Hidrológiai Közlöny, 2018 (98. évfolyam)
2018 / 3. szám - FÓRUM - Juhász Csaba: Négy évtizeddel az ENSZ Mar del Plata-i vízügyi konferenciája után
78 • Víz- és szennyvíztisztítás; • Vízszennyezés és vízminőségi modellezés; • A vízzel kapcsolatos betegségek és a vízügyi rendszerek közegészségügyi hatása; • A brakkvizek (félsós vizek) használata a mezőgazdaságban; • A felszín alatti vizek szennyezése; • A növények vízigénye; • A növények sótűrése; • Aquakultúra; • A hatékonyság növelésének módszerei az árvízmentesítésben és az aszály enyhítésében; • A természeti veszélyek (pl.: földrengés, hurrikánok, vulkáni kitörések) hatásainak megelőzése és enyhítése a vízkészletekre; • A víz használatának szabályozása humid (nedves) területeken, nagy csapadékú területeken. HK: Melyek voltak - az egyetemi karukhoz köthető szakmai területen - a mezőgazdasági vízhasznosításra vonatkozó fontosabb megállapításai a határozatnak? JCs: Az ENSZ Vízügyi Konferenciája felismerte, hogy az 1974. évi Világélelmezési Konferencia által megállapított óriási élelmiszerhiány az élelmiszer és mezőgazdasági termelésben hasonló nagyságrendű megoldásokat sürget. Elfogadták, hogy a víznek lényeges szerepe van a mezőgazdasági termelés kiterjesztésében és intenzívebbé tételében, valamint a jobb életkörülmények biztosításában a fej födő országok lakossága számára. A mezőgazdasági vízgazdálkodás intenzívebbé tétele és fejlesztése céljából Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Akcióterv megvalósítására történt javaslat. E programban kiemelt prioritásként szerepelt a meglévő öntözés és a víz- hasznosítás hatékonyságának növelése. Javasolták, előzzék meg a vízkészletek elszennyeződését és minőségromlását. Fejlesszenek új és hatékony öntözési módszereket. Védjék a mezőgazdasági területeket az árvizek és az elvizenyősödés káros hatásaival szemben, végezzenek talajjavítást. Vezessék be vagy bővítsék a haltenyésztést. Ezen elképzelések megvalósítása a nemzetközi pénzügyi segítség mellett a hazai források fokozott bevonása mellett történhet. HK: Mi lett a Mar del Platai konferencia hatása a későbbiekben? JCs: A konferencia következményének értékelhető egy cselekvési tervben történő megállapodás, amelyet az 1981 - 1990-es időszakra hirdettek meg, mint a nemzetközi ivó- vízellátás és közegészségügy évtizede (Salman és Mclnerney-Lankford 2004), melynek keretében az államok vállalták, hogy jelentős javulásra törekszenek az ivó- vízellátás és higiénia területén. Ezek alapján a vízhez való jog, mint emberi jog megjelenése erre a konferenciára vezethető vissza, még ha ezt explicit nem is mondták ki. A konferencia megállapította, hogy a vízgazdálkodási feladatok megoldásához átfogó, 10-15 éves tervezésre van szükség, és gyorsított ütemben be kell fejezni a lakossági vízellátási programokat. A feladatok nemzetközi összefogással történő megoldását segítve, meghirdették 1980 és 1990 között a Nemzetközi Vízellátási Decennium megszervezését. Az ENSZ Vízügyi Konferencia alapján kezdeményezték többek között a “Nemzetközi Vízellátási és Csatornázási Évtizedet”, melynek keretében hazánkban is erőfeszítéseket tettek a vízellátás és csatornázás javítására (Rakonczai 2003, Szilágyi 2013). Ezen kezdeményezés fő célja meglehetősen ambiciózus volt: 1990 végére megfelelő víz és szennyvízkezelési eszközökhöz kellett volna hozzáférnie minden embernek. A kitűzött cél teljesítéséhez tíz éven keresztül naponta több mint 650 ezer embert kellett volna bevonni a program megvalósításába. Bár számos ország vállalta a cél elérését, az végül nem teljesült. Az itt elfogadott ajánlások és határozatok, valamint a vízhez kapcsolódó és szaporodó gondok miatt, az 1980-as évtizedet Az ivóvíz és a csatornázás évtizedének nyilvánították, de ez a figyelemfelkeltésen túl nem sok konkrét eredményt hozott, a problémák csak fokozódtak a XX. század végén. Mar del Plata után konferenciák és kormányközi nyilatkozatok sora csatlakozott a víz védelméhez. A víz, mind emberi jogi, mind környezetvédelmi, mind a vízgazdálkodás feladatainak ellátása szempontjából a vizsgálódás középpontjába került. Az „Új Delhi Nyilatkozat” (1990), a „Dublini Nyilatkozat” (1992) és a „Noordwijki Nyilatkozat” (1994) mind deklarálta a vízhez való jogot (Antal 2011). Az ENSZ 1992. januárjában 113 ország részvételével Víz és környezet címmel rendezett konferenciát Dublinban, mely tanácskozás négy alapelvet - i) a víz, mint véges természeti erőforrás; ii) az érintettek bevonása; iii) a nők szerepe; iv) a víz, mint gazdasági érték - fogalmazott meg. A Dublini nyilatkozat egyik fontos megállapítása volt, hogy a világ mezőgazdaságának kevesebb víz fel- használásával kell lényegesen több élelmiszert termelnie. A Víz Világfórumok (World Water Forum) a nemzetközi vízpolitika legfontosabb nemzetközi eseményei, amelyeken kormányzati, parlamenti és önkormányzati képviselők, valamint vízügyi szervezetek és nemzetközi szakmai szervezetek tanácskoznak. Az első találkozót 1997- ben Marrákesben rendezték, majd ezt követően 2000-ben Elágában, 2003-ban Kiotóban, 2006-ban Mexikóvárosban, 2009-ben Isztambulban, 2012-ben Marseille-ben és 2015- ben a dél-koreai Daegu, illetve Gyeongbuk városokban, és legutóbb 2018 márciusában Brazíliavárosban rendezték meg a 8. Víz Világfórumot. Minden egyes Víz Világfórum a részvevők által elfogadott nyilatkozattal zárult. 2016-ban a Budapesti Víz Világtalálkozó (Budapest Water Summit 2016) volt az első olyan globális konferencia, amely a vízzel kapcsolatos fejlesztéspolitikai célkitűzés esetében összegezte az elért eredményeket, és hozzájárult a következő 15 év teendőinek kijelöléséhez. 2017. júliusában az ENSZ New York-i székházában a világszervezet vízügyi és környezetvédelmi tanácskozása elsősorban a világ vízügyi helyzetével, a vízforrások védelmével és vízügyi beruházásokkal, az ENSZ Vízügyi Paneljének munkájával foglalkozott, valamint az ülés témája a természeti katasztrófák megelőzése és kezelése is volt. Hidrológiai Közlöny 2018. 98. évf. 3. sz.
