Hidrológiai Közlöny, 2017 (97. évfolyam)
2017 / 4. szám - SZAKMAI CIKKEK - Szilágyi János Ede - Baranyai Gábor - Szűcs Péter: A felszín alatti vízkivételek liberalizálása az Alaptörvény és az európai uniós jog tükrében
18 Hidrológiai Közlöny 2017. 97. évf. 4. sz. szerű szabályozással (!). A konkrét javaslat kapcsán azonban a Köztársasági Elnök nem tartotta megfelelőnek sem a módosítás előkészítését, sem a konkrét jogszabály tartalmát: ,^4z általam ismert szakértői vélemények szerint azonban ezeknek a körülményeknek a felmérése, értékelése, a környezeti hatások modellezése rendkívül hosszú és pénzigényes folyamat, melyre nem alkalmas egy vízügyi hatósági engedélyezési eljárás, sem pedig a jelenlegi, törvénynél alacsonyabb szintű szabályozás-együttes, melyekre a [módosító] Törvény utalja a visszasajtolás alóli mentesítést.” (Köztársasági Elnök 2009). Az ügy végső kimenetele (legalábbis egyelőre) az lett, hogy a jogalkotó a kertészeti ágazat támogatásaként 2013 tavaszán megszüntette az energiahasznosítási célra kitermelt termálvíz általános visszatáplálási kötelezettségét (Szilágyi 2015, Szilágyi 2017a, Zákányi 2017). Az Alkotmánybíróság gyakorlata az Alaptörvény vonatkozó rendelkezéseire figyelemmel A Nemzeti Vízstratégia maga is kiemelt problémaként kezeli a felszín alatti vizeket becslések szerint nagyban érintő illegális vízkivételt (NVS 33., 72., 84.), sőt esetében fontos feladatként fogalmazza meg a hatósági tevékenység megerősítését (NVS 95.), amely elképzelések jól illeszkednek mindazon koncepcionális keretekhez, amit az Alaptörvényben a jogalkotó a környezethez való jog védelme, a természeti erőforrások megőrzése, vagy az ivóvízhez való hozzáférés biztosítása kapcsán rögzített. E koncepcionális keretet az Alkotmánybíróság - egyébiránt jelentős részben támaszkodva az Alaptörvény előtti Alkotmányt értelmező alkotmánybírósági gyakorlatra (különösen: 28/1994. AB határozat, Fodor 2006) - nemrégiben egyébiránt maga is részleteiben elemezte (lásd: 16/2015. AB határozat, 93- 111), s mindeközben megerősítette a környezethez való jog egyik legkarakteresebb tartalmi elemét, az ún. visszalépés tilalmát, amely leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a környezet érdekében már egyszer elért védelmi szintet nem lehet kedvezőtlenebb irányba módosítani, a védelem szintje pusztán pozitív irányba fejleszthető. A mentesülési kedvezményre (deregulációra) vonatkozó konkrét javaslat A T/15373. számú törvényjavaslat konkrét előírásaira rátérve a következőket érdemes kiemelni. A T/15373. számú törvényjavaslatban vannak olyan elemek, amelyek a korábbi, 2016-os módosítások szerves folytatásának tekinthetők. így például a 2016. június 4. napja előtt vízjogi engedély nélkül létesített vízkivételt biztosító vízilétesitmény (például kút) építtetőjének (tulajdonosának) érdekében - akinek kútja az új elképzelések alapján nem esne a mentesülési kedvezmény hatálya alá - meghosszabbították azon határidőt (2028. december 31. napjáig), ameddig vízgazdálkodási bírság megfizetése nélkül kérhet vízjogi fennmaradási engedélyt, lehetővé téve ezzel a létesítmény legalizálását (T/l 5373, 3. §). Ezen határidőig egyébiránt a T/15373. számú törvényjavaslat az ilyen fennmaradási engedélyek eljárásait mentesítené az igazgatási szolgáltatási díj megfizetési kötelezettsége alól is (T/15373, 5. §). A T/15373. számú törvényjavaslat fontos könnyítése mindenféle vízkivételt biztosító vízilétesítmény létesítése esetén, hogy a vízgazdálkodási szakterületen túl kedvezményt biztosít a földvédelmi eljárásban is. Mentesítene ugyanis a törvényjavaslat az ingatlanügyi hatóság engedélye alól, ha immáron a termőföld más célú hasznosítására kút létesítése céljából kerülne sor (T/15373, 7. §). Ami a mentesülési kedvezményt illeti, érdemes megemlíteni, hogy az illegális vízkivétel elleni fellépés egyik lehetősége vitathatatlanul az, hogy a jogalkotó újragondolja egyazon ügykörben a jogszerű és a jogszerűtlen magatartások közötti határvonalat, és amennyiben társadalmilag indokoltnak találja, akkor a határt immáron máshol húzza meg. A T/l 5373. számú törvényjavaslat mentesülési kedvezménye kapcsán - feltételezhetően (ugyanis a törvényjavaslat lényegében nem tér ki az indokokra!) - jelentős részben (ha nem is kizárólagosan) erről van szó, vagyis, hogy az egyébként vitathatatlanul fennálló, esetenként gyakorta kis vízmennyiséget érintő illegális vízvételezést a jogalkotó - azok (vélt vagy valós) kis súlya miatt, esetleg a jogszerűtlen magatartások felderítésének nagy költségeire tekintettel - legálissá, tehát jogszerűvé tenné. Ezt megvalósítandó a T/15373. számú törvényjavaslat indoklása alapján a jogalkotó vízjogi engedély és bejelentés nélkül tenné lehetővé 80 méternél sekélyebb és házi vízigényt meg nem haladó vízkivételt biztosító vízilétesítmény létesítését. E mentesülési kedvezmény nem vonatkozna ugyanakkor a hideg és termálkarszt készletekbe (víztestekbe) történő beavatkozás eseteire. Az ezen részében pontos jogszabályszöveg-tervezet hiánya miatt nem teljesen világos még, hogy a 'házi vízigény' esetében pontosan mit is ért az előterjesztő. Egyelőre tehát érdemes a jelenlegi hatályos joganyagban már ismert házi vízigény kategóriájából kiindulni; nevezetesen, hogy kutak esetében, a magánszemélyek részéről a házi ivóvízigény és a háztartási igények' kielégítését szolgáló kút létesítéséhez, üzemeltetéséhez a települési önkormányzat jegyzőjének engedélye szükséges (és nem a területi vízügyi hatóságtól kell vízjogi engedélyt kérni). Ezen esetekben pedig a szóba jöhető víz- mennyiség 500 m3/év vízigénybevételt takar (72/1996. kormányrendelet 1. §, 24. §). A törvényjavaslat ugyanakkor egyértelműen rögzíti azt is, hogy a mentesülési kedvezmény önmagában nem mentesíti az építtetőt a vízvédelmi, vízgazdálkodási, műszaki és biztonsági szabályok betartása alól (T/15373, 3. §), és ezen szabályok megsértése éppen ezért magával vonhatja azt is, hogy a vízügyi hatóság elrendeli az ilyen kút megszüntetését (T/15373, 4. §). Jól látható ugyanakkor, hogy ez a fajta szabályozás alapvetően egy utólagos beavatkozást tesz csak lehetővé a vizügyi hatóságok részéről, vagyis a kedvezőtlen állapotok megakadályozását nem. A T/15373. számú törvényjavaslat mindezeken túl tartalmazna egyfajta utólagos könnyítést is, ugyanis a tervezett új jogszabályok hatályba lépése előtt, de legkorábban 2016. június 3-át követően indult, házi vízigény kielégítését biztosító kutak fennmaradási engedélyezési eljárása során már befizetett illetéket, valamint igazgatási szolgáltatási díjat, ha a kút a mentesülési kedvezmény hatálya alá tartozik, a kérelmező részére a tervezett új törvény hatálybalépésétől számított harminc napon belül vissza kell fizetni (T/15373, 6. §).
