Hidrológiai Közlöny, 2018 (98. évfolyam)
2018 / 2. szám - FÓRUM - Nagy István: Tévúton a magyar árvízvédelem?
70 Hidrológiai Közlöny 2018. 98. évf. 2. sz. • a folyók menti települések belterületén a védelmi művek megemeléséhez jelentős kisajátítást kell megvalósítani, vagy különleges és drága megoldást alkalmazni, • a visszatöltésezett csatornák és vízfolyások töltéseit is meg kell emelni, rendszerint a visszatöltésezett szakaszok hosszát is meg kell növelni, vagy a torkolatba zsilipet és szivattyútelepet kell építeni. A felsorolt hátrányok miatt elengedhetetlen, hogy részletes felmérés készüljön a rendelet végrehajtásának anyagi vonzatáról, kockázatairól és egyéb következményeiről; valamint kívánatos mindezek szakmai vitára bocsájtása és nemzetközi szakértők bevonása, mint ahogy az a Vásárhelyi terv esetében is történt 1836-ban. A töltések emelésére alapozott árvízvédelmi biztonságnövelés eredménytelenségét (finanszírozhatatlanságát) bizonyítja, hogy a Tisza Tokaj alatti szakaszára 1932. évi árvíz után előírt kiépítést napjainkig sem sikerült megvalósítani; illetve egy 2001-es statisztika szerint az érvényes magassági előírásoknak csak a töltések 54%-a felelt meg. Az utóbbi évtizedre vonatkozóan hasonló statisztikai adat nem érhető el. (2000. évi árvíz után a Közép-Tiszán az addigi évszázados és jónak bizonyult előírás szerint a töltéseket 120-140 cm-rel kellett volna megemelni és erősíteni a korábbi biztonság elérése érdekében. Vizsgálataink alapján, az akkori költségvetési helyzetben a töltések emelése és a járulékos munkák - pl. a szolnoki, szajoli vasúti pályaudvar átépítése - finanszírozhatatlanok voltak. Mivel a hullámtéri munkákat a természetvédelem megakadályozta, ezért a társadalom által is támogatott tározóépítést választottuk, mely egyidejűleg az Alsó- Tisza-vidék árvízvédelmi helyzetét is javította). 1. keret. A folyóvölgyekben élők árvízi biztonságának növelésére rendelkezésünkre álló lehetőségek az árvízvédelmi töltések emelésén túl Belföldön • árvízi üzemirányítás: azon folyók esetében, ahol erre lehetőség van, • árvízvédelmi töltések állékonyságának növelése az árvizek várható tartósságával összhangban, • öblözetenként az árvízvédelmi rendszer egyenszilárdságúra való kiépítése, • árvízvédelmi töltések kijjebb helyezése, különös tekintettel a szűkületekre, • árvízi tározók létesítése, • vésztározási lehetőségek biztosítása, • nagyvízi mederben a megtervezett és elfogadott növényzetszabályozás megvalósítása, az árvízvédelmi szempontoknak megfelelő területhasználat és terület kezelés • hullámtéri vízfolyási akadályok, terepi kiemelkedések eltávolítása, • nagyvízi mederben az elfogadhatónál nagyobb visszaduzzasztást okozó létesítmények átépítése, • középvízi meder kotrása, • hullámtér kotrása, • kanyarok esetén az árvízi sodorvonal mentén optimális szélességű és terep magasságú árvízi meder kialakítása, • mint az előbbi, de vezérárok kotrásával elősegítve a kanyar lefűződését, • szabályozott vízkivezetés: rendkívüli árvizek esetén, utolsó eszközként, a még nagyobb károk elkerülése érdekében. Az előbbieket egészítik ki: • árvizek esetére a védekezési képesség növelése, • előrejelzés fejlesztés, • lakosság tájékoztatása, felkészítése árvízi helyzetekre. Külföldön Diplomácia eszközeivel el kell érnünk az alábbiakat: • folyóink külföldi vízgyűjtőjén lévő tározók üzemeltetése a magyar érdekeknek megfelelően történjen legalább akkor, ha valamely folyó magyar szakaszán az árvízszint 1 m-nél jobban megközelíti a töltés koronát, vagy meghaladja azt, • vízlépcsők építésénél, üzemeltetésénél elérni a magyar érdekek figyelembevételét, • javítsák folyóink kifolyási feltételeit, de semmiképpen ne rontsák, • határfolyók esetén a hazai töltés védelmi képessége ne legyen alacsonyabb, mint a túloldali, • határt metsző folyók esetén a határtól meghatározott távolságig a magyar töltés védelmi képessége ne legyen alacsonyabb a határon túlinál, • folyóink külföldi vízgyűjtőjén újabb tározók építésénél és üzemeltetésénél vegyék figyelembe a magyar érdekeket, • közös érdekű árvízi tározók építését, • folyóink külföldi vízgyűjtőjén folytatott erdőgazdálkodásnál az Európai Unióban elfogadott erdő letermelési és megújítási szabályok betartását. A nagyvízi meder vízvezető képességének romlása 1970. után felgyorsult. A Közép-Tiszán - az elmúlt 48 évben - 3 cm/év nagyságrendben alakult a feltöltődés. Ez azt jelenti, hogy ha napjainkban mutatkozna az 1970-es árvízi szituáció, a folyón 144 cm-rel magasabban folyna le az árhullám a tározók igénybevétele nélkül! Hasonló mederromlás tapasztalható Tiszabecs-Tivadar között is. Ilyen ütemű mederromlás csak egy ideig ellensúlyozható a töltések emelésével, tározók építésével. Az árvízvédelmi biztonság növelésére az 1950-es évekkel szemben ma már a töltések emelésén túl az 1. keretben felsorolt lehetőségek állnak rendelkezésünkre. A
