Hidrológiai Közlöny, 2017 (97. évfolyam)
2017 / 2. szám - SZAKMAI CIKKEK - Ijjas István: Az integrált vízgazdálkodás jó gyakorlatai az EU-ban és Magyarországon
32 Hidrológiai Közlöny 2017. 97. évf. 2. sz. egyezményeken alapuló együttműködésekben és nemzetközi szervezetek tevékenységében. A Víz Keretirányelv az egyik legfontosabb jogi eszköz jelenleg, amelynek a nemzetközi vízgyűjtők vízgazdálkodásának támogatása a célja. Magyarországon hosszú tradíciója van az árvízkezelésnek, azonban az EU Árvízkockázat Kezelési Irányelvére épülő Árvízkockázat Kezelési Terv jelentős előrelépést jelentett a fenntartható árvízkockázat kezelés megvalósításának folyamatában (OVF 2016b). A Terv az árvízkockázat kezelés minden szempontját figyelembe veszi, súlyt helyez az megelőzésre és a védelemre is az árvízkockázat kezelési célkitűzések elérése érdekében. Hazánkban a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése (a magyarországi Tisza-szakasz árvízvédelmi rendszerének fejlesztése) jelentette a legfontosabb árvízkockázat kezelési program beindítását. Ezt az árvízkockázat kezelési programunkat nemzetközi fórumokon a hollandok „Room for the Rivers - Helyet a Folyóknak” és az angolok „Making space for water - Helyet a Víznek” programja mellett Európa egyik legnagyobb integrált, a fenntarthatóság kritériumainak megfelelő árvízvédelmi programjaként említik (OECD 2014). Ahhoz, hogy a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése program a Room for the Rivers és a Space for the Waters programokhoz hasonló jelentőségű és színvonalú, teljesen integrált árvizkockázat kezelési program legyen, az árvízcsúcs csökkentő tározók létesítésén kívül meg kellett tervezni minden olyan intézkedést, ami lehetővé teszi azt, hogy a VKI előírásainak betartásával, az árvízvédelmi töltések szintjének emelése és a töltések erősítése nélkül, alacsonyabb vízszinttel biztosítsuk a mértékadó árvizek lefolyását. Azt is mondhatjuk, hogy jelenleg egész Európa - de ez talán az egész világra nézve is igaz - keresi a 21. század kihívásainak és az éghajlatváltozás várható hatásainak is megfelelő árvíz- kockázat kezelés jó gyakorlatait és az ezek alkalmazását biztosító szabályozást. A mi tiszai programunk, ha a terveket teljes egészükben végrehajtjuk, jó példát mutathat a világnak a hasonló folyóvölgyek fenntartható fejlődési céloknak megfelelő árvízkockázat kezelésére. Magyarországon a “teljesen integrált” vízgazdálkodás a Kvassay Jenő Tervre (KJT), a Nemzeti Víz Stratégiára fog épülni. A Terv (OVF 2016c) elkészült, a Kormány 1110/2017 (III.7.) Korm. számú határozattal elfogadta. INTEGRÁLT VÍZGAZDÁLKODÁS KONTRA VÍZGYŰJTŐ-GAZDÁLKODÁS AZ EU VKI SZERINT A VKI előirásai alapján végzett vízgazdálkodást néha az “észak integrált vízgazdálkodásaként”, az IVG európai megvalósításának módjaként említik, arra utalva ezzel, hogy a gazdag, fejlett vízgazdálkodási infrastruktúrájú országokban az integrált vízgazdálkodás fő célja a vizek jó állapotának elérése és megőrzése. A kettő között sok a hasonlóság, de ugyanakkor a különbség is nagy. A VKI valóban kulcseleme az IVG-nek, amely a vízpolitika integrálásának az egyik fő eszköze, amely segíti a vízvédelmi és gazdasági érdekek összeegyeztetését, azonban a VKI előírásainak alkalmazása nem biztosítja a szociális és gazdasági célok elérését. Az IVG a VKI szerinti vízvédelem és vízgyűjtőgazdálkodás mellett nagy súlyt helyez a fenntartható szociális és gazdasági fejlődéshez szükséges intézkedések megtervezésére is. Ez nem csökkenti a VKI és a VKI szerinti vízgyűjtő-gazdálkodási tervek fontosságát, amelyek az IVG sokféle jó gyakorlatának az alkalmazását teszik szükségessé (pld. vízgyűjtő-szemlélet alkalmazása, társadalom részvételének biztosítása, megelőzés alapelvének betartása, átláthatóság biztosítása, felszíni és felszín alatti vízkészletek integrált hasznosítása, nemzetközi vízgazdálkodási együttműködés, stb.). Az EU VKI kötelezően előírja a vizek jó állapotba hozását biztosító intézkedési programok megtervezését, de nem foglalkozik a szociális és gazdasági célok eléréséhez szükséges intézkedésekkel. így a VKI szerinti víz- gazdálkodás csak akkor tekinthető az európai országok integrált vízgazdálkodásának, ha rendelkezésre állnak a vízigények kielégítéséhez szükséges vízkészletek és nincs szükség a vízgazdálkodási infrastruktúra fejlesztésére. Ilyen ország azonban nagyon kevés van (INBO 2006). A VKI és az IVG alkalmazását nagymértékben befolyásolják az EU tagállamok különböző hidrológiai és gazdasági körülményei, geográfiai sajátosságai, kormányzati struktúrája, tradíciói és nemzeti kultúrája. A hatékony IVG szükségessé teszi ezeknek a különbségeknek a figyelembe vételét, valamint a menedzsment és tervezési gyakorlatok, az integrálás gyakorlatainak, valamint a szociális és gazdasági fejlesztés módszereinek összehangolását a természetes élőhelyek védelmével (EC 2012b). Az EU tagállamoknak integrált megközelítést kell alkalmazniuk a vízgazdálkodásban, azaz össze kell egyeztetniük a természetmegőrzés, a mezőgazdaság, a vidékfejlesztés, a települések, az energiaellátás, az áruszállítás, a túrizmus, a klímaalkalmazkodás vízgazdálkodási igényeit, és meg kell határozniuk a környezeti-, szociális és gazdasági célkitűzések elérését biztosító intézkedések legköltséghatékonyabb kombinációit (csomagjait). Az 1. és 2. táblázat az integrált vízgazdálkodás (IVG) két részének legfontosabb jellemzőit foglalja össze. Az egyik rész a VKI által kötelezően előírt környezeti célok, a másik rész pedig a tagállamok által megfogalmazott szociális és gazdasági célok elérését biztosító, integrált vízgazdálkodás jellemzőit mutatja be. AZ INTEGRÁLT V ÍZGAZDÁLKODÁS ALKALMAZÁSA - HOL TARTUNK, MERRE MEGYÜNK? Az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa 2013-ban elfogadta a világ „2015 utáni fejlődésének menetrendjét” (Post-2015 Development Agenda). Ennek alapján 17 fenntartható fejlődési célt (Sustainable Development Goals - SDG) fogalmaztak meg. Ezek közül a hatodik a vizgazdálkodási célkitűzés (SDG6 A vízhez és a szanitációhoz történő hozzáférés és fenntartható vízhasz
