Hidrológiai Közlöny, 2017 (97. évfolyam)
2017 / 4. szám - TÖRTÉNELMI PILLANATKÉP - Fejér László: Egy dedikáció háttere
4 Hidrológiai Közlöny 2017. 97. évf. 4. sz. Történelmi pillanatkép Fejér László, a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteleti tagja, a Hidrológiai Közlöny rovatvezetője bemutatja a vízgazdálkodási szakirodalom egy történelmileg figyelemre méltó példányát, melyet a Duna Múzeum őriz. ______ Egy dedikáció háttere A Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum - közkeletűbb nevén az esztergomi Duna Múzeum - könyvtára M1049 AM leltári szám alatt őrzi Kvassay Jenő 1875-ben megjelent első, a hazai vízgazdálkodási szakirodalomban is kellő módon méltatott munkáját, a Vizeinkről c. könyvet. Tartalmát illetően ez a kötet egy teljesen kiforrott szemléletet tükröző, szinte program adó tanulmány a magyar vízszabályozások passzív, egyoldalúan védekező jellegű korszakát felváltó vízgazdálkodási-vízhasznosítási szemlélet, ill. tevékenység szükségességéről. A könyv nyilván más könyvtárakban is fellelhető, de ennek a példánynak a dedikálása az igazán érdekes. A belső címlapon a következő bejegyzés található: Nagyságos Kenessey Kálmán min. osztálytanácsos Úrnak kiváló tisztelete jeléül a szerző.” Ki volt vajon a bejegyzés címzettje, akinek a húszas évei végén járó fiatal szerző ezt a példányt átadhatta? v '/ 1 'hí* , iU « í*-' ft T# L,e.f e ^ VIZEINKRŐL. IRTA KVASSAY JENŐ, Napjainkban a szakmai köztudatban az szerepel, hogy a hazai kultúrmérnöki intézményt Kvassay Jenő kitartó munkálkodásának eredményeképpen tárcája keretén belül hívta életre 1879-ben br. Kemény Gábor földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter. Ez valóban így is van, de Kvassay nem volt híján szövetségeseknek. Ilyen volt például az 1822-ben született Kenessey Kálmán is. Kenessey jogász végzettségű szakemberként mélyen beleásta magát a magyar közigazgatásba, de emellett birtokos-gazdálkodó is volt, aki a hazai agrárium gondjainak, bajainak jó ismerőjeként 1868-ban a foldmívelési tárca osztálytanácsosa, azaz magas rangú tisztviselője lett. Ő volt az, aki Kvassay ügyét az 1870-es évek derekán támogatta, elősegítve, hogy a mérnök kormányzati költségen 1875/76-ban nyugateurópai tanulmányútra mehessen. A derék osztálytanácsos 1878-ban a Nemzetgazdasági Szemle hasábjain értekezett először arról {Kenessey 1878), milyen fontos volna, hogy az ország gazdasági alapjait jelentő mezőgazdaság kultúrmérnöki segítséget kaphasson, mert a mezei gazdaság „állam-fenntartó fontossággal bír, s hogy éppen ennélfogva virágzó földmívelés nélkül nem boldogulhatunk!” Tehát „a jöldmívelést minden élhető erővel fejlesztenünk kell. Hogy egyúttal, s ezáltal az ipar és kereskedelem fejlődésének is utat nyissunk. ” Kenessey cikkében írt arról, hogy a kultúrmémökséget milyen kondíciókkal indította el a kormányzat, hozzátéve: „a gyakorlat ezen egyetlen egy egyén [Kvassay] által képviselt intézménnyel beérni nem fogja, s gondoskodnunk szükséges, hogy mindenekelőtt a kellő segédszemélyzet, vagyis az általam földjavítási végrehajtó mérnököknek nevezett egyének, megfelelő számban, alkalmaztassanak fokozatosan, s a mutatkozandó szükséghez képest arányosítva... Kenessey törekvéseit és jóslatát visszaigazolta az idő, s a kultúrmémökség szerves fejlesztésében már Kvassaynak volt kimagaslóan nagy szerepe. IRODALOM Kenessey Kálmán (1878). A kultúrmérnöki intézmény a külföldön és annak meghonosítása hazánkban, Nemzetgazdasági Szemle, II. évf. IV. sz. M. FÖLD!í!V;Lc; j j,l XISTERIUII vízügyi ii:0,könyvtár BUDAPEST légrády testvérek. 1875.
