Hidrológiai Közlöny, 2016 (96. évfolyam)

2016 / 1. szám - KÖSZÖNTŐ - Szlávik Lajos: Dr. Szigyártó Zoltán 90 éves

DR. SZIGYÁRTÓ ZOLTÁN 90 ÉVES

Gyémántdiplomás okleveles mérnök, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, címzetes egyetemi tanár, a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteleti tagja, és a Magyar Mérnöki Kamara örökös tagja.

71

A felvétel 2016. február 9-én a 90. születésnapon készült

Budapesten született, 1926. február 9-én. Édesapja erdő- mérnök volt, édesanyja a család háztartását ve-zette.

1944-ben kitűnő eredménnyel érettségizett, és beiratkozott a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Mérnök- és Építészmérnök Karára. Mérnöki diplomáját 1950 szeptem-berében szerezte meg. 1949 decemberétől 1952 szeptemberéig a Budapesti Műszaki Egyetem I. sz. Víz-építési Tanszékén demonstrátor, majd tanársegéd. Ezt követően Németh Endre professzor irányításával az MTA aspiránsa, itteni kutatásait Statisztikus törvényszerűségek a csapadék évi járásában című kandidátusi értekezésében foglalta össze, és 1957-ben védte meg. 1982-ben a Vízhozam hullámképek számítása valószínűségelméleti alapon című doktori értekezésével elnyerte a műszaki tudományok doktora címet.

1955 szeptemberétől nyugdíjazásáig, 1986 májusáig a V1TUKI munkatársa. Különböző beosztásokban dolgozott, volt a Vízrajzi osztály kutatója, a VITUKI igazgatójának műszaki titkára, a mezőgazdasági vízgazdálkodási osztály vezetője, tudományos tanácsadója, majd nyugdíjazását követően külső szakértője.

1992-ben megalapította saját tudományos vállalkozását, majd ezt továbbfejlesztve 1998-ban a Dr. Szigyártó Mérnöki Iroda Kft-t. Vállalkozását 2003-ig működtette.

1952-től kezdve több mint 30 évig, mint meghívott külső konzulens, rendszeresen részt vett a Budapesti Műszaki Egyetem vízmémöki oktatásában. Hosszabb ideig tagja volt az államvizsga bizottságoknak. 1977-ben a BME címzetes egyetemi docense, 1987-ben pedig címzetes egyetemi tanára lett. 1965-71 között több vezetés- és szervezéselméleti tanfolyamon vett részt, ezzel kapcsolatban holland ösztöndíjat is kapott. A magyarszovjet műszaki tudományos együttműködés két témájának is koordinátora volt, valamint magyarországi felelőse volt az európai szocialista országok tudományos együttműködése keretében végzett egyik projektnek, aminek révén számos ülésszakon képviselte hazánkat. 1962-63- ban az Országos Távlati Tudományos Kutatási Terv 8. sz. Vízgazdálkodási koordináló bizottságának titkára volt.

A valószínűségelmélet és a matematikai statisztika hidrológiai és hidraulikai alkalmazásának úttörői közé tartozik. Az ország töltésezett folyóival kapcsolatban a 2014-ig érvényes mértékadó árvízszintek meghatározásánál az általa, az 1970-es években kidolgozott

matematikai-statisztikai számításokat vették alapul. Nevéhez fűződik a csapadék valószínűségi függvény szabatos meghatározásának módja. Átvonulási elméletének kidolgozásával nagyban leegyszerűsítette a nyílt felszínü, nem permanens vízmozgások számítását.

A mezőgazdasági vízgazdálkodással kapcsolatos munkássága nagyrészt az öntözővíz elosztó rendszerek tervezéséhez és üzemeltetéséhez kapcsolódik. A felülről vezérelt öntözővíz elosztó rendszerekhez megbízhatóan működő hidraulikus vízhozamadagoló-, vízszinttartó és túlfolyó típust fejlesztett ki. Irányította a Tiszalöki öntözőrendszer műszaki fejlesztésével kapcsolatos tervező munkákat.

Szakmai pályafutásának jelentékeny részét töltötte ki a magyar vízrajzi szolgálat egyes munkate-rületeinek irányítása és felügyelete, és a magyar vízrajzi munka fejlesztése. A helyszíni és kisminta vizsgálatokkal olyan új vízhozammérő műtárgy-típust fejlesztett ki, amely - amellett, hogy lehetővé teszi a kis- és középvizek vízhozamának folyamatos, megbízható mérését - árvizek alkalmával alig duzzaszt vissza. E munkája, és az általa készített tervek alapján az országban több mint ötven ilyen vízhozammérő műtárgy épült meg. Sok további általános és kiviteli tervet készített, vagy ilyen tervek kidolgozását vezető tervezőként irányította.

Szakmai munkásságát 2006-ban, 80. születésnapján Vásárhelyi Pál díjjal ismerték el.

Önálló és társzerzőkkel közreadott publikációinak száma 205, amelyek közül 65 az MHT folyóiratában, a Hidrológiai Közlönyben jelent meg 1953-2015. között. „A mértékadó árvízszint és a valószínűség” című, 2009- ben publikált dolgozatáért 2010-ben megkapta az Magyar Hidrológiai Társaság Vitális Sándor szakirodalmi nívódíját.

1949-ben, még egyetemi tanulmányi alatt tagja lett a Magyar Hidrológiai Társaságnak. Széleskörű szakmai tevékenységének megfelelően a Társaság három szakosztályának (a hidraulikai és műszaki hidrológiai, az árvíz- és belvízvédelmi, valamint a mezőgazdasági vízgazdálkodási) is aktív tagja, ill. az utóbbi szakosztálynak 10 évig elnöke is volt. Ugyancsak 10 éven át elnökként irányította a Kitüntetések Bizottságát, valamint negyedszázadon át a Vitális Sándor szakirodalmi nívódíj- bizottságot. 1971-től több mint három évtizeden át volt a Társaság elnökségének tagja. Számos társasági kitünte-