Hidrológiai Közlöny, 2017 (97. évfolyam)
2017 / 2. szám - SZAKMAI CIKKEK - Kerekesné Steindl Zsuzsanna: Vízminőség-védelmi politika és a vizek állapota Magyarországon
76 Felszín alatti vizek A felszín alatti vizek állapota részben az ivóvíz kivétel céljait szolgáló kutak rendszeres ellenőrzésesén, másrészt a monitoring céljaira kialakított kutak alapján ismert. A felszín alatti vizek rendszeres megfigyelése az 1930-as években kezdődött el a Duna-Tisza közi térségében, és 1950 körül az egész országra kiterjesztették. A források megfigyelése, a karsztvíz szintekkel együtt, szintén 1950 körül kezdődött el. A mélyebb vízrétegek és a termálvizek rendszeres megfigyelésének megszervezése a következő évtizedek feladata volt. A felszín alatti vizek minőségének szélesebb körű, rendszerszerű megfigyelése, különböző ágazatok és szervezetek keretében az 1970- 80-as években továbbfejlődött. Az EU csatlakozást közvetlenül megelőző időszakban az MSZ-10-433/1984 számú szabvány határozta meg a felszín alatti vizek vízminőségi vizsgálati rendszerét. Ezen túlmenően 2004-től kezdődően a napi 100 m3-nél, vízmű esetében a 10 m3-nél többet kitermelő vízhasználóknak is adatokat kell szolgáltatniuk a vízügyi szerveknek a kitermelt vizek mennyiségéről és minőségéről. Ennek a vízminőségi törzshálózatnak a bővítésével alakult ki a 2007. január 1.-től működő, a VKI követelményeinek megfelelő vízminőségi-mérőhálózat. A felszín alatti vizek monitoring rendszere részben állami, részben a vízfelhasználók által működtetett megfigyelések eredményeiből tevődik össze. A vízminőségi monitoring rendszer működtetése a felszín alatti vizek vizsgálatának egyes szabályairól szóló 30/2004. (XII. 30.) KvVM rendelet alapján történik. A felszín alatti vizek mennyiségi monitoringját a 45/2014. (IX. 23.) BM rendelet szabályozza. A VKI elvein alapuló felszín alatti monitoring rendszer két alrendszerből épül fel. Az egyiket az állami és önkormányzati felelősségi körbe tartozó ún. területi monitoring alkotja, amelyik célja, hogy a felszín alatti vizek mennyiségi állapotát, illetve a természetes eredetű, vagy az emberi tevékenységgel összefüggő diffúz szeny- nyező hatásokra bekövetkező, hosszú távú minőségváltozásokat nyomonkövesse. A másik alrendszert a környezethasználók által végzett mérések, megfigyelések képezik (környezethasználati monitoring), amelyek a pontszerű szennyező források hatását vizsgálják (pl. hulladéklerakók, ipari létesítmények). A VKI szerint a felszín alatti vizek esetében feltáró és operatív monitoring programot kell működtetni. A felszín alatti vizek állapotának megfigyelésére összesen hatféle feltáró program működik Magyarországon, ebből 2 mennyiségi, 4 kémiai alprogram. A mennyiségi monitoring mérések során a vízszint és vízhozam észlelése történik meg. A vizsgált minőségi paraméterek általában a VKI által előírt alap fizikai-kémiai paraméterek vizsgálatára terjednek ki, de egyes kémiai alprogramban egyéb jellemző szennyezőanyagokat, pl. oldószereket, szénhidrogéneket és egyes specifikus rákkeltő vegyületeket (pl. benzol, vinil-klorid), nehézfémeket is vizsgálnak. A mintavétel gyakorisága általában évi 1-2 alkalom. Az operatív monitoring 4 alprogramot tartalmaz, melyek célja a speciálisabb minőségi problémák felderítése. Összesen kb. 1750 kútból történnek rendszeres analízisek a kémiai és mennyiségi állapot meghatározása érdekében. A VÍZMINŐSÉGI ÁLLAPOT ÉRTÉKELÉSÉNEK MÓDSZERTANA A monitoring vizsgálatok eredményein alapuló vízminőségi állapotértékelés összehasonlítható, megfelelően kialakított értékelési módszertanon kell alapuljon. Az utóbbi évtizedekben nemcsak a vízminőségi monitoring rendszerek fejlődtek sokat, hanem az állapotértékelési módszertanok is. Felszíni víz Az 1960-70-es években a vízminőségi állapot értékelése általában a vízhasznosítás (pl. ivóvíz, öntözővíz) szempontjainak figyelembe vételével, hazai és nemzetközi módszertanok, műszaki irányelvek felhasználásával történt. 1983- ban háromosztályos értékelési rendszert vezettek be az MSZ-10-172 szabvány alapján. Ezt az 1994. évtől bevezetett MSZ 12749 számú magyar szabvány minősítési rendszere váltotta fel, amely már kismértékben figyelembe vette az ökológiai szempontokat is az értékelés alapelveként. A vizsgált paramétereket 5 csoportba osztotta (oxigénháztartás-, tápanyagtartalom-, mikrobiológiai-, mikroszennyező- és az egyéb mutatók csoportjai), és az egyes komponenscsoportok minősítése öt osztályos rendszerben (kiváló, jó, tűrhető, szennyezett, erősen szennyezett), az évente előforduló legkedvezőtlenebb koncentrációértékek alapján történt. Ugyanaz a határérték rendszer vonatkozott valamennyi víztestre. A felszíni vízkészletek vízminőségi állapotáról évente értékelés és vízminőségi térkép készült (4. ábra). Hidrológiai Közlöny 2017. 97. évf. 2. sz. 4. ábra. A felszíni vizek minősége 2003-ban (KvVM2015) Figure 4. Surface water quality in 2003 (Source: KvVM2005) Napjainkban a 2007 óta működő VKI monitoring rendszer mérési adatainak értékelése az EU tagországokban alkalmazott egységes, összehasonlítható elvek alapján kell történjen. Az állapotértékelés elsősorban az ökológiai szempontokat helyezi előtérbe, ennek érdekében ún. típus-specifikus minősítési rendszer került kialakításra Magyarországon. 10 folyóvíz és 8 állóvíz típust jelöltek ki. A minősítés elvét, a vonatkozó kömyezetminőségi határértékeket, a víztípusok besorolását miniszteri rendeletek rögzítik, illetve a részletes módszertant a vízgyűjtőgazdálkodási terv dokumentációja tartalmazza. A VKI alapelve szerint meghatározásra kerül az ökológiai állapot és a kémiai állapot, illetve az összesített vízminőségi állapot (5. ábra). Az „egy rossz - mind rossz” elvet kell alkalmazni, így mindig a legrosszabb minősítési elem határozza meg az összetett minősítést, így az ökológiai és kémiai vízminősítés eredménye közül a gyengébb határozza meg az összesített állapotot. Az ökológiai állapot
