Hidrológiai Közlöny, 2017 (97. évfolyam)
2017 / 1. szám - FÓRUM - Vermes László: A vízgazdálkodás mostoha gyermeke
Vermes László: Vízgazdálkodásunk mostoha gyermeke - a szennyvízöntözés 73 12,66 %-kal nagyobb szárazanyag-terhelését mutatták a kontrolihoz képest. A szennyvízzel öntözött állományban a csövenkénti szemszám 21,3 %-kal, a csövenkénti szemtömeg 34,4 %-kal haladta meg az öntözetlen produkció értékét. Ezek a tényezők, amelyek a vetőmag kihozatal növelésében is jelentősek, ilyen nagy értékű végtermék esetében nagy értéknövekedést és az önköltségtől függően a nyereség növekedését is jelentik (Vermes 2005). 7. kép. Kecskemét - Nyárfás szikkasztómező (Fotó: Vértesi L.) HK: Látszanak-e olyan jelek, amelyek nyomán elindulva előnyösebben lehetne kiaknázni a szennyvízhasznosításban rejlő, a gazdaság egészére nézve is kedvező hatásokat? VL: Vannak ilyen jelek, szerencsére! Egyik ilyen örvendetes jel az, hogy a téma nincs teljesen elfelejtve. Ha valaki jobban utána néz, felfedezheti, hogy a témában leginkább érintettek foglalkoznak a kérdéssel. Ezt mutatja, hogy a Belügyminisztérium Közfoglalkoztatási és Vízügyi Helyettes Államtitkársága kérésére, az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) közreműködésével egy szakértői csoport - a különféle stratégiai tervek előkészítése, ill. formálása kapcsán - külön tanulmányt dolgozott ki ennek a kérdéskörnek a vizsgálatára (Juhász és társai 2015). „A tisztított szennyvíz újrahasznosítás magyarországi kérdéskörének vizsgálata” című, 2015. novemberében készült tanulmány túlnyomórészt a víziközmű szakterület szemszögéből elemzi a helyzetet, és azon szakmai összegzések közé tartozik, amelyek ún. „belső használatra” szolgálnak az adott témakörben a hatóságok és a felső irányító, döntéshozó szervek számára. Az említett szennyvízhasznosítási tanulmány tartalmát tekintve látható, hogy az röviden utal a téma előzményeire, jelenlegi helyzetére itthon és külföldön, az eddig alkalmazott technológia jellemzőire, az újrahasznosítás iránt megmutatkozó igények felmérésére, az azok teljesítését előmozdító, ill. korlátozó tényezőkre, a kevésbé ismert hasznosítási módozatokra, azok műszaki feltételeire, majd a lehetőségek és a korlátok számításba vételére, hogy mindezek összevetésének eredményeként meg lehessen határozni a módszer alkalmazásának további esélyeit. A tanulmány lényegében olyan vitaalap, amelyik a folyamatban lévő tárgyalások, szükebb körű egyeztetések során kialakuló közös álláspontok - de legalább is a többségi vélemény - elérését hivatott segíteni. Az utóbbi időben hasonló anyagok készültek az OVF kezdeményezésére a legfontosabb „vizes” témákban a helyzetek és a fejlesztési lehetőségek áttekintése céljából (pl. az ún. „tisztavizes” öntözésről, az ár- és belvízvédekezésről, a vízminőség javításról stb.). A tervek szerint az ezekből ösz- szeálló képet kívánják tovább finomítani, egyfajta „cselekvési programmá” fejleszteni a külső szakértők, valamint az érintett lakosságot képviselők bevonásával. Maga a tanulmány úgy fogalmaz, hogy „a tisztított szennyvíz újra-hasznosítás témakörének részletes kidolgozása - a kapcsolódó, érintett szervezetek, szakterületek közreműködésével - külső vállalkozó bevonásával történő stratégiai tervezést igényel” (Juhász 2015). Hasonló, mégis több vonatkozásban másféle ösztönzést jelentenek a fejlesztési témák számára azok a nemzetközi próbálkozások, amelyek egy-egy témakör lehetőségeit és nehézségeit igyekeznek összevetni, és ezekre támaszkodva olyan nemzetközi szabályozási elveket, ill. gyakorlati követelményeket megfogalmazni, amelyek betartása esetén az engedélyezett módszer nem veszélyezteti a természeti környezet épségét és szépségét, nem rontja le annak minőségi jellemzőit. A nemzetközi előírások egységesítése, a közös szabályok használata ugyancsak lehet pozitív jelzés a módszert használók körében, ezért a működési feltételek kimunkálásában való részvétel az egymással szomszédos országok vonatkozásában kívánatos és ajánlott. A ténylegesen működő szennyvíz- (és szennyvíz- iszap-) hasznosítások száma, annak alakulása szintén lehet inspiráló hatással újabb felhasználók csatlakozására, különösen akkor, ha az üzemelő telepekről kedvező hírek érkeznek, amelyek megerősítik az érdeklődőket abban, hogy a sikeres hasznosítók jó döntést hoztak akkor, amikor szennyvíz problémájuk megoldására ezt a módszert választották. Mindez arra kell figyelmeztesse az illetékes hatóságokat és a szakmai szervezeteket, hogy vegyék komolyan a szennyvizek öntözéses hasznosítására vállalkozókat, és a felmerülő problémáikkal összehangoltan és a sikeres működést támogatóan foglalkozzanak. Mindezekből látható, hogy a hasznosítással egybekötött szennyvízelhelyezéssel kapcsolatos problémák, esetleges felhasználói érdekellentétek feloldása, és az érintettek közötti közös hang és közös platform megtalálása a területi szervezetek egyik legfontosabb feladata. Ezt támasztják alá különben a közelmúltban megtartott Budapesti Víz Világtalálkozó 2016-on elhangzott vélemények is, amelyek a hatékony vízgazdálkodás kialakításában a szakmák közötti egyeztetések, valamint a több szempontú értékelés megvalósítását tartják alapvető fontosságúnak.