Hidrológiai Közlöny, 2017 (97. évfolyam)
2017 / 1. szám - SZAKMAI CIKKEK - Kun Zoltán: Természetes vízvisszatartó intézkedések - európai kitekintés és magyar vonatkozás
54 Hidrológiai Közlöny 2017. 97. évf. 1. sz. szakma részére a kihívás, ezen intézkedések sokrétű hasznának felismerése. A felismerés utáni következő lépés az intézkedések gyakorlati alkalmazása, amely lehetőséget nyújt arra, hogy más szakpolitikai területek számára is előnyt jelentsenek, mint amelyre kidolgozták és hagyományosan alkalmazták őket. A vízmegőrzési intézkedések, amennyiben a terület- fejlesztési és településfejlesztési elképzelések során figyelembe veszik, alkalmasak lehetnek arra is, hogy a biodiverzitás védelméhez hozzájáruljanak például zöld folyosók kialakításával. Végül mindezeken túl, ezeknek a megoldásoknak lehetnek közvetlen gazdasági, társadalmi előnyei például munkahely teremtés és az EU által jelenleg erősen kutatott téma, az egészségmegőrzés és természetvédelem kapcsolódósa révén {Internet 4). Legfontosabb vonatkozásuk, és ebből a szempontból kerülnek a szakmapolitikai vonatkozások elemzésre, a víz visszatartás révén a minőség és mennyiségi eloszlás javítása. SZAKPOLITIKA! VONATKOZÁSOK Mivel a természetes vízvisszatartó intézkedések több szerepet is betölthetnek, ezért logikus a következtetés, hogy több ágazati politika irányelveinek stratégiáinak megvalósításához is hozzájárulhatnak. Földrajzi értelemben ezek lehetnek európai, nemzeti és regionális szintű stratégiák. Víz Keretirányelv és Árvízi Irányelv közötti kapcsolódás A vízgyűjtő gazdálkodási tervezés esetében a természetes vízvisszatartó megoldások használatát indokolja, hogy ezek az intézkedések javítják vagy megőrzik a hidromorfológiai tulajdonságokat a vízgyűjtőterületen. Szintén hozzájárulnak a vízminőség javításához és a rendelkezésre álló vízmennyiség növeléséhez. Vízügyi szempontból az intézkedések jelentősége négy pontban foglalható össze: 1. javítják a vizek állapotát a diffúz szennyezések hatásának csökkentése révén; 2. csökkentik az árvízi kockázatot, különös tekintettel a gyakoribb alacsony intenzitású árvizek esetében; 3. természetes módszerekkel - például erdősítés vagy vizes élőhely rehabilitáció - javítják a beszivárgási tényezőt, ezáltal csökkentik az aszály kockázatot és a vízhiányt; 4. folyópartok és hullámterek hidromorfológiai tulajdonságainak j avítása, helyreállítása. Szakmai szempontból szintén fontos elem, hogy az intézkedések - az EU Víz Keretirányelve célkitűzéseinek és követelményeinek megfelelően - javíthatják a vízi ökoszisztémák állapotát. Az Árvízi Irányelv célkitűzéseivel összhangban csökkenthetik az árvízveszélyt, amellyel közvetlen gazdasági és társadalmi hasznot eredményezhetnek azáltal, hogy csökkentik az árvízi védekezés költségét és a veszélyes árvízzel érintett lakosság számát. A két irányelv közötti szinergiát tehát növelhetik az intézkedések és így javíthatják a vízgyűjtő- gazdálkodási tervek és az árvízi kockázat kezelési tervek közötti kapcsolódási pontokat. A természet- és környezetvédelemmel kapcsolatos irányelvekhez való illeszkedés A közvetlenül vizekhez köthető európai irányelveken túl a természetes vízvisszatartási intézkedések segíthetnek az EU 2020-as Biodiverzitás Stratégiájában meghatározott célkitűzések eléréséhez, például úgy, hogy növelhetik a rendszerek alkalmazkodási képességét és hozzájárulhatnak az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz. A 2020-as biodiverzitás stratégia két célja közvetlenül megemlíti, hogy az egyes európai élőhelyek helyreállítása nagyban hozzájárulhat a tiszta víz biztosításához, ami fontos elem az ökoszisztéma szolgáltatások sorában {European Commission 2011). Az Európai Unió 7. Környezetvédelmi Cselekvési Programja szintén azok közé a politikai stratégiák közé tartozik, amelynek megvalósításához európai, nemzeti és helyi szinten a vízmegőrzési intézkedések hozzájárulhatnak. Különösen fontos lehet az intézkedések szerepe az alábbi a programban megfogalmazott célokhoz: 1. az Unió természeti tőkéjének védelme, megőrzése és növelése; 2. az Unió erőforrás-hatékony, zöld és versenyképes, alacsony szén-dioxid kibocsátású gazdasággá történő átalakítása; 3. az uniós állampolgárok megóvása a környezettel kapcsolatos terhelésektől, valamint az egészségüket és jólétüket fenyegető kockázatoktól. Ezekhez a pontokhoz kapcsolódva fontos kiemelni, hogy az intézkedések szerepet játszhatnak a fenntartható várostervezésben és javíthatják a városi lakókörnyezet minőségét is. Ez a potenciális szerep különösen fontos, hiszen az EU-n belül 2020-ra a népesség 80%-a várhatóan városokban fog élni {Internet 5). A 2. táblázat összefoglalja azokat az EU-s irányelveket, stratégiákat, amelyek esetében a természetes vízvisszatartó intézkedések a célkitűzések eléréséhez hozzájárulhatnak. A 2. táblázatban felsorolt EU-s szakpolitikai vonatkozásokon kívül a természetes vízvisszatartási intézkedések hozzájárulhatnak a Közös Agrárpolitikának, a Vidék- fejlesztési rendeletnek - különös tekintettel például a települési környezeti infrastruktúra fejlesztésekre - és az EU vízkincs megőrzésére irányuló tervének megvalósításában is. A különböző szakági politikákhoz való kapcsolódás, a természetvédelemtől és klímaváltozásig azért is érdemel figyelmet, mert a költség-haszon elemzések eredményét nagymértékben befolyásolhatják. Természetesen ez azt is jelenti, hogy ezekkel az intézkedésekkel nem csak a víz- gyűjtő-azdálkodási és árvízi kockázatkezelési tervek készítésének esetében, hanem például az integrált terület- és városfejlesztési stratégiák készítésénél is számolni kell. ESETTANULMÁNYOK ÁTTEKINTÉSE A különböző Európai Uniós kiadványokban szerepelnek már magyarországi jó, követendő példák a természetes vízvisszatartási intézkedésekre. A témának szentelt honlapon ( www.nwrm.eu ) két teljes mértékben magyar és egy határon átnyúló a Szigetközhöz kapcsolódó példa
