomájába, majd azok hasüregében II. stádi- umú lárvává fejlődik. A parazita végül a fertőzött halakat elfogyasztó vízimadarak bélcsatomájában éri el végső fejlődési stádiumát. A balatoni folyami géb állomány felmérése céljából 2017 tavaszán és nyarán a tó négy medencéjének északi és déli partjáról, négy különböző élőhely típusból (kikötő, kövezés, nádas, nyílt víz) gyűjtöttünk összesen 383 folyami géb egyedet. A tó déli partjáról gyűjtött folyami gébek 15,2%-ában, míg az északi part mentén gyűjtött példányok 32,8%-ában volt jelen a parazita. A folyami gébek Fulton-féle kondíciófaktorát a galandféreg eltávolítása után kapott testtömeg alapján számoltuk. Megállapítottuk, hogy a parazita negatívan hatott az egyedek kondíciófaktor értékére, valamint ivarszervük tömegére.

Kulcsszavak

Galandféreg, parazitafertőzés, idegenhonos hal, kondíciófaktor, Balaton_________________________________________________

The effect of tapeworm {Ligula sp.) infection on the condition factor and gonad weight of monkey goby {Neogobius fluviatilis) in Lake Balaton

Abstract

Monkey goby first appeared in Lake Balaton about 50 years ago. Since then, the stock of monkey goby has been expanding in the lake and a high rate of tapeworm infection is typical for the population. Fish get infected by the larvae of Ligula sp. by consuming the host copepods. The parasite can reach its final stage of development in the intestines of birds that consume infected fishes. To leam more about the infection rate of the present monkey goby population in Lake Balaton, we collected altogether 383 individuals at spring and summer of 2017 from different habitat types (harbor, riprap, reed-bed both from the northern and southern shores and the pelagic region) in each of the four basins of the lake. A remarkable difference was found between sampling sites in the infection rate of the monkey goby: 15.2% of the gobies collected from the northern shore were infected by tapeworm, while at the southern shore the proportion of infected gobies reached 32.8%. Fulton’s condition factor was calculated for each infected individual after removing the parasite from the abdominal cavities. We found that tapeworm infection reduced both the condition factor and gonadal development of the host fish.

Keywords

Tapeworm, parasite infection, non-native fish, condition factor, Lake Balaton______________________________________

BEVEZETÉS

A ponto-kaszpikus eredetű (a Fekete-, Azovi-, és Kaszpi-tenger vidékén őshonos) gébfélék intenzív térhódítása figyelhető meg az utóbbi évtizedekben Európa kontinentális vizeiben (Copp és társai 2005). Az ebbe a csoportba tartozó folyami géb {Neogobius fluviatilis) alapvetően két útvonalon terjeszkedik Európában, a Duna és Rajna vonalán, illetve a Dnyeper és Visztula folyó mentén (Grabowska és társai 2009). Utóbbi vonalon terjedve a folyami gébet Lengyelországban 1997- ben írták le először (Danilkiewicz 1998). A Nyugati- Bug mellékfolyóban és a Visztula déli szakaszán 2007- ben már stabil populációt alkotott a faj (Grabowska és társai 2009). A Duna mentén terjedve Magyarországon is megjelent a folyami géb, először 1970-ben írták le a Balatonban (Bíró 1972), mely akkor a faj legnyugatibb előfordulási helyének számított Európában. Ezt követően a Duna magyarországi szakaszáról 1984-ben számoltak be az első fogott példányáról, majd 1993-ban a Ti- sza-tóból is előkerült (Harka 1993). Napjainkban a teljes magyarországi Duna szakaszon elterjedt a folyami géb (Erős és társai 2005), Duna-menti előfordulásának

határa az osztrák szakaszra tehető (Szalóky és társai 2015).

A Balatonba a Sió csatornán keresztül juthattak az első példányok, ahol megjelenésük után 25 évvel jelentős állományuk alakult ki (Bíró 1995). A gébek gyors terjedését több tényező is elősegítheti: a globális klímaváltozás hatásai és a víztesteket összekötő csatorna- hálózatok gyorsítják az új területek kolonizációját (Harka és Bíró 2007), a gébek generalista táplálkozási stratégiája pedig előnyt jelent a megváltozott körülmények között (Bíró 1995, Grabowska 2005, Grabowska és társai 2009, Kakareko és társai 2005). Emellett hatékony szaporodási stratégiájuk, szülői utódgondozással (Grabowska 2005), és az egy szezon alatti többszöri ívásra való képességgel (Gretzen és társai 2016), biztosítja az újabb területeken való hatékony elszaporodásukat.

A sikeres térhódítás egyik faktora, hogy az idegenhonos fajok állományát általában alacsonyabb parazitanyomás terheli, mint az őshonos fajokét (Ondrackova és társai 2005, Plachá és társai 2010). Ezzel szemben a