Hidrológiai Közlöny, 2016 (96. évfolyam)
2016 / 2. szám - SZAKMAI CIKKEK - Bíró Tibor: A hazai belvízkutatás néhány időszerű kérdése
6 Hidrológiai Közlöny 2016. 96. évf. 2. sz. A belvíz keletkezésének összetettségét mi sem mutatja jobban, minthogy értelmezésére több mint ötvenféle fogalom született (Pálfai, 2001). A fogalmak terén egyfajta evolúciónak lehetünk tanúi, melyet a mindenkori társadalmi-gazdasági környezet formált az egyes szakterületek és ágazatok szempontrendszerei szerint. A belvíz megítélése, hatása és az ellene való védekezés eszköz- rendszere történelmileg változott és változik, de keletkezése - a szintén történelmileg kialakult rendszerek miatt - hosszú időre determinált. Az első belvíz-definíciók a belvíz kialakulásának okaként az árvízmentesítést jelölik meg, éppen ezért csak az árvíztől mentesített területekre vonatkoztatják a belvizet. Az ármentesítés-töltésépítési munkálatok megkezdésével az árvíztől mentesített területeken megjelenő vizek majdnem akkora gondot okoztak a földbirtokosoknak, mint a korábbi árvizek. Ebben az értelmezésben a belvíz az árvízmentesítés következményeként lényegében emberi beavatkozás hatására jön létre, és alakulásának is döntően emberi beavatkozási okai vannak. A fogalmak jelentős része a lefolyástalanságból indul ki, azaz a domborzat szerepét emelik ki, mintegy jelezve, hogy nem pusztán emberi hatások a meghatározók a belvíz kialakulásában. Ezzel arra is utalnak, hogy az ember szerepe a belvíz keletkezésben és a hatások mérséklésében is korlátozott. Más fogalmak a csapadék, a talajvízmélység, a felszíni és felszín alatti hozzáfolyás, a hőmérséklet valamint a talajvízháztartás szerepét emelik ki, azaz a belvizek kialakulásáért a véletlenszerűen kialakuló természeti tényezők egybeesését teszik felelőssé. Meghatározó halmazt képviselnek azok a fogalmak, melyek nem csak a felszíni elöntést tekintik belvíznek, hanem a közvetlenül hozzákapcsolódó talajtérben lévő vizet is. Ez alapjaiban más szemléletet kölcsönöz a belvíz megítélésének, genetikájának, kártételeinek és az ellene való védekezés eszközrendszerének. Vannak fogalmak, melyek a belvizet annak hatásai alapján azonosítják, nevezetesen a „káros, helyben nem hasznosítható” vizet nevezik belvíznek. Ez a fogalommeghatározás azt igyekszik hangsúlyozni, hogy nem minden vizet kell elvezetni, csak azt, ami kárt okoz, illetve az adott helyen nem hasznosítható, feltételezve, hogy az egzakt módon lehatárolható. A fogalom szerinti kitételeket a területhasználat (mezőgazdaság, település, közlekedés, ipari és gazdasági létesítmények) szempontjából is mérlegelni kell, ami megnehezíti annak eldöntését mit tekintsünk belvíznek és hogyan kezeljük azt (Várnái és társai 2015). Napjainkban a belvízre általában, mint káros jelenségre tekintünk, és az elöntések nagyságának és tartósságának csökkentésére törekszünk. Az elmúlt évtizedek tapasztalatai rámutattak arra, hogy az elöntések nagyságaira (maximális értékére) műszaki megoldásinkkal vajmi kevés befolyásunk van (Kozák 2006), a tartósság néha rendkívüli erőfeszítésekkel és költségekkel csökkenthető csak. Ebből is látszik, hogy a belvizek természetét kevésbé sikerült kiismerni, a megjelenésére adott válaszok olykor tévúton jártak. Persze ebből az is következik, hogy a belvizekkel meg kell tanulnunk együtt élni, hiszen keletkezését megakadályozni nem tudjuk, hasznot viszont vehetünk belőle. Az elvezetett mennyiségek nyilvánvalóan hiányoznak az adott vízrendszerből, melynek káros hatásait már megtapasztalhattuk. Belvízi elöntések A belvízelvezető rendszerek XIX. század végétől zajló folyamatos fejlesztésének ellenére az 1940-es évek elején a valaha tapasztalt legnagyobb belvízi elöntések jelentkeztek. 1942-ben megközelítette a 600 ezer hektárt (Pálfai 2004). A belvízrendszerek kiépítettségének növekedésével a nyolcvanas évekre az elöntések 50-100 ezer hektárra mérséklődtek. A kiépítettségbe vetett hitet az 1999. évi nagy belvíz jelentősen csökkentette. Az elöntések újra az 500 ezer hektárt közelítették (/. ábra). A 1998-2000. évi belvizek okait sokan elemezték, és azonos következtetésre is jutottak: a felbomlott nagyüzemi gazdálkodás következtében a táblán belüli vízrendezések és azok fenntartásának megszűnése, csatornák elhanyagolása, a rekonstrukciók hiánya (Somlyódy 2011). De a tapasztalatok és az okok fejtegetésén túl azóta sem sikerült alföldi méretekben fizikailag „lemodellezni” miért is alakultak ki ekkora elöntések. Az 1999-2000. évekhez hasonló nagyságú elöntések kialakulására sem kellett harminc évet várni. 2010-2011-ben a maximális elöntések 400 ezer hektár körül voltak (URL1). 1. ábra. Belvízi elöntések Magyarországon (ezer hektár). Forrás:'URL 1 Figure 1. Excess surface water inundation in Hungary (thousand hectare). Source: URL1 A belvíz okozta károk A belvizek elsősorban a mezőgazdaságban okoznak súlyos károkat, mint pl. a termés mennyiségének csökkenését, minőségének romlását, a tenyészidő módosulását, valamint a talaj szerkezet, talaj minőség romlását és a talaj mikrobiológiai aktivitásának csökkenését. Ez utóbbi hatások együttesen csökkentik a talaj termékenységét. A károk értelmezése sokrétű és ágazatfüggő. Értéke a jelentősebb elöntések idején (200-300 ezer ha között) 10- 20 Mrd Ft körül lehet (Somlyódy 2011), de ez csak a közvetlenül az adott évben értelmezhető, a nyílt vízborításokhoz köthető károkat foglalja magába, azokat is pontatlanul. A belvíz közvetett, késleltetett hatásait célszerű lenne számszerűsíteni, hogy a döntéshozók világosabb képet kapjanak a problémáról.
