Hidrológiai Közlöny, 2018 (98. évfolyam)
2018 / 2. szám - FÓRUM - Nagy István: Tévúton a magyar árvízvédelem?
Dr. Nagy István: Tévúton a magyar árvízvédelem? 69 szakasz található, ahol a gátak állékonysága a környezetükhöz képest veszélyesen lecsökkent. Ezen belül is 257 különösen veszélyes, töltésszakadással fenyegető, sürgősen helyreállítandó szakaszt ismerünk. Továbbá a védelmi biztonságot veszélyeztető pontnak számít a töltéseket keresztező 1060 db zsilip közül az a 87, amelyet a rendszeres felülvizsgálat sürgősen átépítendőnek minősített.” Az ezredforduló nagy árvizei új, kritikusan alacsony biztonsági helyzetet teremtettek, pl. a Közép-Tiszán 145 km-en kellett a töltéseket magasítani, illetve nyúlgátat kiépíteni; hasonló lett volna a helyzet a Felső-Tiszán is, ha nem következnek be az ukrán területen a töltés- szakadások. Az árvízi biztonságot növelni kell 2000 novemberében a Közlekedési, Hírközlési és Vízgazdálkodási Minisztériumnak küldött javaslatomat a következővel zártam: „Az árvízcsúcsok csökkentésére tervezett (hullámtéri lefolyási viszonyok javítása, árvíz- védelmi töltések kijjebb helyezése, vésztározók létesítése) és a garantáltan megvalósuló létesítmények és beavatkozások figyelembevételével kell meghatározni az árvíz- védelmi töltések kiépítési szintjét és a töltéserősítések megvalósításának ütemét, az az EGY ÚJ „ VÁSÁRHELYI" TERVET kell készíteni és elfogadni. ” A Tisza-völgyi tározókról Azóta megépült több árvízi tározó a Tisza-völgyben, sajnos olyan helyen is, ahol véleményem szerint más megoldást kellett volna választani (Beregi tározó). Terveznek olyan tározóépítést, amit nem szabad megépíteni (Túri tározó), mert a Tiszán érkező, az 1998. és a 2001. évihez hasonló árvíz megismétlődése esetén az árhullám a Batár töltésén keresztül hazai területre jut, mielőtt a tározó hatása érvényesülhetne. A tározók tervezésénél több olyan hiba történt, amely használhatóságukat csökkenti, feltöltésük esetén pedig nem várt problémákat fognak okozni. A javasolt, illetve tervezett hullámtéri beavatkozásokból napjainkig semmi sem valósult meg! Rákóczifalva határában viszont mintegy 6 km-es szakaszon sikerült a töltést kijjebb helyezni, ezen a szakaszon a 2000. évi árvízkor a maximális esés 9 cm/km volt a környező szakaszokon jellemző 4 cm/km-rel szemben. A Tisza-völgy árvízvédelmi biztonságát rövidebb-hosszabb távon megfelelő szinten garantáló terv, program eddig nem készült. Az ilyen terv elkészítéséhez szükséges felméréseket, elemzéseket és alapozó vizsgálatokat meg sem rendelték. Árvízi biztonsági kockázatok Meggyőződésem, hogy a folyók mértékadó árvízszintjeiről kiadott 74/2014. (XII. 23.) sz. BM rendelet egy újabb lépés azon az úton, amely tragikus következményekhez vezethet. A rendelet szerint: „1. § (1) A folyók mentén és az azokba torkoló vízfolyások, csatornák visszatöltésezett szakaszain az árvízvédelmi műveket, ..... az 1. mellékletben meghatározott mértékadó árvízszintek figyelembevételével kell megtervezni és megvalósítani. (2) A mértékadó árvízszint a jégmentes árvíznek az 1%-os valószínűségű vízhozamából származtatott vízszint ...” A választott módszerrel számított 1%-os valószínűségű vízhozam csak egy jellemzője a lehetséges árhullámnak. Az, hogy egy folyón érkező adott csúcshozamú árhullám, egy adott folyó szakaszon milyen maximális árvízszintet alakít ki és milyen tartósságú árhullámot idéz elő, az a következőktől függ: árhullám tartósságától és tömegétől; a nagyvízi meder aktuális állapotától; a nagyvízi meder növényzetének lombos vagy lombtalan állapotától; meder teltségétől; a mellékfolyók, csatornák, belvízvédelmi szivattyútelepek milyen vízmennyiséget juttatnak a folyó medrébe; a befogadó folyó vízállásának alakulása; a tározók üzemeltetési rendje stb. Tehát, az adott árvízi szituációtól függ, hogy egy árhullám, egy adott folyószakaszon milyen tartósságú és magasságú árvízszinteket idéz elő. Ugyanakkor a nagyvízi meder emésztőképességének változása - romlása - miatt a felső szakaszról elinduló azonos nagyságú árhullám egyre kisebb vízhozammal érkezik az alsó szakaszra, egyidejűleg tartósabb és magasabb vízállásokat létrehozva. Az előbbiek miatt a mértékadó árvízszint számításához egy önkényesen választott számítási móddal meghatározott vízhozam adat nem elegendő, sőt elfogadhatatlan nagyságú hibát rejt magában, ezért árvízvédelmi biztonság szempontjából nem használható. (Sajnálatos, hogy nem tették közzé a számításokat, a felhasznált adatbázisokat, az alkalmazott matematikai statisztikai módszert, a „származtatás” módját, hogy mikori meder állapotra készültek a számítások, a számításokhoz milyen hosszú idősorokat használtak fel stb.) A rendelet az árvízi biztonság növelésének egyetlen módjaként a töltések, a védelmi művek megemelését írja elő kötelező jelleggel. Nem rendelkezik arról, hogy a védelmi műveknek milyen tartósságú árhullámok biztonságos levezetésére kell alkalmasnak lenni, pedig a védelmi müveket a terhelés nagysága és tartóssága figyelem- bevételével kell megtervezni és megépíteni. Az árvízvédelmi töltések emelése önmagában nem garancia a kívánatos árvízvédelmi biztonság elérésére, mint ahogy ezt több helyen is tapasztaltuk. (Kirívó példa Tiszabecs környéke, vagy a Közép-Tisza helyzete). Le kell szösezni: az árvízvédelmi töltések magasságának előírása nem azonos az árvízvédelmi biztonság előírásával. A védelmi művek magasságának előírás szerinti emelése esetén a következőkkel kell számolni: • az árvízszint emelkedésével az árvízi kockázat négyzetesen növekszik\ • a töltések magasságának növekedésével közel négyzetesen vagy gyorsabban nőnek az építési költségek, • a hidak jelentős részét meg kell emelni a kapcsolódó vasutak, vasútállomások, közutakkal szintjével együtt, • a védelmi művekben lévő műtárgyakat, keresztezéseket át kell építeni, • a szivattyútelepek egy részét az emelési magasság növekedése miatt át kell építeni, vagy gép- cseréket kell végrehajtani,
