Hidrológiai Közlöny, 2017 (97. évfolyam)
2017 / 2. szám - SZAKMAI CIKKEK - Ijjas István: Az integrált vízgazdálkodás jó gyakorlatai az EU-ban és Magyarországon
Ijjas István: Az integrált vízgazdálkodás jó gyakorlatai az Európai Unióban és Magyarországon 25 országtól az IVG alkalmazásáról a világ. Ezt ez a tanulmány kiegészíti a szerzőnek olyan kritikai észrevételeivel, amelyekkel szeretné a hazai vízgazdálkodással foglalkozó szakértőket és laikusokat gondolkodásra késztetni, és jobban kiemeli a magyar vízgazdálkodásnak azokat az eredményeit az IVG területén, amelyekre különösen büszkék lehetünk. Az IVG fontosságát mutatja, hogy alapelveivel, módszereivel és alkalmazásának helyzetével a nemzetközi konferenciák, világfórumok, tanulmányok, kézikönyvek és jelentések sorozata foglalkozott az elmúlt évtizedben {GWP 2003, 2012, Shah 2016, UN-Water 2008, UN 2012). Európában az IVG az EU Víz Keretirányelvének és az előírásai alapján készített vízgyűjtő-gazdálkodási terveknek is az egyik legfontosabb alapkoncepciója. Az integrált vízgazdálkodás fogalma és jelentősége Az elmúlt negyed-században jelentős változások voltak a vízgazdálkodásban világszerte és Magyarországon is. Az egész világ összefogott a vízgazdálkodás kihívásainak kezelésére. A világ országainak közös tevékenysége jelentős hatást gyakorolt a magyar vízgazdálkodásra is. Különösen az Európai Unió vízgazdálkodási politikájához és akcióprogramjaihoz való igazodás okozott jelentős változásokat a hazai vízgazdálkodásban. Ennek nagyon sok pozitív hatása volt, de kétségkívül voltak kedvezőtlen következményei is, amikor a bevált, korszerű, hatékony és a hazai sajátosságokhoz jól igazodó módszerek helyett az Európai Unió tagállamai által elfogadott, általánosabban érvényes eljárásokat vezettünk be. Az európai együttműködés pozitív hatásai azonban sokkal jelentősebbek voltak, mint a kedvezőtlen következmények. Az integrált vízgazdálkodást integrált vízgazdálkodási stratégiának és tervezésnek kell megalapoznia. A hazai vízgazdálkodásban fel kell használnunk a világ és az Európai Unió eredményeit és ajánlásait, ugyanakkor építenünk kell az integrált vízgazdálkodás gazdag hazai tapasztalataira is. Az integrált vízgazdálkodás fogalmát a világ legtöbb országában és fórumán a GWP meghatározása szerint értelmezik: ,^4z integrált vízgazdálkodás olyan folyamat, amely lehetővé teszi a víz, a terület és a kapcsolatos készletek összehangolt fejlesztését és kezelését, annak érdekében, hogy az egyenjogúság szem előtt tartásával maximalizálja az ebből származó gazdasági és társadalmi jólétet, anélkül, hogy a létfontosságú ökológiai rendszerek fenntarthatóságát megsértenék". E tanulmányom is így értelmezi az integrált vízgazdálkodás fogalmát. Az integrálás jó gyakorlatainak szükségessége A tanulmányban az “integrálás jó gyakorlatai (good practices of integration)” kifejezést használjuk, mert újabban a nemzetközi szakirodalomban ez a kifejezés terjedt el. Tulajdonképpen ugyanazt jelenti, mint az “integrálás jó módszerei” kifejezés. A “gyakorlatai” kifejezést talán azért használják, mert jobban utal arra, hogy nem általános, elméleti módszerekről van szó, hanem az integrálás konkrét gyakorlati megvalósítását jelentő módszerekről. A Víz Keretirányelv pontosan meghatározza, hogyan kell vízgyűjtő-gazdálkodási terveket kidolgozni, felülvizsgálni és megújítani a VKI 4. cikkében előírt környezeti célkitűzések eléréséhez, de nem foglalkozik azzal, hogyan kell intézkedéseket tervezni a szociális és gazdasági célokhoz kapcsolódó vízgazdálkodási igények kielégítéséhez. A hatékony integrált vízgazdálkodási terv (IVGT) készítéséhez fejleszteni kell a vízgazdálkodás menedzselési és tervezési gyakorlatát, az integrálás módszereit, a társadalmi és gazdasági fejlesztést összehangolva a természetes ökoszisztémák védelmével (GWP 2015). Az EU tagállamainak a vízgyűjtő-gazdálkodási tervekben meg kell határozniuk azokat az intézkedési programokat, amelyekkel biztosítani lehet a VKI 4. cikkében előírt környezeti célok elérését. Hatékony együttműködést (az integrálás jó gyakorlatait) kell kialakítaniuk a különböző szektorok között (különösen a mezőgazdaság, a vidékfejlesztés, a vízipar, az energiatermelés, a közlekedés, a turizmus, az éghajlat-alkalmazkodás és a természetmegőrzés között) annak érdekében, hogy az intézkedések legköltséghatékonyabb kombinációját lehessen kiválasztani az összehangolt környezeti, szociális és gazdasági célok eléréséhez. AZ INTEGRÁLT VÍZGAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE MAGYARORSZÁGON Az IVG nem egy új koncepció vagy tevékenység Magyarországon. Büszkék lehetünk arra, hogy — talán egy kis túlzással - a sok szempontot figyelembe vevő, a különböző vízgazdálkodási tevékenységeket “integráló” vízgazdálkodás szükségessége már több mint 150 évvel ezelőtt felmerült vízgazdálkodásunk akkori nagy gondolkodóinak műveiben, így például Beszédes Józsefnek az országos szintű vízgazdálkodási tervezés módszertanával foglalkozó, “Magyarországi hydrotechnikából próbául” című munkájában (1831). A mai értelmezés szerinti IVG koncepcióval foglalkozó egyik első publikáció a világon az ENSZ által kiadott “Többcélú Vízgyűjtő Fejlesztés” című kézikönyv volt, amelyet ugyancsak az ENSZ által 1958-ban közzétett “Integrált Vízgyűjtő Fejlesztés” című kézikönyv követett. Az 1970-es években az ENSZ az IVG-vel foglalkozó tanulmányok és szakmai-tudományos események sorozatát támogatta, amelyekben Magyarország is aktívan részt vett. Magyarország, illetve a magyar szakértők tevékenységének elismerése volt az, hogy 1975-ben Budapesten rendezték az ENSZ integrált vízgyűjtő fejlesztéssel foglalkozó szakmai-tudományos rendezvényét. ENSZ konferencia Budapesten az integrált vízgyűjtő fejlesztésről 1975-ben A magyar vízügyi diplomáciának az elmúlt évtizedekben elért két legfontosabb eredménye közül a szerző szerint az, hogy az Európai Unió Duna Régió Stratégiája mindkét közvetlenül vízgazdálkodással foglalkozó prioritásának a társkoordinátorai lettünk, a másik pedig az, hogy 2013-ban és 2016-ban az ENSZ által támogatott két Víz Világtalálkozót is Budapesten rendeztünk. A Duna stratégiában játszott vezető szerepünk és a Víz Világtalálkozók szervezése is a vízdiplomáciánk és a magyar
