Hidrológiai Közlöny, 2016 (96. évfolyam)
2016 / 1. szám - KÖSZÖNTŐ - Szlávik Lajos: Dr. Szigyártó Zoltán 90 éves
72 Hidrológiai Közlöny 2016. 96. évf. 1. sz. test kapott, munkásságát 1995-ben az MHT a Tiszteleti Szigyártó Zoltánnak születésnapján szeretettel gratu- tag kitüntetéssel ismerte el. lálunk, és jó egészséget kívánunk! Szlávik Lajos Dr. Szigyártó Zoltán munkássága Szigyártó Zoltán 65 esztendős mérnöki, tudósi pályája során szerteágazó tevékenységet folytatott. Munkásságának legfontosabb területei elsősorban a matematikai statisztika módszereinek alkalmazására, a hidrológiára és hidraulikára, a vízrajzi munka fejlesztésére, az ármentesítésre, valamint a mezőgazdasági vízgazdálkodásra terjedtek ki. A matematikai statisztika területén módszert dolgozott ki a folytonos eloszlásból származó kis elemszámú minták illeszkedés vizsgálatára. Kidolgozta a háromparaméteres gamma eloszlást, s ezen eloszlás paramétereinek a becslésére szolgáló módszert. Kidolgozta (részben Vámainé Pongrácz Máriával közösen) a „sorozatos statisztikai hipotézisvizsgálat” módszerét, mellyel normális eloszlásból származó mintáknál, a korábbiaknál megbízhatóbban, szubjektív döntések nélkül, szignifikáns eltérésekre alapozva vizsgálható meg az, hogy az anyasokaság várható értéke és a szórása a minta idősorán belül miképpen alakul. A hidrológia területén elért eredményei közül kiemelendők a következők. A hazai hidrológiai szakirodalomban elsőként bemutatta, hogy a hidrológiai események valószínűségét miként lehet eloszlásfüggvényekkel szabatosan meghatározni. Feltárta a Tisza nagyvízi vízjárásának sajátosságait az 1901 -2014 közötti adatokra támaszkodva. A hidroló- gusok részére kézikönyvet készített (Dr. Csorna Jánossal közösen) a matematikai statisztika hidrológiai alkalmazásához szükséges ismeretek és a módszerek alkalmazási lehetőségeinek a bemutatására. A hidraulika területén elért eredményei közül a legfontosabbak a következők. Bemutatta, hogy a hidraulika sztochasztikus módszereinek felhasználásával miként lehet a Navier-Stokes egyenletből a Saint-Venant egyenletet szabatosan levezetni. Ezzel egyúttal megnyitotta a lehetőségét annak, hogy a Chezy képlet C tényezőjét szabatos módon, fizikai mennyiségekre lehessen visszavezetni. A sztochasztikus folyamatokra vonatkozó ismeretekre alapozva kidolgozta „átvonulási elmélet”-et, amely nagyban leegyszerűsíti a nyíltfelszínű, nem permanens vízmozgás és a lökéshullám ellapulásának számítását. Bemutatta az elmélet gyakorlati alkalmazását, s azt, hogy az elmélet segítségével a Duna Nagymaros és Dombori puszta közötti 188 km-es szakaszára miként lehet a vízállást előre jelezni. Rendszerezte a nyíltfelszinü, permanens vízmozgás felszíngörbéinek számításánál alkalmazott alapfeltevéseket és egyszerűsítéseket, továbbá jól alkalmazható, közelítő módszert dolgozott ki a kisesésű vízfolyások felszíngörbéinek számítására. A vízrajzi munka fejlesztésének területén feltárta a turbulenciának a forgómüves sebességmérővel végzett vízhozammérésre gyakorolt hatását. Összefoglalta a nem permanens viszonyok közötti vízhozam meghatározásának elméleti alapjait, s erre alapozva kidolgozott két gyakorlati módszert az ilyen körülmények között levonuló vízhozamok meghatározására. Előzetesen elvégzett feltáró munka eredményeire támaszkodva, helyszíni és kisminta vizsgálatokkal új vízhozammérő műtárgy típust fejlesztett ki. Ez lehetővé teszi a kis- és középvizek vízhozamának folyamatos, megbízható mérését úgy, hogy a műtárgy árvizek alkalmával alig duzzaszt vissza, s emellett alvízi visszahatás esetén is lehetőséget ad a vízhozam megbizható mérésére. (Később e műtárgy típusra ,jSzigyártó csatorna” néven magyar szabvány is készült.) Az ármentesítés területén elért eredményei közül kiemelendők a következők. A mértékadó árvízszintek matematikai statisztikai megalapozása érdekében, az 1970-es évek első felében, (Dr. Csorna Jánossal közösen) feltárta a hazai árvédelmi töltésekkel ellátott folyók éves jégmentes nagyvizeinek az alakulására vonatkozó statisztikus törvényszerűségeket. Az illetékes főhatóság erre a munkára támaszkodva határozta meg a mértékadó árvízre vonatkozó, akkori hazai előírásokat. Meghatározta (Bálint Gáborral, Bénik Lászlóval és dr. Szlávik Lajossal közösen) a Tisza és mellékfolyói mentén a mértékadó árvízszintek szempontjából fontos 1%-os árvízszintek 1970-2001 között bekövetkezett változását. Kimutatta, hogy folyók számos szakaszán az évi legnagyobb, jégmentes vízállások idősora már nem képez egyöntetű mintát. Rámutatott arra, hogy ennek oka a középérték időnként bekövetkező, ugrásszerű megváltozása, s hogy a középérték körüli szórás nagysága független a középérték nagyságától. Bebizonyította, hogy ennek oka a hullámtér vízszállítóképességének a megváltozása. Irányelveket dolgozott ki (dr. Rátky Istvánnal közösen) a Tisza-völgy ármentesítésének a rekonstrukciójával (a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztésével) kapcsolatban létesülő árvízi tározók létesítményeinek és berendezéseinek a hidrológiai és hidraulikai méretezésére. A mezőgazdasági vízgazdálkodás területén végzett sokrétű munkái közül kiemelendő, hogy a felülről vezérelt öntözővízelosztó csatornarendszerekhez új, megbízhatóan működő hidraulikus vízhozam-adagoló, hidraulikus automata vízszinttartó- és túlfolyó típust fejlesztett ki. Kézikönyvet írt a dombvidéki öntözőgazdálkodásról (dr. Balogh Jánossal és dr Szalai Györggyel közösen), valamint a magyar öntözéspolitika múltjáról, jelenéről és jövőjéről (Végváriné dr. Bede Ildikóval közösen). Szigyártó Zoltán 90. születésnapja alkalmából kutatási eredményeiből az Országos Vízügyi Főigazgatóság tanulmánykötetet jelentetett meg „65 év a hazai vizek szolgálatában” címmel, amely egy kötetbe összegyűjtve a szerző 28 tanulmányát tette hozzáférhetővé a hazai vizes szakemberek számára. Szlávik Lajos