Hidrológiai Közlöny, 2018 (98. évfolyam)
2018 / 3. szám - FÓRUM - Juhász Csaba: Négy évtizeddel az ENSZ Mar del Plata-i vízügyi konferenciája után
77 Juhász Cs.: Négy évtizeddel az ENSZ Mar del Plata-i vízügyi konferenciája után A Mar del Plata-i konferencia sikeresnek nevezhető, egyrészt a fejlődő világ aktív részvétele miatt, másrészt a vízgazdálkodás komplex szemléletű, különböző nézőpontú tárgyalásai miatt, különösen kiemelve a vidék és régiók elemzését. A konferencia a vízgazdálkodásra, mint széleskörű és átfogó területre tekintett, amely megközelítés a kulcsa volt az integrált vízgazdálkodásnak az 1990- es években. Iható vizet és higiéniai lehetőségeket biztosítani mindenkinek, felgyorsítani a politikai szándékot és beruházásokat a vízszektorban. A Mar del Plata-i Konferencia kétségtelenül nagy mérföldkő a XX. századi vízkészlet-gazdálkodás fejlődésében. Bárhogyan is nézzük a Konferencia egy fontos állomásává vált a vízkészlet-gazdálkodásnak, különösen az integrált vízkészlet-gazdálkodásnak. Kritikaként fogalmazható meg, hogy sajnálatos módon, a határokon átívelő vízkészlet-gazdálkodás nem került átfogó módon megvitatásra, és az Akció Terv végrehajtásának részleteit sem dolgozták ki a megbeszélések során (Biswas 2004). HK: Részletesebben kifejtené az Önök számára kiemelkedően fontos tájékoztatás, oktatás, képzés és kutatás szakterületekre vonatkozó ajánlásokat? JCs: A Mar del Plata-i akciótervben külön ajánlás került meghatározásra a tömegtájékoztatás, oktatás, képzés és kutatás vonatkozásában. A dokumentum kiemeli, hogy a víz megfelelő hasznosítása, védelme, megőrzése érdekében az állampolgárok széleskörű tájékoztatására van szükség. A hatékony tömegtájékoztatás célja a vízzel kapcsolatos személyes felelősség kialakítása. Kiemelt prioritásként fogalmazták meg a vízhez köthető országos információs kampányok programjainak végrehajtását. Az általános információ átadását a köz- és felnőttképzés különböző csatornáin javasolták. Szükséges az emberek felkészítése a vízhez köthető változásokhoz történő alkalmazkodásra. A tömegtájékoztatás keretén belül széles az a spektrum, melyet a dokumentumban megfogalmaztak (pl.: tájékoztassák az embereket a helytelen vízhasználat negatív környezeti, hidrológiai és egészségügyi következményeiről; a víz szennyezésével összefüggő vízi eredetű betegségek terjedésének kockázatáról stb.). Az oktatás, képzés területén felmérések, elemzések elvégzését javasolták, melyek meghatározzák a vízgazdálkodás területén az adott ország szükségleteit az adminisztratív, a tudományos és a műszaki szakemberek iránt. Az eltérő képzési szinteken olyan oktatási programokat kell szervezni, melynek eredményeként a végzettek rendelkeznek azokkal a tudás és képesség elemekkel, melyek alkalmassá teszik őket a multidiszciplináris, integrált vízgazdálkodás megvalósításra. Regionális oktatási központok létrehozását javasolták, ahol ösztöndíjak segítségével a harmadik világ fiataljai tanulhatnak. Vízgazdálkodási oktatási központ létrehozását javasolták Afrikában posztgraduális szakosodásra, vízgazdálkodási és mérnök egészségügyi speciális szakokkal. Szakemberek csereprogramját javasolták, elsősorban azért, hogy a fejlődő országok szakemberei megismerhessék a fejlett országok gyakorlatát. Javasolták a tantervek, tantárgyak felül vizsgálatát, és a vízgazdálkodáshoz köthető tárgyak bővítését. Bizonyos szakmai területeken pontosan meghatározzák a fejlesztés irányát (pl.: szennyezés és vízi eredetű betegségek leküzdése; öntözéses mezőgazdaság fejlesztése; víz- és szennyvíztisztító telepek, vízelosztó rendszerek üzemeltetőinek képzése, egészségügyi mérnökképzés stb.). Az ajánláson belül feltűnik az egész életen át tartó tanulás (lifelong learning) gondolata (továbbképzés; „frissítő” képzés a mérnököknek; speciális vízgazdálkodási tanfolyamok stb.). A kutatás területén javasolták az addig végzett munkák áttekintését és értékelését, valamint a jövőben végzendő kutatási területek definiálását. Az országok támogassák a multidiszciplináris kutatást az oktatási programokkal együttműködésben a vízkészletek számbavétele, hasznosítása, védelme, megőrzése és kezelése terén. Ajánlásként került megfogalmazásra, hogy az országok a nemzeti tudománypolitika keretében dolgozzák ki a vízkészletek szabályozásával, hasznosításával és megőrzésével kapcsolatos kutatási rendszerüket. Kutatási prioritásokat kellett meghatározni az országos vízgazdálkodási fejlesztési tervekben megfogalmazott célok teljesítése érdekében. A kutatási párhuzamosságok és átfedések minimalizálása szükséges. Az eredményeket, olyan formában terjesszék, hogy más országok is könnyen tudják interpretálni és alkalmazni azokat. Támogatni kell a regionális együttműködést a hidrometeorológiai kutatás és észlelés, valamint a vízhasznosítás, különösen a mezőgazdaság és az ipar vízhasználatának nagyobb hatékonyságát célzó kutatások területén (Csontos 1977). A kutatási eredményeket alkalmazzák és hasznosítsák, hozzanak létre szoros kapcsolatot a kutatás és a fejlesztés között. A javasolt kutatási területek - figyelembe véve az egyes országok szükségleteit - részletes meghatározása is megtörtént. Ezek a területek - napjainkban is több aktuális ezekből - a következők: • Időjárás befolyásolás; • Klimatológia és agroklimatológia; • Időjárás előrejelzés; • Távészlelés; • Az éghajlatváltozás lehetséges hatásai a vízkészletek keletkezésére; • A vízadó rétegek mesterséges dúsítása; • Talajerózió védelem és hordalék szabályozás; • A vízhasznosítás hatékonyságának növelési módszerei az öntözéses és a szárazgazdálkodású mező- gazdaságban; • A víz megőrzése a tározókban és a többcélú tározók üzemelési módszerei; • Fizikai modellezés; • A rendszertechnika alkalmazása a vízkészlet-gazdálkodásban, a vízügyi tervezésben és a vízgazdálkodásban; • Sótalanítás, különös tekintettel a brakkvizek (félsós vizek) kezelésére; • A vízforgatás;
