Hidrológiai Közlöny, 2018 (98. évfolyam)

2018 / 2. szám - FÓRUM - Juhász József: Életem a Magyar Hidrológiai Társaságban

66 Hidrológiai Közlöny 2018. 98. évf. 2. sz. Területi szervezetünk kérésére - miután ipari munkáját döntően a Nógrádi Szénmedencében végezte - a salgótar­jáni Bányászati Múzeum előtti kis téren állítottuk fel (ahonnan sajnos egy héten belül ellopták!). Papp Ferenc professzor mellszobrát pedig a Gellért Fürdő külső me­dencéjének falába helyeztük el 1986-ban, ahol születés­napja alkalmából sokáig meg is emlékeztünk róla. A harmadik Sajó Elemér mellszobra volt, amit a Szolnoki Területi Szervezettel egyeztetve Szolnokon a vízügyi igazgatóság épülete előtt állítottunk fel 1988-ban. Sajnos ez a szép kezdeményezés elnökségemmel együtt hamvá­ba hullt. (Ha szobrot nem is, mert a rendszerváltás után az anyagiak erre már nem adtak lehetőséget, de emléktáblákat állított a Társaság. Az MHT centenáriumán emléktáblát kapott Vitális Sándor a Pünkösdfürdői strandon, valamint Bogdánjy Ödön a róla elnevezett újbudai út sarkán, s felújították az emlí­tett salgótarjáni szobor talapzatán elhelyezett korábbi táblát. - A szerk. megjegyzése.) Büszke vagyok arra, hogy elnöki időszakom alatt a Társaság rendezvényein három alkalommal is részt vett és szólalt fel a Magyar Köztársaság elnöke, Göncz Árpád. Első alkalommal 1990. október 16-án, az éves köz­gyűlésünkön vett részt meghívásunkra és tartott előadást a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer miatt megtámadott vízmérnöki szakma mellett. Jellemzően az akkori ellen­séges hangulatra, a köztársasági elnök beszédéből egy szó sem jelent meg a sajtóban. Végül fizetett hirdetésként tudtuk megjelentetni az egyik országos napilapban (Nép- szabadság, 1990. dec. 7. - a szerk. megjegyzése). Szerencsére ez a szégyenletes kudarc nem tántorította el Társaságunk támogatásától és amikor meghívtuk, el is jött. A legközelebbi alkalom a 1992-ik évi szegedi ván­dorgyűlésünkkor adódott. Felkérésemre nem csak a jelen­létet, hanem egy előadást is vállalt. Bejelentett érkezését 10 órára vártuk, de nem érkezett meg, csak késve. A vándorgyűlés kezdetével természetesen megvártuk, bár a kishitűek már hangoztatták, hogy nem fog eljönni. Annál nagyobb volt az öröm, amikor megérkezett. A vándor- gyűlést, mint általában most is - az illetékes területi szer­vezetünkkel együtt szerveztük. Szegeden pedig területi szervezetünk gerincét a vízügyi igazgatóság jelentette. Nem csoda tehát, hogy az elnöki látogatásra az igazgató­ság is büszke volt. Elnök úr egész délelőtt velünk maradt, belehallgatott az előadásokba és csak az ebédszünetben hagyott ott bennünket. Harmadszorra a Tisza-szabályozás megkezdésének 150-ik évfordulójára hívtam meg 1996. július 27-re, Ti­szadobra. Itt - mint tudjuk - három emlékmű áll. Az elsőt 1865-ben arra a helyre tették, ahol Széchenyi István a Tisza-szabályozás hatalmas munkájának első kapavágását megtette. Ezt az Alsószabolcsi Tiszaszabályozó Társulat állította. A csonka gúla alakú emlékművön Szász Károly verse olvasható. Ezen a helyen folyt az ünnepség. A kö­zelben két másik emlékmű is tiszteleg a Tisza- szabályozás jeles alakjai előtt. A helyi ármentesítő társu­lat id. Andrássy Gyula emlékére 1909-ben állította a három pilonon fekvő vörösréz földgömböt, hálából azért, mert a kiegyezés korszakának első miniszterelnöke, mint ottani birtokos - komoly szerepet vállalt a Tisza szabá­lyozásának munkálataiban. A harmadik mű pedig Vásár­helyi Pál szobra. Ezt a szobrot 1969-ben állította az OVH a szabályozási terv alkotójának emlékére. Az időjárás a szabadban való megemlékezésre egyál­talán nem volt alkalmas. Két napja esett az eső. Az urkomi magaslaton a lösz elázott, csupa sár lett minden. Feleségemmel a tiszacsegei horgásztanyán tartózkodtunk. A miskolci VÍZIG igazgatója. Pados Imre egy terepjárót küldött, hogy biztosan ott lehessünk az ünnepségen. Az emlékművet a tiszai töltésen autóval az eső miatt nem is volt könnyű megközelíteni. Ennek ellenére a többi meg­hívottal együtt időre megérkezett Göncz Árpád is. Ki­szállt a kocsiból és beállt a megemlékezők közé. Felvette esőköpenyét, amit elmondása szerint néhány nappal azelőtt, a kecskeméti légierő bázisán kapott, amikor eleredt az eső, és ott is elhárította testőreinek fölébe tartott esernyőjét. Az ünnepségen elmondta beszédét, és végigállta az ünnepséget, majd velünk ebédelt az And­rássy kastélyban, ami akkor még gyermekotthon volt. Ebéd után búcsúzott el, amikor egyéb hivatalos kötele­zettségei elszólították. Mindhárom látogatás és az elhangzott elnöki beszé­dek Társaságunk történetének aranybetűs fejezetei közé tartoznak, mert sem előtte, sem azóta Magyarország ál­lamfője egyik rendezvényünket sem látogatta meg. Amikor letöltöttem az engedélyezett hat évet, a tiszt­újító közgyűlésen megjelent Lotz Károly miniszter és átadta nekem a minisztérium által alapított Vásárhelyi Pál díjat (A korra jellemző, hogy a Magyar Hidrológiai Társaság által 1970-ben alapított Vásárhelyi Pál díjat 1992-ben a KHVM átvette és állami kitüntetéssé minősítette át. Társaságunk ezt követően alapította a Kvassay Jenő díjat. - A szerk. megjegyzé­se.). Jól esett a megemlékezés, mert kiderült, hogy nem­csak a víz ügyét szolgáltam legjobb tudásom szerint, hanem a vízügyet is hatékonyan támogattam.

Next

/
Thumbnails
Contents