Hidrológiai Közlöny, 2016 (96. évfolyam)
2016 / 1. szám - ÉLETUTAK - Fejér László: Prof. Dr. Ijjas István
76 Hidrológiai Közlöny 2016. 96. évf. 1. sz. — Mennyire hatékony napjainkban a társadalom bevonásának gyakorlata a különböző vízügyi programok tervezésénél? Ha kitekintünk a nemzetközi gyakorlatba, akkor nagyon változó képet kapunk. Épp az említett „social learning” programban dolgozó szakemberektől, szociológusoktól, véleményformáló- és közvéleménykutató szakértőktől tanultam azt, hogy egy ország, vagy térség kultúrájától, kulturális hagyományaitól mennyire függ, hogy az adott társadalmat mennyire és hogyan lehet bevonni a döntésekbe. Nem lehet ugyanazokat a módszereket gépiesen alkalmazni még Németországban, vagy Franciaországban, vagy Angliában, avagy éppen Magyarországon sem. Jelenleg egész Európában (az Unióban) nagyon határozott jogszabályok vannak arra, hogy az érintetteket be kell vonni a döntési folyamatokba, de azért itt erős túlzások is tapasztalhatók. Elolvastam a jegyzőkönyveket és jelentéseket, amelyeket a vízgyűjtő-gazdálkodási tervekkel kapcsolatos társadalmi találkozókról készítettek. Már az első VGT alkalmával is felemás érzéseim voltak, de a VGT2 esetén már nyilvánvalóvá vált számomra, hogy mindez így túlzás. Nem tudom, hogy van-e valaki, aki azt a rengeteg jegyzőkönyvet elolvassa, és a bennük foglalt lényeges észrevételeket valamilyen módon figyelembe tudja venni a tervek készítésének folyamatában. Túlságosan sok tényező kerül elő. Ha szabad visszautalnom a számítógépes programjaimhoz, megemlítem, hogy az egyik legsikeresebb programom a többtényezős döntés-előkészítéssel foglalkozott. Igaz azonban, hogy a vízgazdálkodás területén csak Kínában alkalmazták egy nagy vízgazdálkodási feladat megoldásához. A többtényezős döntéselőkészítés arról szól, hogy sokféle változat van egy projekt megvalósításához, s aztán a legkülönbözőbb szakértők és a társadalom részvételével sok tényező alapján kell kiválasztani a leginkább megfelelő megoldást. Kína azért jutott eszembe, mert egy Fokvárosban tartott előadásom után megkerestek, hogy Kínában tartsak tanfolyamot a többtényezős döntési módszerekről, különös tekintettel a számítógépes programok alkalmazására. Tudnivaló, hogy akkoriban folyt az új kínai nagy csatorna nyomvonalának kiválasztása. Egy Dunányi vízmennyiséget kívántak 1200 km távolságra, északra vezetni, hogy az ottani térségben a népszaporodással és klímaváltozással kapcsolatos vízgazdálkodási gondokat kezelni tudják. Amikor megérkeztem a pekingi repülőtérre, a meghívó öntözési miniszterhelyettes fogadott és újságolta, hogy 96 tényezőt már összegyűjtöttek, hogy a csatorna nyomvonal változataiból számítógéppel ki lehessen választani a legmegfelelőbbet. A visszafordulás járt az eszemben, hiszen talán nem kell ecsetelnem, hogy ennyi nyers tényező alapján nem lehet semmit eldönteni. Visszatérve a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezéssel kapcsolatos kérdésre, a túl sok érdemi vélemény any- nyira megzavarja a tisztánlátást, esetenként kioltják egymást, hogy aztán a mindenkori döntéshozó azt csinál, amit akar. Bármilyen döntés mellé oda lehet tenni az indokokat! Itt jön a „súlyozás” kérdése, miként lehet a prioritás(oka)t kiválasztani.- Jóllehet pályafutásod meghatározó módon a Budapesti Műszaki Egyetemhez kötődik, mégis érdekelne a véleményed egy másik oktatási intézményről, a szintén mérnököket képző bajai főiskoláról! Milyen kapcsolat fűzött Bajához? A Főiskola több oktatási intézményhez tartozott az elmúlt évtizedek alatt, több „házasságon” van már túl. Egy időben a Műegyetem bajai főiskolai karaként is működött. Sokszor voltam meghívott előadó Baján, sokszor vettem részt a záróvizsga bizottság munkájában, az egyik bizottságnak még azóta is tagja voltam, amióta a BSc képzés folyik. Úgy érzem, hogy a nehéz körülmények ellenére színvonalas oktatási munka folyik Baján. Nagy lépést tettek előre, amikor bevezették a négyéves képzést. Őszintén aggódom azért, hogy mindaz az érték megmaradjon, ami az eltelt évtizedek alatt Baját jellemezte.
