Hidrológiai Közlöny, 2017 (97. évfolyam)
2017 / Különszám - SZAKCIKKEK - Szabó László József: Csípőszúnyog-fajegyüttesek hosszú távú (2002-2013) felmérésének eredményei aFelső-Tisza mentén
28 Hidrológiai Közlöny 2017. 97. évf. különszám Csípőszúnyog-fajegyüttesek hosszú távú (2002-2013) felmérésének eredményei a Felső-Tisza mentén Szabó László József Debreceni Egyetem, Természettudományi és Technológiai Kar, Hidrobiológiái Tanszék, Debrecen, Egyetem tér 1. Kivonat A 2001-ben bekövetkezett árvizet és gátszakadást követően a Felső-Tisza Tiszabecs és Lónya közötti szakaszán hét térségben 2002 és 2013 között történtek felmérések. A vizsgálat célja a nőstény imágók egyedsűrűségének és a fajegyüttesek összetételének felmérése volt. A vizsgálat első két évében az egyedsűrűségek igen alacsonyak voltak (5,53 és 7,00 csípés/óra) és szignifikánsan különböztek más évektől. Ezt követően 2004-ben már lényeges növekedés tapasztalható (97,11 csípés/óra), 2006 és 2013 között pedig ennél nagyobb értékeken (189,54-237,33 csípés/óra) stabilizálódott. Az utóbbi periódusban az évek között nem voltak szignifikáns különbségek. A helyek közötti különbségek a variációs koefficiensekben (CV%=76,77-93,85%) is megnyilvánultak. Viszont egyes években ezek a különbségek sokkal nagyobbak voltak (CV%, 2004: 132,29% és 2013: 180,42%). A felmérések eredményei arra is utalnak, hogy a tapasztalt növekedésben az adott évben június végéig lehullott csapadék mennyisége is jelentős szerepet játszott. A gátszakadást követően a fajszámok 2004-ig folyamatosan növekedtek. A fajegyüttes összetételében is lényeges eltérések mutatkoztak. Kezdetben csak ligeterdei fajok (Aedes vexans, Ochlerotatus sticticus és Culex modestus), később a hullámtéri erdőkre jellemző fajok (Ochlerotatus sticticus és Aedes rossicus), végül a nyílt vízfelszínhez kötődő fajok (Culex pipiens és Anopheles maculipennis) váltak uralkodóvá. Kulcsszavak Culicidae, csípőszúnyog-fajegyüttesek, Felső-Tisza, hullámtéri erdők Long term investigation of mosquito assemblages along the Upper-Tisza Absratct In 2001 along the Upper-Tisza a flood and dame break event was observed. After this event the assemblages of adult mosquito were investigated from 2002 to 2013 at the section between Tiszabecs and Lónya. I assumed that in the residual ponds a large number of larvae was hatched fom the earlier deposited eggs. In addition, intensive defense happened against the adults. These have resulted large decrease in the number of mosquitoes. The aim of the study was survey the abundance of female adults and composition of adult’s assemblages. In the first two years of the study were very low densities (5.53 and 7.00 bites/hour). In 2004, the population density increased significantly (97.11 bites/hour) and then stabilized at a higher value (189.54-237.33 bites/hour) from 2006 to 2013. In the last period, there were no significant differences between the years. The results also indicate that the amount of precipitation to the end of June of the current year has also played a significant role in the growth of densities. After the dam burst the numbers of species were increased continuously until 2004. In the composition of adult assemblages significant differences were found, too. First, the broad spread gallery forest species (Aedes vexans, Ochlerotatus sticticus and Culex modestus) appeared, afterward the abundance of species characteristic of floodplain forests (Ochlerotatus sticticus and Aedes rossicus) increased, finally the species linked to the open water surface (Culex pipiens and Anopheles maculipennis) became the dominant species. Keywords Culicidae, mosquito density, NE-Hungary, floodplain forests, species composition BEVEZETÉS Annak ellenére, hogy Magyarország csípőszúnyog faunája jól ismert (Tóth 2004), még mindig vannak olyan területek, melyek csípőszúnyog faunájára vonatkozóan csak kevés és szórványos adat áll rendelkezésünkre. Ilyen területnek tekinthető a FelsőTisza vidéke is. A terület csípőszúnyog faunája felmérésének eredményéről az utóbbi években jelentek meg közlemények (Szabó 2007,2011, Tóth és Szabó 2011), de a faj együttesek hosszú távú változásáról nincsenek ismereteink. A Felső-Tisza vidékén az intenzív faunisztikai felmérések az évezred elején indultak meg. Ismert, hogy 2001- ben a februári pozitív hőmérsékleti csúcsértékek és a hónapban lehullott csapadék a Felső-Tiszán jelentős és gyors áradást okozott. 2011. március 6-án Tarpa és Tivadar között két helyen is átszakadt a gát. A kiömlő 120-140 millió köbméter víz 250 km2 területet elöntött, mely során kilenc település is teljesen víz alá került (Bodnár 2011). Az ilyen áradásokat követően mindig számolni kell a csípőszúnyogok számának drasztikus növekedésével. A csípőszúnyog fajok többsége különböző kórokozók vektor szervezetének tekinthető, ami a környező településeken élőknek egyben jelentős egészségügyi kockázatot is jelent. Ezért az ilyen árvizeket követően az imágókkal szembeni intenzív légi kémiai védekezést alkalmaznak. Ez azt is eredményezheti, hogy igen drasztikusan csökken a csípőszúnyog populációk nagysága. A területen a fenti hatásokat követően lehetőség nyílott arra, hogy nyomonkövessük a csípőszúnyogok számának hosszú távú változását és a faj együttesek újraszerve- ződését. Ebben a dolgozatban ezen felmérés eredményeiről számolok be. ANYAG ÉS MÓDSZER A Tiszabecs és Lónya közötti térségben a felméréseket összesen 29 helységben, ill. a közelében található hullámtéri területeken végeztem. A települések nagy száma miatt
