Hidrológiai Közlöny, 2017 (97. évfolyam)

2017 / 2. szám - SZAKMAI CIKKEK - Papp Mária - Ritvayné Szomolányi Mária - Szalay Miklós - Nagy-Kovács Zsuzsanna Ágnes: Vízellátás Magyarországon

Papp Mária, Ritvayné Szomolányi Mária, Szalay Miklós, Nagy-Kovács Zsuzsanna Ágnes: Vízellátás Magyarországon 41 vízmű építése 1893-ban kezdődött meg Káposztásmegye- ren. Az építés több fázisban zajlott le, és 1904-ben fejező­dött be. A századfordulót követően a fővárosi vízművek 1 millió ember ivóvíz ellátását tudta már biztosítani (5. ábra). 5. ábra. A Margitszigeti víztorony -1913 Figure 5. Water tower on Margaret Island, 1913 Ezzel párhuzamosan a kezdeti szakaszban 23 kilométer vízvezeték-hálózat épült ki a fővárosban, ma ez a mutató már eléri az 5000 kilométert. Az orvostudomány fejlődésének köszönhetően válto­zóban voltak a tisztálkodási szokások is. A városi lakosság egyre több és tisztább vizet igényelt mindennapi élete so­rán. Bizonyos tekintetben elmondható, hogy a városi la­kosság növekedése, a városiasodás folyamata, a vezetékes közműfejlesztés motorja volt. A vízmű építésében érdekelt városok és települések ezt követően többnyire a kultúrmér­nöki hivatalokat kérték fel a tervezésre. Az országos közegészségügyi mérnöki szolgálat össze­sítése szerint 1898-ban 166 városban és községben össze­sen 244 kisebb-nagyobb vízvezeték-hálózat volt. Ez azt je­lentette, hogy a fúrt kutakkal együtt összesen 4 millió főt, a lakosság 23,8 %-át látták el egészséges ivóvízzel. Az első világháborúig az ellátott lakosság létszáma kb. 5,5 millióra emelkedett. Ez az időszak volt a hazai vízellátás kiépítésé­nek első intenzív fejlődési szakasza. További jelentős fejlesztések történtek a Balaton kör­nyékén az 1930-as években. A fejlődést és a szervezettebb építését segítette, hogy a vízellátás központi irányítása 1935-ben az Iparügyi Minisztérium hatáskörébe került. 1944-ig 27 városban és 32 községben működött központi vízmü.fNagy 2013) A fejlesztések megindulása a II. világháború után A vízellátás fejlődése Magyarországon tulajdonképpen a 20. század második felétől indult el. A nagyléptékű vízmű-fejlesztési hullám az 1950-es évek elején alakult ki, és az egész ágazatra jellemző volt, hogy a vízművek teljes egészében állami kézbe kerültek. Ezzel párhuzamosan je­lentősen megnőttek a vizigények is. Budapest növekvő vízigényének kielégítésére 1957— 1967 között két felszíni víztisztító építésére került sor a Káposztás-megyeri főtelep területén, illetve Újpest északi határában a Duna-parton. A beruházások gyors megvaló­sulása azt eredményezte, hogy 1971 -re a vezetékes vízzel ellátott lakások aránya az országban már elérte a 83%-ot. Ennek másik következménye, hogy a települési vízellátás feladatainak megoldásával egyre nagyobb különbség ala­kult ki a kitermelt víz és az elveszett / tisztított szennyvíz mennyisége között, egyre szélesebbre nyílt a közmű olló. A rendszerváltás után az egyik legnagyobb feladat ennek megszüntetése volt. Az Európai Unióhoz való csatlakozás­sal ezek a kérdések fokozottabban előtérbe kerülnek. Ez azt eredményezi, hogy a vízi közmű ellátás, szolgáltatás aktuális és jövőbeni súlyponti kérdései átalakul­nak. (Bethlenéi és Füstös 2008) A világ más területem is ezek a kérdések óriási gondo­kat jelentenek. Különböző nemzetközi felmérések szerint naponta 25 ezren halnak meg vízhiány miatt a világ külön­böző szegleteiben, két és fél milliárd ember nem jut egész­séges ivóvízhez, mindamellett a világ ivóvíz-készlete fo­lyamatosan csökken. A fejlett országokban is gondot jelent az édesvíz meny- nyiségének csökkenése, amely részben a fogyasztás meg­növekedésével, részben a környezetet károsan befolyásoló emberi tevékenységgel magyarázható. Hazánkban kicsit jobb a helyzet, de ez nem jelenti azt, hogy nincsenek gondjaink. Az ország rendelkezésére álló vízkészletei meghaladják az európai átlagot, de a helyben keletkező felszíni vizeket tekintve a legrosszabbul ellátot­tak vagyunk. Felszíni vizeink döntő hányada a Duna és Ti­sza vízgyűjtő területéről, de az országhatáron kívülről ér­kezik hozzánk, és távozik is tőlünk. Jelentősen kedvezőbb a helyzet a felszín alatti vizek te­kintetében, hiszen a Kisalföldön és a Nagyalföldön európai viszonylatban is számottevő, védett vízkészleteink van­nak. A jövőben megoldandó feladatok • az üzemelő és távlati vízbázisok biztonságba helyezése, • az ivóvízellátás vízminőségi problémáinak rendezése, • a szennyvízelvezetés, szennyvíztisztítás fejlett európai országokhoz viszonyított elmaradásának megfelelő ütemben történő felszámolása, a vízbázisvédelem szempontjaira is figyelemmel, • a megújult szabályozásoknak megfelelő szolgáltatási struktúra kialakítása, • fogyasztás-ráfordítás költségeihez igazodó, megfelelő díjrendszer kialakítása. A települési vízgazdálkodási célkitűzések megvalósí­tása érdekében a jövőben az állam szerepének fokozot- tabbá kell válnia. Ennek hatása a vízi létesítmények va­gyonkezelésében, a vízi közművek állapotának javításá­ban, az EU szabályozás teljesítésében jelenik meg (a 98/83/EK Ivóvíz irányelvben foglalt kötelezettségek telje­sítése; az Ivó vízminőség-javító Program teljes körű végre­hajtása, tekintettel a kiemelt paraméterekre, mint az arzén, a bór, a fluorid és a nitrit, melyek közegészségügyi okok­ból megállapított sajátos hazai kiemelt paraméterek, to­vábbá az ammonium). A hazai Program jogszabálya: az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjé­ről szóló 201/2001. (X. 25.) Kormányrendelet. A szükséges fejlesztések megvalósításában a legjobban érintett két régió, az Észak-Alföldi és a Dél-Alföldi Régió,

Next

/
Thumbnails
Contents