Hidrológiai Közlöny, 2017 (97. évfolyam)
2017 / 2. szám - SZAKMAI CIKKEK - Ijjas István: Az integrált vízgazdálkodás jó gyakorlatai az EU-ban és Magyarországon
26 Hidrológiai Közlöny 2017. 97. évf. 2. sz. vízgazdálkodási szakemberek eredményeinek nemzetközi elismerését jelenti, amire büszkék lehetünk. Kevesen emlékeznek ma már azonban arra, hogy az ENSZ már 1975-ben interregionális konferenciát szervezett a vízgyűjtő- és nemzetközi vizgyüjtő fejlesztésről Budapesten (UNDP-NWA Hungary 1976), amelyen Afrika, Amerika, Ázsia, Európa és Közel-Kelet 33 országának magas beosztású állami vízügyi vezetői és négy nemzetközi szervezet vezető tisztségviselői és szakértői vettek részt. Ez is a vízgyűjtő-fejlesztés és az integrált víz- gazdálkodás területén elért magyar eredmények elismerése volt. A rendezvényen a vízgyűjtő fejlesztés és vízgyűjtő-gazdálkodás és a társadalmi-gazdasági növekedés összefüggéseinek kiemelt vízpolitikai kérdéseit tekintették át és vitatták meg, valamint a vízgazdálkodási döntési és tervezési folyamatok utólagos értékelésének szerepét és a két vagy több ország által megosztott vízgyűjtők közös vízgazdálkodásával és fejlesztésével kapcsolatos problémákat. A Dégen Imre által tartott - a nemzetközi szinten is kiemelkedő tevékenységet végző magyar vízgazdálkodási szakértők eredményeire épülő - bevezető előadás az integrált vízgazdálkodási módszer fő elveit és az integrált vízgyűjtő-fejlesztés perspektíváit tekintette át. Az integrált vízgazdálkodási tervezés története Magyarországon A vízgazdálkodási tervezésnek Magyarországon több mint száz éves tapasztalatai vannak és az országos szintű integrált vízgazdálkodási tervezésnek (IVGT) is több évtizedes múltja van (Ijjas és Tóth 2000, UNDP-NWA Hungary 1976). A fő regionális/országos és nemzetközi, a készítésük idején nemzetközi összehasonlításban is korszerűnek és integráltnak tekinthető, magas színvonalon kidolgozott vízgazdálkodási tervek - amelyekre szintén büszkék lehetünk - a következők voltak: Általános Tisza Szabályozási Terv, 1845/46 Ez a Vásárhelyi Pál által készített terv volt az első, a Tisza magyarországi szakaszán abban az időben minden fontos szempontot figyelembe vevő, regionális vízgazdálkodási terv Magyarországon, amely hosszú éveken keresztül megalapozta a vízgyűjtő fejlesztést a Tisza völgyben. A Tiszántúl Öntözési Keretterve, 1937 A huszadik század első felében megfogalmazott, hosszú távú vízgazdálkodási koncepciók alapján az 1930- as években hosszú évekre kiható vízgazdálkodási politika született, amely egyik fontos eredményeként készült el a Tiszántúli Régió Öntözési Keretterve. A sokféle szempontot integráló terv végrehajtása a század második felére is áthúzódott. Országos Vízgazdálkodási Keretterv, 1954 A vízgazdálkodás sok részterületére kiterjedő, első integrált országos vízgazdálkodási terv az 1954-ben elkészült Országos Vízgazdálkodási Keretterv volt, amely elsősorban a vízhasználatokkal kapcsolatos célkitűzéseket határozta meg 15 éves távlat figyelembe vételével. Országos Vízgazdálkodási Keretterv, 1965 A második Vízgazdálkodási Keretterv 1965-ben készült el. A terv az 1960-as helyzetből kiindulva 1981-ig és az azt követő időszakra határozott meg a technikailag lehetséges, de túl-ambiciózus fejlesztési terveket az öntözés, az ipari vízellátás, a vízi szállítás, a vízerő- hasznosítás becsült távlati igényeinek kielégítésére, amelyek közül több máig sem valósult meg. Egyes területeken azonban (például a lakossági vízellátás) a fejlődés mértéke meghaladta az akkori várakozásokat. A Tisza Vízgyűjtő Nemzetközi Vízgazdálkodási Keretterve, 1977 A Tisza vízgyűjtőn osztozó öt ország a KGST (Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa) koordinálásával együttműködött a vízgazdálkodás különböző részterületein. A közös tevékenység egyik fontos eredményeként készült el a Tisza Vízgyűjtő Nemzetközi Vízgazdálkodási Keretterve, ami akkoriban nemzetközi viszonylatban is példaértékű esettanulmány volt a vízgyűjtőkön osztozó országok közös, integrált vízgazdálkodására. A terv a vízgyűjtő minden, akkor jelentősnek tekinthető vízgazdálkodási problémáját igyekezett feltárni, és alternatívákat javasolt a problémák megoldására. így például a terv foglalkozott az árvízvédelem, a vízminőség-szabályozás, a felszín alatti víz használat és védelem és az öntözés fejlesztési lehetőségeivel (Dégen 1974, OVF 1977). A Tisza vízgyűjtő országainak együttműködése méltán keltette fel az 1975-ben Budapesten tartott ENSZ konferencia résztvevőinek figyelmét is. A tervre büszkék lehetünk akkor is, ha a fejlesztési javaslatokból nem sok valósult meg, és a Tisza vízgyűjtő országainak vízgazdálkodási együttműködése se volt probléma mentes. Csak a rendszerváltás utáni 90-es évek hoztak fellendülést az együttműködésben, és csak a jelenlegi, a Duna vízgyűjtőgazdálkodási tervének és a Duna Stratégia akciótervének megvalósításában való együttműködés hozza majd meg a Tisza vízgyűjtő integrált vízgazdálkodásának a konkrét gyakorlati eredményeit. Országos Vízgazdálkodási Keretterv, 1984 A harmadik Országos Vízgazdálkodási Kerettervet 1984-ben hozták nyilvánosságra. Ez a terv az előző kerettervek hagyományait követte. A terv jellemezte a vízgazdálkodás aktuális helyzetét, meghatározta a problémák megoldási lehetőségeit, és javaslatokat tett a további tervezést megalapozó döntésekre. Sok szempontból integrált, a vízgazdálkodás minden akkoriban fontos, illetve fontosnak tartott részterületére kiterjedt, de ún.’’kínálati terv” volt, amely megoldási lehetőségeket kínált, de határidőket és a megvalósítást biztosító erőforrásokat nem tartalmazott. Ugyanakkor megállapítható, hogy a Keretterv az országos vízgazdálkodási tervezés nemzetközi gyakorlatát tekintve korszerű, magas színvonalon kidolgozott terv volt, amelynek a megvalósulását nehezítették a szocialista tervgazdálkodás sajátosságaiból következő korlátozó feltételek. Integrált vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés 1993-1998 A rendszerváltást követően a társadalmi-gazdasági tervezés minden területén megkezdődött a felülről-lefelé történő tervezésről - a központi tervutasítások rendszeréről - a nemzetközi irányzatoknak megfelelő, alulról- felfelé haladó tervezésre való áttérés. így történt a víz- gazdálkodás területén is. Néhány éves vajúdás után, 1993 őszén az OVF elhatározta, hogy a hagyományos kerettervezésről áttérünk a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezésre és
