Hidrológiai Közlöny, 2017 (97. évfolyam)

2017 / Különszám - SZAKCIKKEK - Szuróczki Sára, Korponai Kristóf, Sári Eszter, Tugyi Nóra, Felföldi Tamás, Somogyi Boglárka, Márialigeti Károly, Tóth Erika: Planktonikus baktériumközösségek vizsgálata a Fertő vizében (nyílt víz, belső tó, nádas)

44

Hidrológiai Közlöny 2017. 97. évf. különszám

meleg, mérsékelt vagy sarki élőhelyen is előfordul (Bernardet és Bowman 2010). A Blastomonas nemzetség édesvizekre jellemző (Sly és Cahill 1997). Ezen nemzetségek (Pseudomonas, Blastomonas, Flavobacterium,

Micrococcus) tagjait egyéb szikes vizekből is leírták (Rusznyák és társai 2008a, Korponai és társai 2016). Fényhasznosító taxonokat (Erythromicrobium, Porphyrobacter, Roseococcus, Rhodobacter) szintén mindhárom mintavételi ponton találtunk. Elmondható, hogy a Proteobacteria törzs mindhárom minta tenyészthető közösségében dominánsan előfordult, relatív abundanciájuk 79% és 82% között alakult (3. ábra). A nyílt vízben és a nádas vizében az Alphaproteobacteria osztály képviselői jelentek meg nagy mennyiségben, míg a Kis-Herlakni belső tó vizében a Gammaproteobacteria osztály tagjai. Az Actinobacteria, Firmicutes és Bacteroidetes törzsek tagjait szintén mindhárom területről kimutattuk. Az édesvízi baktériumközösségeket legtöbb esetben kiegészítő Verrucomicrobia törzs képviselői (Newton és társai 2011) csak a nádas vizében jelentek meg a tenyésztés során (3. ábra). Ezen baktériumok nehezen tenyészthetőek, több fajuk obiigát anaerob (Schlesner és társai 2006).

A nádas vizéből a Pseudomonas nemzetség tagjait (izolátumok 15%-a) tenyésztettük ki nagy számban. Ezen nemzetség tagjait a velencei-tavi nádas perifitonján a tenyésztésbe vont baktériumok között korábban szintén domináns taxonként mutatták ki (Acs és társai 2003). Általában elmondható, hogy a nemzetség tagjai fontos szerepet játszanak a szerves anyagok mineralizációjában, mivel jól tolerálják a magas szervesanyag-koncentrációt és változatos lebontó anyagcserével rendelkeznek (Wand és társai 1997). A nyílt vízből és a Kis-Herlakni belső tó vizéből a legnagyobb számban a Rheinheimera nemzetség tagjait tenyésztettük ki (izolátumok 15-23%-a). Ezen nemzetséget irodalmi adatok alapján változatos környezetekből izolálták (pl. árvaszúnyog petéje, rizs gyökere, játszótér földje, vizes környezetek) (Halpern és társai 2007, Zhang és társai 2008, Ryu és társai 2008, Giovannoni és társai 2005, Zhou és társai 2009). Magyarországi vizekből szintén leírták: a Hévizi-tó üledékéből tenyésztéses vizsgálatokkal Krett és társai (2009, 2013), a Kelemen-szék és Nagy-Vadas szikes tavak nádasának perifitonjáról Rusznyák és társai (2008b), egy alkalikus és magas sótartalmú Hármas- Körös holtág üledékéből Borsodi és társai (2016) is kimutatták a Rheinheimera nemzetséget. Ezen aerob, kemoheterotróf baktériumok jelen környezetekben széles szubsztrát-hasznosítási képességüknek köszönhetően (Brettar és társai 2002) valószínűleg erőteljesen hozzájárulnak a tó szervesanyag dekompozíciójához. Emellett megállapították, hogy némely fajuk (pl. Rheinheimera aquatica - Chen és társai 2010, Chen és Chiu 2010) anti- biotikum/antimikrobiális anyag termelőképességgel rendelkezik: egy olyan makromolekulát termel, ami a hidro- gén-peroxid képződését serkenti, ezáltal gátló hatást fejt ki bizonyos Gram-negatív és Gram-pozitív baktériumokra, algákra és élesztőkre (Chen és társai 2010). Az általunk izolált Rheinheimera fajok (Rheinheimera soli,

Rheinheimera chironomi és Rheinheimera tangshanesis) domináns megjelenése a tenyésztett baktériumaink között további vizsgálatok tárgyát képezheti, de nem kizárt, hogy

egy általuk termelt antimikrobiális anyag lehet felelős előfordulásukért.

A Fertőn végzett korábbi vizsgálatok alapján a nyílt víz tenyészthető bakteriális vízi közösségeit a Pseudomonas, Micrococcus és Flavobacterium nemzetségekbe sorolható fajok alkották legnagyobb számban (Borsodi 1990). Ezen nemzetségeket mi is kimutattuk a nyílt vízből, de lényegesen kisebb arányban (izolátumok 5, 1 és 2%-a), ennek oka részben az eltérő tenyésztési technikákban keresendő. Kurdi és Borsodi (1995) szerint a belső tavak planktonikus baktériumközösségében a Micrococcus és a Flavobacterium nemzetségek domináltak (Kurdi és Borsodi 1995), míg a Kis-Herlakni belső tóból izolált törzseink között jelenleg csak 2-3%-ban voltak jelen ezen nemzetségek. Borsodi és társai (1998) munkássága alapján a nádas epifitikus mikrobaközösségét nagy részben Arthrobacter, Pseudomonas és Flavobacterium nemzetségek alkották (Borsodi és társai 1998), amely nemzetségek közül aPseudomonasjelen kutatás során szintén domináns szervezetként jelent meg a nádas vizében. Borsodi és Sal- lai (1997) a Fertő több pontján (köztük a Kis-Herlakni belső tavon) a fenéküledék alkalofil baktériumközösségeit vizsgálták, és a faji szinten identifikált baktériumtörzsek 93%-a Bacillus nemzetségbe nyert besorolást (Borsodi és Sallai 1997). Az általunk vizsgált mintavételi pontokon csak 1-4%-os arányban mutattuk ki a Bacillus nemzetség képviselőit, de jelen esetben nem volt külön cél az alkalofil prokarióták tenyésztése. Borsodi és Sallai (1997) által izolált Bacillus horikoshii fajt a Kis-Herlakni belső tó vizéből szintén sikerült tenyésztésbe vonnunk.

A Fertő mindhárom mintavételi pontján nagy számban előforduló Hydrogenophaga nemzetséget (fakultatív kemolitotróf szervezetek) más magyarországi szikes tavakból (Zab-szék, Sós-ér, Nagy-Vadas, Kelemen-szék, Velencei-tó, Büdös-szék) is leírták (Korponai és társa, 2016, Rusznyák és társai, 2008b, Borsodi és társai 2016, Borsodi és társai 2007, Szabó és társai 2015). A Fertő nádas vizéből kimutatott Kocuria nemzetség a Kelemenszékben és a Velencei-tóban is megtalálható volt (Rusznyák és társai 2008b, Borsodi és társai 2007). Az anoxigenikus fototróf baktériumokat magába foglaló Rhodobacter nemzetség a Fertő nyílt és nádas vize mellett a Böddi-székben és a Büdös-székben (Borsodi és társai 2013, Szabó és társai 2015) is megjelent. Szikes tavakból gyakran izolált, glükozidáz aktivitással rendelkező Cellulomonas nemzetséget (Sorokin és társai 2014) a Fertő nyílt vizén kívül Kelemen-székből és Nagy-Vadasból is kimutatható volt (Rusznyák és társai 2008b). A Kelemen-székből detektált Paracoccus, Pseudomonas, Nesterenkonia, Planococcus, Cellvibrio, Dyadobacter, Pedobacter nemzetségek, továbbá a Nagy-Vadasból kimutatott Paracoccus, Shewanella, Microbacterium, Nesterenkonia, Sphingomonas, Cellvibrio, Aquimonas nemzetségek megjelentek a Fertő vizében is (Rusznyák és társai, 2008b). Végül pedig a Velencei-tóból kimutatott Aeromonas, Shewanella, Paenibacillus, Micrococcus, Microbacterium taxonokat (Borsodi és társai 2007) szintén izoláltuk a Fertő vizéből.

A Fertőn végzett korábbi tanulmányokkal való viszonylag kis mértékű átfedés oka lehet egyrészt, hogy a