Hidrológiai Közlöny, 2018 (98. évfolyam)
2018 / 2. szám - FÓRUM - Nagy István: Tévúton a magyar árvízvédelem?
68 Hidrológiai Közlöny 2018. 98. évf. 2. sz. következtében a hullámterek vízvezető képessége jelentősen lecsökkent, a hordalék kiülepedése meggyorsult, az árvízszintek korábban elképzelhetetlen magasságúra emelkedtek. A hullámtér vízvezető képességének javítására tett, illetve tervezett intézkedések politikai támogatás nélkül sorra kudarcot vallottak. A hullámterek jelenlegi állapota országunk szégyene, a társadalmi felelőtlenség mintapéldája. MÉRTÉKADÓ ÁRVÍZSZINTEK Az OVH - 1973-ban a kormány által is elfogadott - „Vízgazdálkodási Távlati Fejlesztési Koncepció”-ban fogalmazta meg az árvízvédelmi biztonság új követelményeit. Többek között a következőt: „Az árvízvédelmi műveket úgy kell fejleszteni, hogy a fővédvonalak átlagosan 100 évenként, a városok és ipartelepek védvonalai legalább az átlagosan 120-150 évenként, (Budapest, Győr, Szeged stb.) védvonalai az átlagosan 1000 évenként, egyszer előforduló árvizek ellen nyújtsanak védelmet.” Sajnos a VITUKI-t a mértékadó árvizek meghatározása helyett a mértékadónak nevezett árvízszintek meghatározására utasították. Az 1976-ban kiadott mértékadó árvízszintekről és biztonsági magasságról szóló OVH elnökhelyettesi utasítás általában megtartotta a töltések koronaszintjére vonatkozó korábbi magassági előírásokat, egyes helyeken kis mértékben megemelte azokat. Statisztikakészítési előírás módosításával elérték, hogy az árvízvédelmi töltések előírás szerinti kiépítettsége az új utasítás kiadása után sem csökkent, így hajtották végre az OVH a számára előírt párthatározatot. (1978-ban az előírásoknak megfelelően az árvízvédelmi töltések 51%-a volt kiépítve). Az OVH kiadványban a mértékadó árvízszintet a következő- képen jellemezték: „A mértékadó árvízszint, az ország valamennyi folyójára a számított 100 éves átlagos visszatérési idejű jégmentes árvízszint a következő kivételekkel, ... Elhagyták azt a fontos tényt, hogy a VITUKI a számításokat az 1970-es meder állapotra készítette, a korábbi vízállásokat az általa választott módon átszámolta a folyók 1970-es mederállapotára, és az így kapott adatsorral határozta meg a mértékadónak nevezett árvízszinteket, amelyeket az OVH aktuálpolitikai érdekből részben módosított is. A VITUKI szerint a mértékadó árvízszint értéke füss a meder állapotától, ezért az egy folyamatosan változó érték. A mértékadó árvízszintekkel kapcsolatos hibák Az új mértékadó árvízszintek kiadásával egyidejűleg több nagy hibát követtek el: 1. Megszüntették az árvízvédelmi magassági biztonság előírását. 2. Mértékadónak számított árvízszint utasításban változatlan értékként való előírása - egyes esetekben több évtizedre - alapvető szakmai hiba, amely később igen súlyos következményekkel járt. 3. Szakmai körökben és a sajtóban megjelenő írásokban a mértékadóra kiépített árvízvédelmi töltést száz évenként- egyes esetekben ezer évenként - egyszer előforduló árvízszint biztonságos levezetésére alkalmasnak jellemezték, ezzel téves biztonsági érzetet keltettek a társadalomban. Azon folyók esetében, ahol a nagyvízi meder emésztőképessége, az összegyülekezési és lefolyási viszonyok folyamatosan változnak, nem értelmezhető a száz évenként egyszer előforduló árvízszint. 4. Több folyónál az indokoltnál alacsonyabban határozták meg a mértékadó árvízszintet, vagyis ezeken a szakaszokon - fejlesztés esetén - megakadályozták a célszerű gátmagasság kialakítását, továbbá a keresztező létesítményeket is a célszerűnél alacsonyabban építették meg. Pl. a Hármas-Körösnél volt olyan szelvény, ahol a korábbi legnagyobb árvízvízszint 60 cm-el haladta meg a mértékadót. Hasonló volt a helyzet a Zagyván is. (Az akkori vezetés javára írandó, hogy támogatták a Körösök és a Zagyva menti árvízi tározók megépítését). 5. Pénzügyi forrásokat elsősorban az árvízvédelmi töltések megerősítésére fordították az említett tározóépítések mellett. Lemondtak arról, hogy megszerezzék a társadalom és a politika támogatását a nagyvízi mederben szükséges beavatkozások megvalósításához. A hullámtereken a termelőszövetkezeteké, az erdészeteké (nyári gátak építése, magasítása, erdősítés) és a Nemzeti Parkoké lett a fő szerep. Az árvizes szakmai vezetés gyakorlatilag lemondott a hullámtérről, kényszerűen tudomásul vette a hullámtér vízvezető képességének folyamatos csökkenését. 6. Nem foglalkoztak a hordalék kiülepedésének kérdésével. A kiváló minőségben elkészített és közzétett mederfelvételek felhasználásával nem értékelték ki a nagyvízi mederben zajló változásokat, a hordalék lerakódásának mértékét, holott ennek feltételei adottak voltak. Az akkor kialakult szemlélet és gondolkodásmód napjainkban is megjelenik, hisz az árvízvédekezésre rendelkezésre álló forrásokat túlnyomó részét töltések magasítására, erősítésére fordították, fordítják. Az aktuális ár- vízvédelmi fejlesztési tervek a nagyvízi meder emésztőképességének javítására vonatkozóan nem tartalmaztak előirányzatokat. A VITUKI még 2005 után is kapott felkérést a Tisza egy szakaszán a száz évenként egyszer előforduló árvízszint meghatározására; annak ellenére, hogy a folyó árvízszintjei ezen a szakaszon sorra lépték túl a korábban kiszámolt százévenként, sőt ezer évenként egyszer előforduló árvízszintet is! (Másik példa: a kiskörei alvízi mércén az árvízszint 1999-ben 47 cm-rel, 2000- ben 99 cm-rel, 2006-ban 50 cm-rel és 2010-ben 60 cm-rel (a Tiszaroffi tározó nyitása nélkül 74 cm-rel) lépte túl a mértékadó árvízszintet, 2000-ben a maximális vízállás a korábban számított 1000 éves átlagos visszatérési idejű árvízszintet is meghaladta, holott hasonló árvízi szituáció a korábbi 100 évben többször is előfordult). AZ ÁRVÍZI BIZTONSÁGRÓL Hazánk árvízi biztonságáról utoljára 1994-ben olvastam a KHVM belső használatra készített MAGYARORSZÁG VÍZKÁRELHÁRÍTÁSI BIZTONSÁGA” című jelentésében. Ebben a következőket írták: „Az árvízvédelmi fővédvonalak teljes hosszából a biztonságos védelemre - a 100 évenként átlagosan egyszer előforduló jégmentes árvíz ellen - a művek csak 67 %-a, (2823 km) épült ki. A fejlesztendő töltésszakaszokon (1400 km) kívül, több mint 700 db - 50 m-től 200 m-ig terjedő hosszúságú -
