Hidrológiai Közlöny, 2017 (97. évfolyam)

2017 / 2. szám - SZAKMAI CIKKEK - Ijjas István: Az integrált vízgazdálkodás jó gyakorlatai az EU-ban és Magyarországon

Ijjas István: Az integrált vízgazdálkodás jó gyakorlatai az Európai Unióban és Magyarországon 31 A kézikönyvben ismertetett egyik legfontosabb jó gya­korlat az új vízerőművek tervezéséhez a “stratégiai terve­zési módszer (strategic planning approach)”. A módszer kétszintű értékelési rendszerrel, nemzeti illetve regionális szintű értékelést követő projekt-szintű értékeléssel segíti a vízerő-hasznosításra környezeti és gazdasági szempontból is potenciálisan alkalmas helyek kiválasztását. A módszer figyelembe veszi az EU vízpolitikájának megelőzési, va­lamint elővigyázatossági alapelvét és a szennyező fizet elvet is. Bár a módszert a vízerő-hasznosítás példáján mu­tatják be, a módszer hatékony eszköz lehet más vízgazdál­kodási fejlesztési tervezési folyamatok esetén is (például tározók és más vízi létesítmények tervezése). Integrált Tisza Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv A Tisza a Duna leghosszabb mellékfolyója és a víz­gyűjtő-területe is a legnagyobb a Duna mellékfolyóinak vízgyűjtő területe közül, 157.186 km2. Öt ország (Ukraj­na, Románia, Szlovákia, Magyarország és Szerbia) oszto­zik a vízgyűjtőn, amelyen 14 millió ember él. A vízgyűjtő országai megegyeztek abban, hogy a VKI előírásai alap­ján készülő vízgyűjtő-gazdálkodási tervtől eltérően, a vizek állapotának javításán kívül a terület és vízgazdál­kodás, az árvíz- és aszálykezelés problémáinak megoldá­sával is foglalkozó, “Integrált Tisza Vízgyűjtő­gazdálkodási Terv”-et (Integrated Tisza River Basin Management Plan - 1TRBM Plan) készítenek (ICPDR 2009a, ICPDR -UNDP GEF201I). Ez a terv 2010-ben el is készült. A vizek állapotát javító intézkedések tervezé­sén kívül a vízvédelmi szempontokat integrálja az árvíz- és belvíz-kockázat kezelés, az aszály- és vízhiány-kezelés és a klímaalkalmazkodás problémáit megoldó intézkedé­sek tervezésének folyamatába. AZ EU VKI SZERINTI VÍZGYŰJTŐ­GAZDÁLKODÁSI TERVEZÉS MAGYARORSZÁGON Magyarországnak különösen gazdag és hosszú múltú tapasztalatai vannak a vízgazdálkodásban, amely mindig követte a nemzetközi irányzatokat és átvette az új tudo­mányos és szakmai eredményeket. Mindemellett fontos tény az, hogy a rendszerváltás, az Európai Unióhoz való csatlakozás, az EU tagállamok közötti szakmai­tudományos együttműködés és az EU különböző pénz­ügyi alapjainak támogatása a vízgazdálkodási fejlesztések egyes területein nagy előrelépést jelentett. Az EU a víz­védelmi politikájának érvényesítéséhez kötelezően al­kalmazandó közös alapelveket és szabályozásokat veze­tett be. A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés és a vízgyűjtőn osztozó tagállamok együttműködése a vízgazdálkodás jelentős mértékű fejlesztését eredményezte. A vízgyűjtő-gazdálkodási terveket hat évente felül kell vizsgálni és meg kell újítani. Ez a társadalom széles rétegeinek bevonásával történik. Magyarország első víz­gyűjtő-gazdálkodási tervét 2010-ben hozták nyilvános­ságra (VKKI 2010), a felújított, második tervet pedig 2016-ban fogadták el (OVF 2016a). A terveket az EU tagállamai által közösen készített útmutatók és a Magyar- országon kidolgozott saját segédletek alapján készítették, betartva a VKI és a kapcsolódó EU és hazai jogszabályok előírásait. Tekintettel arra, hogy Magyarország egész területe a Duna vízgyűjtőjén van, az országnak csak a Duna víz­gyűjtő-kerületnek az ország területére eső részére kellett vízgyűjtő-gazdálkodási tervet készítenie, és ezen kívül a Duna Védelme Nemzetközi Bizottság (ICPDR) koordiná­lásával részt kellett vennie a vizek állapotának Duna vízgyűjtő szintű jelentőségű problémáit megoldó, Duna Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv kidolgozásában. A vízgyűj­tőn osztozó országok megegyeztek abban, hogy a víz­gyűjtő-gazdálkodási tervezés a Duna vízgyűjtőjén leg­alább három szintű lesz: Duna vízgyűjtő szint, mellékvíz- gyűjtő-szint és nemzeti szint. A Duna Vízgyűjtő Kerület vízgyűjtő-gazdálkodási tervének „A” része a vízgyűjtő szinten jelentős problémákkal foglalkozik (ezt a szintet gyökér-szintnek is nevezik). Ezen a szinten a tervezést az ICPDR koordinálja. A terv „B” része az „A” résznél részletesebb (nagyobb felbontású) nemzeti vízgyűjtő­gazdálkodási terveket jelenti, amelyek készítését a tagál­lamok illetékes hatóságai koordinálják. A nemzeti szintű tervek részeként, azoknál részletesebb tervek is készülnek („C” rész). A részletesebb tervek a magasabb szintű ter­vek integrált részei. Magyarország vízgyűjtő-gazdálkodási terve három szinten készült: - országos szinten (93,030 km2) - az országon belüli 4 részvízgyűjtő szintjén (közvetlenül a Dunához csatlakozó vízgyűjtő terület — 34.730 km2, Tisza vízgyűjtőjének Magyarország területére eső része - 46.380 km2, a Dráva vízgyűjtőjének Magyarország terü­letére eső része - 6.145 km2 és a Balaton vízgyűjtője - 5.775 km2) - és az előbbieken belül 42 vízgyűjtő­gazdálkodási tervezési egység szintjén. A legkisebb ter­vezési egységek a víztestek. Magyarország második víz­gyűjtő gazdálkodási tervében 1078 felszíni víztestet (889 vízfolyás és 189 tó víztestet), valamint 185 felszín alatti víztestet azonosítottak (OVF 2016a). A tervezés területi egységeihez tartozó információ mennyisége és részlete­zettsége az A-tól C rész felé, illetve nemzeti szinten a víztestek felé, szintenként lefelé haladva nő. A vízgyűjtő-gazdálkodási tervek minden rendelkezés­re álló és a vizek állapotát javító intézkedések megterve­zéséhez szükséges információt tartalmaznak, beleértve az állapotértékelés eredményeit, a vizek állapotát befolyáso­ló jelentős vízgazdálkodási problémákat és okaikat, a környezeti célkitűzéseket, az elérésüket biztosító intézke­déseket és a megvalósításukhoz szükséges pénzügyi tá­mogatásokat. A vizek állapotát javító intézkedések beve­zetésének időhorizontja 2021, illetve legkésőbb 2027 (a VKI szerinti harmadik ciklus vége). A tervezést többszin­tű, széleskörű társadalom bevonási folyamatra kell épite- ni. Különös hangsúlyt kell helyezni azokra az intézkedé­sekre, amelyek a Duna vízgyűjtő szintjén fontosak, ame­lyek magas prioritásúak és azokra, amelyeknek megoldat­lan a finanszírozása. Magyarországon nagy jelentőségű a hét szomszédos országgal való vízgazdálkodási együttműködés. Az ezek­kel az országokkal kötött, vízgazdálkodással kapcsolatos egyezmények összhangban vannak a nemzetközi egyez­mények és az EU jogszabályok előírásaival vagy folya­matban van az harmonizálásuk. Magyarország aktívan részt vesz a szárazföldi vizekkel kapcsolatos nemzetközi

Next

/
Thumbnails
Contents