Hidrológiai Közlöny, 2017 (97. évfolyam)
2017 / 2. szám - SZAKMAI CIKKEK - Papp Mária - Ritvayné Szomolányi Mária - Szalay Miklós - Nagy-Kovács Zsuzsanna Ágnes: Vízellátás Magyarországon
44 Hidrológiai Közlöny 2017. 97. évf. 2. sz. A KSH kimutatása szerint a szennyvíztisztításért fizetett díjak megháromszorozódtak az elmúlt közel 10 év alatt. A vízdíj 2001 decembere óta duplázódott, vagyis mindkét szolgáltatás szintén jelentős mértékben infláció felett drágult (12. ábra). A FENNTARTHATÓSÁG SZEMPONTJAI Az „Agenda for Sustainable Development” - mely 2016. január 1-én lépett hatályba - 17 célt határoz meg, melyek a globális fejlődés prioritásait definiálja az elkövetkező 15 évre. Ezen célok között a hatodik, az ivóvíz és csatornázottság elérhetőségének biztosítása minden ember számára. A kezdeményezés nem csak a fejlődő országokat érinti, hanem ajóléti államokat is, így Magyarországra, valamint a Duna vízgyűjtő területén levő államokra is kiterjed. A szolgáltatások elérhetősége A Duna vízgyűjtő területének szívében elhelyezkedve, Magyarországon az ivóvíz-szolgáltatás és szennyvízkezelés hozzáférhetősége magas a világ többi országával ösz- szehasonlítva. Bár a környezetvédelem nem tartozott a legfontosabb szempontok közé a szocializmus idején, a vízszolgáltatás gyorsan fejlődött. Az elmúlt évek változásainak köszönhetően a kisebb vízi közművek össze- vagy beolvadtak, mely további lényeges előrelépés eredményez a minőségjavításában. Azonban a lakosság számának folyamatos csökkenése - különösen a vidéki és kieső területeken - a hálózat túlméretezettségét vonja maga után, mely így képtelen az magát fenntartani, a fejlesztésekről nem is beszélve. Másik lényeges népességi jellemző, a régió többi országával ellentétben, hogy a szegény rétegek főleg a városokban élnek, ahol a hálózati vízhez való hozzájutás inkább biztosított. A régióban ezzel szemben, azokon a területeken ahol a szolgáltatás folytonosnak tekinthető, az ezredfordulón a lakosság mintegy 17%-a számára (22,5 millió ember) nem biztosított a vezetékes vízellátás az otthonában, és ezen réteg főleg a szegényekből tevődik össze. Bár a régió népességének 80%-a használ vízöblítéses WC-t, csupán a háztartások 66%-a csatornázott. Magyar- országon ezek az értékek 93% és 80%, köszönhetően az elmúlt évek szennyvízkezelésben végrehajtott jelentős fejlesztéseinek (például a Központi Szennyvíztisztító Telep fejlesztése). Általánosságban elmondható, hogy szoros kapcsolat áll fenn a vízöblítéses WC és a csatornázottság között. A fővárosban ez az érték megközelíti a 100%-ot és a Dunántúl északi régiója szintén magas szinten reprezentáltak. A helyzet komolyabb kihívásokat rejt a távoli, kis lakosszámú falvak (100-200 fő) esetén. A Duna vízgyűjtő keleti területein a helyzet még súlyosabb, ahol a szennyvízkezelés bevezetésének folyamata még csak most kezdődött. □ urban ■ rural 0flush miiét A with sewer □ high tensity middle density ■ low density Ablush toilet 0 with sewer 13. ábra. A vízöblítéses WC-vel (balra) és a szennyvízcsatornával (jobbra) ellátott lakosság %-os aránya a Duna régió országaiban Figure 13. Percent ofpopulation with private flush toilets (left) and sewer connection (right) in the Danube region countries (Urban - városi; Rural - vidéki; Flush toilet - vízöblítéses WC; With sewer - csatornával ellátott; High density - nagy sűrűségű; Low density - alacsony sűrűségű) Teljesítmény A fogyasztói elégedettség nagyban függ a szolgáltatás minőségével, bár csupán néhány zártkörű közmű társaság végzett ilyen irányú közvélemény kutatást. Magyarországon független felmérésekből megállapítható, hogy a fogyasztói elégedettség 77%-os, mely a regionális 63%-os érték felett helyezkedik el. Egy másik fogyasztókat érintő paraméter az ár. Megállapítható, hogy az átlagos fogyasztók számára a vízfogyasztásból adódó költségek megfizethetőek. A költségszint a háztartások összbevételének 5%- áig bezárólag lettek meghatározva. A rezsicsökkentés is jól példázza, hogy központosított díjmegállapítás szerint történik a költség-megállapítás. A régióban az átlagos vízdíj $4 körül mozog, de sehol sem haladja meg a $20-t. Magyarországon ez az érték $5,35, mely a középmezőnyt jelenti. Feszültségek csupán az ukrán lakosság alsó 40%-ban figyelhetőek meg. A tarifák meghatározására nincs bevett gyakorlat Magyarországon. A módszer még kidolgozás alatt van, ezáltal csak az újonnan fektetett hálózatok esetében alkalmazzák őket. Érdemes lenne a megtérülés rátát alapul venni, melyet sikerrel alkalmaznak már néhány országban. Jelenleg megállapítható, hogy a kormányzatok az alacsonyabb költségeket előnyben részesítik a magasabb profittal szemben.
