Hidrológiai Közlöny, 2016 (96. évfolyam)
2016 / 1. szám - ÉLETUTAK - Fejér László: Prof. Dr. Ijjas István
Portré beszélgetés Dr. Ijjas Istvánnal 75 S ha már a Duna partjánál tartunk, az 1980-as években a folyó egyik partján a Nagy Gátak Szövetsége tartotta kongresszusát, a másik oldalon pedig a nagy gátak ellenségeinek szövetsége gyűlt össze egy kongresszusra. Ezeket az eseményeket és jelenségeket figyelemmel kísértem, s amikor a kiskörei vízlépcső ellen indult a környezet-érzékeny médiaszereplőknek a támadása, aztán a Bős-Nagymarosi történet, amikor elkezdett mozgolódni az ifjúság, aminek a bölcsője egyébként a műegyetemen volt, az ottani Zöld Kör tagjai nagyon jó szándékkal, de meg voltak győződve arról, hogy az egy káros dolog - elsősorban a nagymarosi vízlépcső - szóval, akkor kértem az OVH-tól olyan anyagokat, amik a lényeget megmagyarázzák a hallgatóknak. Hát, küldtek három színes prospektust! Amikor az emlékezetes C-variáns megvalósításán is túl voltunk, akkor az osztrák kormányzat a bécsi vízlépcső megvalósítása érdekében óriási energiát fektetett a társadalom meggyőzésébe. Akkoriban jártam a bécsi műegyetemen, ahol hegyekben álltak a részletes tájékoztató anyagok, amelyekben bizonygatták a hallgatóknak és a társadalomnak a beruházás értelmét és hasznát. A bécsiek meg is szavazták a vízlépcső megépítését. Nálunk a társadalom véleményét nem vették figyelembe, és elsősorban ez vezetett a dunai vízlépcsőrendszerrel kapcsolatos eseményekhez, amelyek még ma sem oldódtak meg. Engem nagyon érdekelt a nagy projektek megvalósíthatósága, terv-változataik értékelése. A világban található példák azt igazolták, hogy - a diktatúrák kivételével - ezek a projektek csak a társadalom bevonásával és egyetértésével valósíthatók meg. A legkülönbözőbb fórumokon próbáltam szorgalmazni azt, hogy Magyarországon is történjen meg ilyen esetekben a társadalom bevonása. Egy kongresszuson előadást tartottam a döntésho- zási módszerekről, ezt a delfti műszaki egyetem egyik tanszékvezetője is meghallgatta, .lót vitatkoztunk egymással, mert én azt állítottam, hogy nem lehet ugyanazokat a módszereket alkalmazni Hollandiában, mint mondjuk Magyarországon - szóval ez a profesz- szor az utolsó nap odajött hozzám, s meghívott a delfti egyetemre, hogy ott tartsak előadásokat a vízgazdálkodási döntéshozási módszerek témakörében. Különös tekintettel arra, hogy a Rajna és a Duna völgyében található országokban milyen döntéshozási azonosságok és különbözőségek hatnak és érvényesülnek. Számomra talán az egyik legfontosabb tapasztalat gyűjtést jelentette, amikor két évig a delfti műszaki egyetemen voltam vendégprofesszor, s itt megismerkedhettem a legkülönbözőbb vízgazdálkodási döntési módszerekkel és gyakorlattal. A Delftben végzett munkám egyik következménye volt az, hogy a 2000- es években egy, a társadalom bevonásával foglalkozó nyugat-európai EU-s projektben, az új tagállamokból egyedüliként a mi műegyetemi tanszékünk kapott meghívást a részvételre. Ezt a projektet elsősorban azért említem, mert a fő eredménye az volt, hogy a „social learning” - azaz a „társadalmi tanulás” - az egyik legfontosabb koncepció a társadalom részvételéhez a döntési folyamatokban. Ez azt jelenti, hogy a szakembereknek és a laikusoknak együtt kell megtanulniuk, hogyan lehet olyan döntéseket hozni, amelyek a társadalom számára hasznosak. Később tagja voltam annak a szakértői csoportnak, amely az első vízgyűjtő-gazdálkodási terv társadalmi részvételének stratégiáját és munkaprogramját kidolgozta.
