Hidrológiai Közlöny, 2017 (97. évfolyam)
2017 / 4. szám - Fehér János: Előszó
Előszó 3 A Magyar Kormány 2017. március 7-én fogadta el a Nemzeti Vízstratégiát és annak végrehajtását szabályozó intézkedési tervet. Mivel a Hidrológiai Közlöny fő célja a vízzel és vízgazdálkodással kapcsolatos magas szintű szakmai ismeretek közzététele, ezért a szerkesztőség részéről fontosnak tartottuk, hogy ismeretet adjunk olvasóinknak erről a vízgazdálkodás keretstratégiáját 2030-ig meghatározó dokumentumról. A Nemzeti Vízstratégia teljes terjedelme 140 oldal, mely dokumentum megjelent a Magyar Közlönyben, valamint teljes szövege elérhető az interneten is: http://www.kormany.hU/download/6/55/01000/Nemzeti Vízstratégia.pdf. Lapunk terjedelmi korlátáit figyelembe véve olvasóinknak a Nemzeti Vízstratégia hivatalos Ösz- szefoglalóját adja közre, vezércikként. Szakcikkek sorát a napjainkban élénk szakmai és társadalmi vízhangot kapott és vitát kiváltott témával nyitjuk. Egy 2017-es kormányzati javaslat a 80 méternél sekélyebb és házi vízigényt meg nem haladó vízkivételt biztosító vízilétesítmények létesítéséhez nem tenné szükségessé sem engedélyezési, sem bejelentési eljárás lefolytatását. Szilágyi és társai megvizsgálták a javaslat várható hidrológiai hatásait, majd pedig a magyar alkotmány és a kapcsolódó joggyakorlat, illetve az uniós jog és joggyakorlat szemszögéből elemezték azt. Következtetésük szerint a mentesülési kedvezmény elfogadása komoly aggályokat vet fel mind hidrológiai, mind jogi szempontból. A 2000-es évek első évtizedének egyik legjelentősebb, az ország árvízvédekezési koncepcióját átalakító vízgazdálkodási döntése volt a Tisza vízgyűjtőjére vonatkozó Vásárhelyi Terv elfogadása és fokozatos megvalósítása. Szigyártó Zoltán és Váradi József közös cikke javaslatot tesz a Szolnok feletti magyarországi Tisza szakaszon eddig megépült hat árvízi szükségtározó vízszinttartással történő üzemeltetési paramétereire. Statisztikai módszerekkel levezetik a szükségtározók beeresztő zsilipjei tiszai szelvényében tartandó vízszinteket, és részletesen bemutatják, hogy az újabb adatok rendelkezésre állásakor miként kell a számításokat újból elvégezni. Hangsúlyozzák, hogy ha a tartandó vízszinteket a javasoltuk szerinti, egységes elven alapuló eljárással határozzák meg, úgy ezen értékeket természetesen nem csak a tározók üzemeltetésénél, hanem új tározók tervezésénél, és a már meglévők méreteinek az ellenőrzésénél, esetleges szükség szerinti módosításánál is figyelembe lehet venni. A Duna magyarországi szakasza több helyen magaspartokkal szegélyezett. Mentes Gyula a dunaföldvári és a dunaszekcsői magaspart dőlései és a hidrológiai folyamatok közötti összefüggéseket vizsgálata. Megfigyelőkutak adatai alapján megállapította, hogy a talajvízszint változásainak hatása a magaspartok mozgásaira három-négy nagyságrenddel nagyobb, mint a Duna víz- szintingadozásaié. A regressziós együtthatók és a magaspart stabilitása között feltárt kapcsolat hasznos lehet a csuszamlások előrejelzésére. A numerikus hidrodinamikai modellezés jelentős fejlődésen ment keresztül az elmúlt évtizedben. A kidolgozott matematikai és numerikus alapok nem csak az egydimenziós és kétdimenziós modellekre állnak ma már rendelkezésre, de a legújabb fejlesztésekkel kidolgozott számítógépes programok többfázisú rendszerek háromdimenziós szimulációját is lehetővé teszik. Fleit Gábor és Baranya Sándor tanulmányukban bemutatnak egy, a közelmúltban kifejlesztett hidrodinamikai áramlási modelleszközt és annak hidraulikai laboratóriumi célirányos tesztelésének eredményeit. A teszteket három sematikus, vízmémöki területhez kapcsolódó mintaalkalmazásra végezték el, és ezek alapján szemléltették a napjainkban elérhető szoftverek képességeit. Nyíri Gábor és társai tanulmányukban bemutatják három árvízvédelmi töltés és két völgyzárógát altalaj-adottságaira és szivárgási viszonyaira vonatkozó vizsgálataik eredményeit, valamint a rézsűállékonysági modellezéséből nyert megállapításaikat. A XIX. századi ármentesítések során megépült árvédelmi töltések jelentősen lecsökkentették a folyók ártereinek szélességét és ezáltal felgyorsították a hullámtér fel- töltődését. Nagy Judit és társai az Alsó-Tisza menti hullámtér feltöltődését vizsgálták a hullámtér-szélesség és a beömlő mellékfolyók hatásaként. Megállapították, hogy a feltöltődés következtében a hullámtér és a folyó vízszállító képessége jelentős mértékben csökkent az Alsó-Tiszán. A szakmai cikkek sorát Székely Ferenc és társai tanulmánya záija, amelyben bemutatják a Tatabánya XV/C vízaknára végzett hozam-változási tesztet és a teszt eredményei alapján elvégzett modellezési számításaik eredményét. Az egykori szénbányából fúrt csapoló kutakban változó hozamú szivattyúzást végeztek, ennek hatását részletesen két észlelő kútban mérték. A mérések alátámasztották a függőleges átszivárgás jelentőségét, a sugár irányú heterogenitás hatását a szerzők a bi-zonális tároló modell alapján vették számításba. A WT kúthidraulikai és PEST kalibrációs szoftverek alkalmazásával végzett paraméter becslés során jó illeszkedést lehetett elérni a mért és számított depressziók között. A közelmúltban elhunyt két jelentős vízügyi személyiségről emlékezünk meg a Nekrológ rovatban. Az életének 77. évében elhunyt vízügyi igazgatóról, Fazekas Lászlóról utóda, a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság igazgatója, Bodnár Gáspár írt az elhunyt életútját részletesen bemutató nekrológot. Kövendi-Veress Gyula a 83. évében elhunyt, a vízügyi szakma több területén is eredményes alkotó munkát végzett Dr. Varga György életútját ismerteti nekrológjában. Végezetül, az év végéhez közeledvén a Hidrológiai Közlöny valamennyi olvasójának kívánok - szerkesztőbizottság tagjai nevében is - kellemes ünnepeket és sikerekben gazdag, boldog, békés új esztendőt! Dr. Fehér János címzetes egyetemi tanár a Hidrológiai Közlöny főszerkesztője
