Hidrológiai Közlöny, 2018 (98. évfolyam)

2018 / 2. szám - FÓRUM - Juhász József: Életem a Magyar Hidrológiai Társaságban

66

Hidrológiai Közlöny 2018. 98. évf. 2. sz.

Területi szervezetünk kérésére - miután ipari munkáját döntően a Nógrádi Szénmedencében végezte - a salgótarjáni Bányászati Múzeum előtti kis téren állítottuk fel (ahonnan sajnos egy héten belül ellopták!). Papp Ferenc professzor mellszobrát pedig a Gellért Fürdő külső medencéjének falába helyeztük el 1986-ban, ahol születésnapja alkalmából sokáig meg is emlékeztünk róla. A harmadik Sajó Elemér mellszobra volt, amit a Szolnoki Területi Szervezettel egyeztetve Szolnokon a vízügyi igazgatóság épülete előtt állítottunk fel 1988-ban. Sajnos ez a szép kezdeményezés elnökségemmel együtt hamvába hullt. (Ha szobrot nem is, mert a rendszerváltás után az anyagiak erre már nem adtak lehetőséget, de emléktáblákat állított a Társaság. Az MHT centenáriumán emléktáblát kapott Vitális Sándor a Pünkösdfürdői strandon, valamint Bogdánjy Ödön a róla elnevezett újbudai út sarkán, s felújították az említett salgótarjáni szobor talapzatán elhelyezett korábbi táblát. - A szerk. megjegyzése.)

Büszke vagyok arra, hogy elnöki időszakom alatt a Társaság rendezvényein három alkalommal is részt vett és szólalt fel a Magyar Köztársaság elnöke, Göncz Árpád.

Első alkalommal 1990. október 16-án, az éves közgyűlésünkön vett részt meghívásunkra és tartott előadást a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer miatt megtámadott vízmérnöki szakma mellett. Jellemzően az akkori ellenséges hangulatra, a köztársasági elnök beszédéből egy szó sem jelent meg a sajtóban. Végül fizetett hirdetésként tudtuk megjelentetni az egyik országos napilapban (Nép- szabadság, 1990. dec. 7. - a szerk. megjegyzése). Szerencsére ez a szégyenletes kudarc nem tántorította el Társaságunk támogatásától és amikor meghívtuk, el is jött.

A legközelebbi alkalom a 1992-ik évi szegedi vándorgyűlésünkkor adódott. Felkérésemre nem csak a jelenlétet, hanem egy előadást is vállalt. Bejelentett érkezését 10 órára vártuk, de nem érkezett meg, csak késve. A vándorgyűlés kezdetével természetesen megvártuk, bár a kishitűek már hangoztatták, hogy nem fog eljönni. Annál nagyobb volt az öröm, amikor megérkezett. A vándor- gyűlést, mint általában most is - az illetékes területi szervezetünkkel együtt szerveztük. Szegeden pedig területi szervezetünk gerincét a vízügyi igazgatóság jelentette. Nem csoda tehát, hogy az elnöki látogatásra az igazgatóság is büszke volt. Elnök úr egész délelőtt velünk maradt, belehallgatott az előadásokba és csak az ebédszünetben hagyott ott bennünket.

Harmadszorra a Tisza-szabályozás megkezdésének 150-ik évfordulójára hívtam meg 1996. július 27-re, Tiszadobra. Itt - mint tudjuk - három emlékmű áll. Az elsőt 1865-ben arra a helyre tették, ahol Széchenyi István a Tisza-szabályozás hatalmas munkájának első kapavágását megtette. Ezt az Alsószabolcsi Tiszaszabályozó Társulat állította. A csonka gúla alakú emlékművön Szász Károly verse olvasható. Ezen a helyen folyt az ünnepség. A közelben két másik emlékmű is tiszteleg a Tisza- szabályozás jeles alakjai előtt. A helyi ármentesítő társulat id. Andrássy Gyula emlékére 1909-ben állította a három pilonon fekvő vörösréz földgömböt, hálából azért, mert a kiegyezés korszakának első miniszterelnöke, mint ottani birtokos - komoly szerepet vállalt a Tisza szabályozásának munkálataiban. A harmadik mű pedig Vásárhelyi Pál szobra. Ezt a szobrot 1969-ben állította az OVH a szabályozási terv alkotójának emlékére.

Az időjárás a szabadban való megemlékezésre egyáltalán nem volt alkalmas. Két napja esett az eső. Az urkomi magaslaton a lösz elázott, csupa sár lett minden. Feleségemmel a tiszacsegei horgásztanyán tartózkodtunk. A miskolci VÍZIG igazgatója. Pados Imre egy terepjárót küldött, hogy biztosan ott lehessünk az ünnepségen. Az emlékművet a tiszai töltésen autóval az eső miatt nem is volt könnyű megközelíteni. Ennek ellenére a többi meghívottal együtt időre megérkezett Göncz Árpád is. Kiszállt a kocsiból és beállt a megemlékezők közé. Felvette esőköpenyét, amit elmondása szerint néhány nappal azelőtt, a kecskeméti légierő bázisán kapott, amikor eleredt az eső, és ott is elhárította testőreinek fölébe tartott esernyőjét. Az ünnepségen elmondta beszédét, és végigállta az ünnepséget, majd velünk ebédelt az Andrássy kastélyban, ami akkor még gyermekotthon volt. Ebéd után búcsúzott el, amikor egyéb hivatalos kötelezettségei elszólították.

Mindhárom látogatás és az elhangzott elnöki beszédek Társaságunk történetének aranybetűs fejezetei közé tartoznak, mert sem előtte, sem azóta Magyarország államfője egyik rendezvényünket sem látogatta meg.

Amikor letöltöttem az engedélyezett hat évet, a tisztújító közgyűlésen megjelent Lotz Károly miniszter és átadta nekem a minisztérium által alapított Vásárhelyi Pál díjat (A korra jellemző, hogy a Magyar Hidrológiai Társaság által 1970-ben alapított Vásárhelyi Pál díjat 1992-ben a KHVM átvette és állami kitüntetéssé minősítette át. Társaságunk ezt követően alapította a Kvassay Jenő díjat. - A szerk. megjegyzése.). Jól esett a megemlékezés, mert kiderült, hogy nemcsak a víz ügyét szolgáltam legjobb tudásom szerint, hanem a vízügyet is hatékonyan támogattam.