Hidrológiai Közlöny, 2017 (97. évfolyam)
2017 / 4. szám - SZAKMAI CIKKEK - Szigyártó Zoltán - Váradi József: Javaslat az árvízi szükségtározók által tartott árvízszintekre
26 Hidrológiai Közlöny 2017. 97. évf. 4. sz. ahogy a mértékadó árvízszintek magasságát ma is matematikai statisztikai módszerekkel határozzuk meg. Ezekhez viszont megbízható, hosszú idősorral rendelkező vízmérce állomásokra van szükség, melyek egymáshoz viszonyított távolsága a Tisza Szolnok feletti szakaszán 23 és 60 km között változik. Következésképen a tartandó vízszinteket első lépésben ezeknek a vízmérce-állomásoknak a szelvényére kell meghatározni, s - a folyó egyéb szelvényeire vonatkozó MASZ értékek meghatározásához hasonlóan - csak ez után, az ezekre vonatkozó adatok felhasználásával kerülhet sor a vízkivételek szelvényében tartandó vízszintek meghatározására. 2. ábra. Az 1970-es években a gátkorona alatt 1,0 m-es szintben felvett NV1% és MÁSZ azóta megváltozott magassági helyzete Figure 2. Altitudinal lay ofNVi% and PFL changed from the 1970s when it was fixed at 1 m beneath the dam crest Matematikai statisztikai vizsgálatokról lévén szó megjegyzendő még, hogy bár az ilyen vizsgálatot igénylő feladatok megoldása során már világszerte a lehetséges esetek valószinűségét mérlegelik, a mérnökök számára ma, és bizonyára még jó ideig, erről szemléletesebb képet ad az, hogy a szóban forgó jelenség általában milyen gyakran következik be. Vagy szabatosan fogalmazva: mekkora a jelenség átlagos visszatérési ideje. így akkor, amikor a Vásárhelyi terv továbbfejlesztése során meghatározott célhoz igazodva a Tisza mentén az árvízi szükségtározókat (a lehetőségek határain belül) nagyon is célszerű úgy méretezni, hogy az évenkénti NV-ek a tartott szintet átlagosan F{x) = P(£ < x) ahol p a vizsgált esemény (esetünkben az adott VKp-nél nagyobb VE jelentkezésének a) valószínűsége, £, a csak pozitív egész számot felvevő valószínűségi változó (esetünkben a tározó VK-ek okozta egymás utáni elárasztása közötti évek k száma), csak 100 évenként egyszer haladják meg, az már egyáltalán nem látszik célszerűnek, hogy a tározók ugyanígy, csak átlagosan 100 évenként (vagyis a kivitelezők unokáinak, esetleg dédunokáinak az idején) kerüljenek először elárasztásra. Nem látszik ez célszerűnek azért, mert a töltések nincsenek úgy megerősítve, hogy az 1 %-os szintet biztonsággal tartani tudják. így, ha mindezt figyelmen kívül hagyva a szükségtározók tartandó szintjét mégis valamelyik MASZ szintjével azonosítanánk, úgy semmit sem tennénk annak érdekében, hogy a NV-k a töltéskorona szintjét az eddiginél ritkábban haladják meg. Következésképen egy ilyen döntés a szükségtározók üzembe állítása ellenére a védekezés költségeit semmivel sem csökkentené, emellett pedig lehetetlenné tenné a kiépítésükre fordított kiadások megtérülését is. Ezért - figyelmen kívül hagyva a MASZ értékeket - a tározók tartott szintjét úgy kell meghatározni, és ezeket úgy kell majd üzembe állítani, hogy feltöltésükkel minél gyakrabban meg lehessen akadályozni azt, hogy az árhullámok tetőzése a töltések koronaszintjét az 1,00 m-es biztonsági szintnél jobban megközelítse. Másképpen fogalmazva: a tartott szinteket úgy kell megállapítani, hogy a tározók minél gyakrabban bekövetkező elöntése, vagyis az elárasztás átlagos visszatérési idejének a lerövidítése a gátakon folyó védekezés költségeit csökkentse. Természetesen úgy, hogy a területükön gazdálkodóknak az elárasztás miatt kifizetendő kártérítés összege is elfogadható határok között maradjon. Továbbá gondolni kell arra is, hogy az átlagos visszatérési idő a valószínűséggel fordítva arányos, vagyis a vizsgált szint magasságának a növekedésével az ezt a szintet meghaladó tetőzések valószínűsége csökken, az átlagos visszatérési ideje meg növekszik, és fordítva. Ami természetesen azt jelenti, hogy a tározó igénybevételének, a tartott szint feletti tetőzéseknek az átlagos visszatérési idejét a tartott szint magasságának a megemelésével növelni, ennek lesüllyesztésével pedig csökkenteni lehet. Végül célszerű szólni arról is, hogy a visszatérési idő hossza, mint valószínűségi változó Pascal-eloszlású (Szigyártó 1957). Vagyis eloszlásfüggvénye k=x-1 = y, pQ-p)k-\ a) k=l x a £, valószínűségi változó (esetünkben az NV) azon értéke, amelynél kisebb értékű valószínűségi változók együttes valószínűségét keressük. Ezen kívül még meg kell említeni azt is, hogy ennek a valószínűségi változónak a várhatóértéke, (2) szórása pedig M(ő V D(£ = V1 -v V (3)
