Hidrológiai Közlöny, 2018 (98. évfolyam)
2018 / Különszám - SZAKCIKKEK - Boross Nóra, Czeglédi István, Preiszner Bálint, Burányi Máté, Boros Gergely, Erős Tibor, Kern Bernadett, Specziár András, Takács Péter, Vitái Zoltán: Galandféreg (Ligula sp.) fertőzés hatása a balatoni folyami gébek (Neogobius fluviatilis) kondíciófaktorára és ivarszerv tömegére
16 Hidrológiai Közlöny 2018. 98. évf. különszám balatoni folyami gébek mai állományára nagyfokú ga- landféreggel (Ligula sp.) való fertőzöttség jellemző. Molnár és Székely (2010) arról számoltak be, hogy a 2006 és 2009 között fogott folyami gébeknek 53%-a fertőzöttnek bizonyult a Balatonban. A folyami géb parazitájának faji besorolása még nem történt meg, de Molnár és Székely (2010) alapján, illetve Molnár Kálmán szóbeli közlése alapján, a kérdéses faj vélhetőleg a Ligula pavlovskii, mely irodalmi adatok alapján gébféléket parazitái (Dubinina 1959, Yuryshynets és társai 2017). A fertőzésnek való kitettség a parazita életciklusából következik. A Ligula galandféreg fajok három lárvastádiumon átívelő életciklusuk során végül a vízi madarak bélcsatornájában érik el kifejlett alakjukat. A halakba a fertőzött evezölábú rákok elfogyasztásával jutnak, a halak hasüregébe kerülve a galandféreg plerocercoid lárvái akár évekig is fejlődhetnek (Molnár 2003). A Balatonban fogott folyami gébek táplálékában a halak méretétől függetlenül előkerültek az evezőlábú rákok (Bíró 1995), tehát a fertőzésnek valamennyi korcsoport ki van téve. A fertőzött halakat a vízi madarak fogyasztják, melyek bélcsatornájában a féreg végül csak néhány napot tölt, petét rak és kiürül a szervezetből (Molnár 2003). A galandféreg lárvája a halak beleit összenyomva helyezkedik el a hasüregben, mely jelentős hátránnyal jár a fertőzött egyedekre nézve: lesoványodnak és úszásuk gátolt (Molnár 2003). Garádi és Bíró (1975) vizsgálata alapján a szíjgalandféreggel (L. intestinalis) fertőzött dévérkeszegek növekedési üteme elmaradt a nem fertőzött egyedekéhez képest, Claridge és társai (1985) szerint a gébek szíjgalandféreggel való fertőzöttsége az állomány magasabb mortalitási rátájához vezethet. A ligula fertőzés a Balatonban elterjedt jelenség (Molnár és Székely 2010), mely különböző őshonos halfajainknál is megfigyelhető. Ezért is tartjuk fontosnak a parazita gyakoriságának és gazdaszervezetre kifejtett hatásának vizsgálatát, a balatoni folyami gébek állományának vizsgálatán keresztül. Jelen vizsgálat során célkitűzéseink voltak: 1) a balatoni folyami gébek Ligula sp. galandféreggel való fertőzöttségének gyakoriságát és eloszlását feltérképezni, a Balaton négy medencéjében és különböző élőhely típusokban, 2) valamint megvizsgálni, hogy a parazita féreg hogyan hat az egyedek két fontos életmenet komponensére: kondíciófaktorára és ivarszerveik tömegére. ANYAG ÉS MÓDSZER A Balaton négy medencéjében (Keszthelyi, Szigligeti, Szemesi, Siófoki) összesen 383 folyami géb egyedet fogtunk 2017 tavaszán (április 25 és május 19 között) és nyarán (július 12 és augusztus 3 között). A mintavételek során mindegyik medencében 7 mintavételi pontról gyűjtöttünk egyedeket; az északi és déli parton 3-3 (kikötő, parti kövezés, nádas) valamint egy nyíltvízi élőhelyről. A folyami gébek begyűjtése mindkét évszakban kétféle módszerrel történt. Minden élőhelyre (évszakonként 28 mintavételi pont) 5-5 varsát helyeztünk ki egy éjszakára, melyeket másnap délelőtt szedtünk fel. A varsás mintavételek után, nappal elektromos halászgéppel is mintáztuk az adott élőhelyet. A begyűjtött folyami géb egyedeket szegfüszegolajjal túlaltattuk, majd -20 fokon tartósítottuk a további vizsgálatokig. Minden egyednek lemértük a testhosz- szát, testtömegét, majd meghatároztuk nemüket és mértük az ivarszervük tömegét. Abban az esetben, ha jelen volt hasüregükben a galandféreg, akkor annak tömegét is meghatároztuk. Az egyedek kondíciófaktorát (K) a Fulton-féle egyenlet alapján számoltuk, az alábbiak szerint: K=(W/L3) x 100, ahol W=testtömeg (g), L=teljes testhossz (cm). A parazitával fertőzött egyedek esetén a teljes testtömegből kivontuk a galandféreg tömegét és ezután számoltunk kondíciófaktort. A begyűjtött folyami gébek esetében nem tapasztaltunk méret, fertőzöttsé- gi ráta, vagy kondíciófaktor tekintetében eltérést a két mintavételi módszerrel gyűjtött egyedek között, ezért együtt elemeztük őket. A statisztikai elemzéseket R 3.3.2 programcsomaggal végeztük. A parazita jelenlétének és tömegének hatását az egyedek kondíciófaktorára, valamint az ivarszerv tömegére többváltozós általános lineáris modell segítségével vizsgáltuk. Függő változóink a kondíciófaktor és az ivarszerv tömege voltak, magyarázó változóink az első elemzésben a parazita jelenléte és a hát- térváltozók (lásd 2. táblázat, a és b), második esetben a fertőzött egyedek csoportján belül a parazita tömege és a háttérváltozók voltak (lásd 2. táblázat, c és d). Háttér- változóknak az egyedek testhosszát, ivarát, a mintavételi évszakot és az ivar - évszak interakciót választottuk, mivel azt feltételeztük, hogy ezek a változók hatással lehetnek a vizsgált függő változókra. Ezután kiejtéses változó szelekcióval („backward stepwise regression”) távolitottuk el a nem szignifikáns magyarázó változókat a modellből. Egyetlen esetben tértünk el ettől, a 2. táblázat d elemzés során, ahol a gonád tömeget függő változóként vizsgálva a nem szignifikáns hatású „ivar” változót bent hagytuk a modellben, hogy az ivarra korrigáljunk. (Megjegyzendő, hogy a nem szignifikáns hatású „ivar” változó eltávolítása esetén sem tapasztaltunk kvalitatív különbséget a modell további változóinak hatásában.) EREDMÉNYEK A begyűjtött 383 darab folyami géb térbeli eloszlását és fertőzöttségi gyakoriságát mutatja az 1. táblázat évszak és észak-déli gradiens szerinti, valamint az 1. ábra medence és élőhely szerinti bontásban. Az egyedekre jellemző kondíciófaktor értékek medence szerinti megoszlását a 2. ábra szemlélteti. A folyami gébek medencék közötti eloszlása kiegyenlített volt, fertőzöttségi gyakoriságuk eltérést mutatott: legalacsonyabb a Szigligetimedencében, míg legmagasabb a Siófoki-medencében volt (1/a. ábra).
