Hidrológiai Közlöny, 2016 (96. évfolyam)
2016 / Különszám - Nagy-László Zsolt, Várbíró Gábor, Abonyi András, Padisák Judit, Borics Gábor: A planktonikus növényi biomassza és a trofitás változása a Tiszában és mellékfolyóiban
66 Hidrológiai Közlöny 2016. 96. évf. különszám ból többszörösen felülmúlja a hasonló vízhozamú egyéb a Maros markánsan befolyásolja a Tisza trofikus állapo- mellékfolyók (Hármas-Körös, Bodrog) fitoplankton tát. A további vizsgált vízfolyások hatása alacsony mennyiségét. Ennek megfelelően mind a Szamos, mind trofitásuk vagy csekély vízhozamuk miatt jóval kisebb mintavételi pontok a folyás irányában sampling sites along the river axis 2. ábra. Az 1989-2012 közötti időszak klorofill-a tartalmának változása a Tisza hossztengelye mentén Figure 2. Longitudinal distribution of Chl-a along the Hungarian section of the River Tisza (1989- 2012) (Magyarázat: 1: Tiszabecs; 2: Aranyosapáti: 3: Záhony; 4: Balsa; 5: Tisza a Keleti-főcsatorna tengelyében; 6: Tiszalök; 7: Polgár; 8: Tiszakeszi; 9: Tiszafüred; 10: Kisköre: 11: Szolnok; 12: Tiszaug, 13: Mindszent, 14: Tápé, 15: Tiszasziget) A Túr és a Kraszna az időszakosan mérhető magas klorofill-a tartalom ellenére alapvetően mezotróf vízfolyások; hatásuk a befogadó fitoplanktonjára egyrészt kis vízhozamuk, másrészt a nagyobb vízhozamú Szamos hatása miatt nem érzékelhető. A Bodrog és a Sajó a Tisza legjelentősebb jobb parti mellékfolyói. A Sajó alapvetően eutróf (az utóbbi években trófitása jelentősen csökkent), míg a Bodrog mezotróf, ritkábban oligotróf; ezért fitobiomasszájuk átlagos mennyisége jóval kisebb hatással van a Tiszára, mint annak hasonló vízhozamú eutróf-hipetróf befolyói. Ebből adódóan és a befogadó Tisza nagyságrenddel nagyobb vízhozama miatt nincs jelentősebb hatásuk a Tisza hosszabb szakaszának trofitására. A Zagyva trófitása a vizsgált periódusban jelentős változást mutat. A 2000-es évig terjedő időszakot szélsőségesen magas klorofill-a értékek jellemezték. Ezt követően azonban a folyó ökológiai állapota javult, a trofitás drasztikusan csökkent. 2001-től a folyó mezotróf, sőt oligotróf állapotú. Vízhozama jelentéktelen, ezért hatása a Tisza fitoplanktonjának mennyiségére nem mutatható ki. A Hármas-Körös és a Maros vízgyűjtő területe hasonló méretű, ahol az előbbi vízhozama lényegesen kisebb. Trofitás tekintetében a folyó többnyire oligotróf, ill. mezotróf. A Hármas- Körös torkolata alatt a Tisza algabiomasszája kismértékű csökkenést mutat. ÖSSZEFOGLALÁS Vizsgálataink alapján megállapítható, hogy a Tisza magyarországi szakasza lényegében eutrófnak tekinthető, annak ellenére, hogy oligotróf vízfolyásként lép be az országba. A ’folyó kontinuum elmélet’ (River Continuum Concept) alapján (Vannote és társai 1980) a Tisza középső folyószakaszán a fitoplankton biomassza folyamatos növekedésére számítottunk. Ezzel ellentétesen kimutattuk, hogy a Tisza trófitása azután, hogy befogadta a Szamos zömében hipertróf vizét a jelentősen megnő a torkolat alatti szakaszon ,ezután a folyó trófitása fokozatos csökkenést mutat egészen a Maros torkolatig. Szegednél a Maros zömében hipertróf vizének befogadása után a Tisza algabiomasszája újból jelentősen emelkedik, és mint eutróf vízfolyás hagyja el az országot.
