Hidrológiai Közlöny, 2016 (96. évfolyam)
2016 / Különszám - Görgényi Judit, Várbíró Gábor, T-Krasznai Enikő, Abonyi András, Tóthmérész Béla, Borics Gábor: A fitoplankton funkcionális csoportjainak hatása a fajtelítődési görbék alakjára egy eutróf állóvíz esetén
32 Hidrológiai Közlöny 2016. 96. évf. különszám A fitoplankton funkcionális csoportjainak hatása a fajtelítődési görbék alakjára egy eutróf állóvíz esetén Görgényi Judit*, Várbíró Gábor*, T-Krasznai Enikő**, Abonyi András***, Tóthmérész Béla****, Borics Gábor* MTA Okológai Kutatóközpont, Duna-kutató Intézet, Tisza Kutató Osztály, 4026 Debrecen, Bem tér 18/c. ** Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal, Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztály, 4025 Debrecen, Hatvan utca 16. ** MTA Ökológai Kutatóközpont, Duna-kutató Intézet, Hidro- és Növényökológiai Osztály, 1113 Budapest, Karolina út 29. Debreceni Egyetem, Ökológiai Osztály, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1. Kivonat Egy adott élőhely fajszámának megadásához térben és időben ismételt mintavételre van szükség, a mintavételi erőfeszítés növelésével ugyanis a fajszám növekvő tendenciát mutat. Ugyanakkor nem ismert, hogy az adott közösséget alkotó fajok funkcionális csoportjai milyen mértékben járulnak hozzá a fajszám növekedéséhez. A kérdés tisztázásához, térben és időben is intenzív mintavételt alkalmazva vettünk mintát egy sekély, eutróf állóvíz, a Malom-Tisza holtág hossz-szelvénye (11 ponton összesen 33 minta) és keresztszelvénye (5 fiiggélyből összesen 69 minta) mentén. Az időbeli mintavételre 2004 -2010 (vegetációs időszak) között került sor. Vizsgálatunk célja az volt, hogy meghatározzuk, hogy a fitoplankton funkcionális csoportjai milyen jellegű mintaszám-fajszám görbékkel jellemezhetők egy sekély, eutróf állóvíz esetén. Eredményeink alapján elmondható, hogy a fitoplankton funkcionális csoportjai fajtelítési görbéinek alakja tekintetében lényeges eltérések vannak. A K-stratégista, többnyire domináns taxonokat magában foglaló csoport (Cianobaktériumok, planktonikus kovaalgák) esetén a görbe néhány minta után telítődött. Ezzel szemben a többnyire metafitikus elemeket fölvonultató csoportok (Euglenophyton, Desmidiales) esetén meredek emelkedést mutat. Ezen csoportok taxonjai ugyanis folyamatosan kerülnek be a litorális zónából a pelágiumba, így esetükben egy folyamatos fajszám növekedés várható. A többi funkcionális csoport görbéje e két típus között helyezkedett el. Eredményeink igazolták, hogy egy közösség különböző funkcionális sajátságú csoportjainak lényegesen eltérő módon járulnak hozzá az összdiverzitáshoz. Kulcsszavak fitoplankton, holtág, diverzitás, funkcionális csoportok, fajtelítődési görbe Effects of phytoplankton functional group on the shape of the species accumulation curves in a shallow eutrophic oxbow (Hungary) Abstract The purpose of our study was to determine the shape of the accumulation curves of the different phytoplankton functional groups in case of a shallow, eutrophic standing water (Malom-Tisza oxbow). Using a spatially and temporally intensive sampling scheme, a total of 33 samples were taken at 11 locations along the longitudinal axis, and a total of 69 samples were taken at 5 locations (left, middle-left, centre, middle-right, right) along the vertical axis of the oxbow. The temporal sampling was carried out between 2004 -2010 (growing season). The shape of the accumulation curves of the different phytoplankton functional groups was not similar. In case of those groups which contained k-strategist, dominant taxa, the curves saturated after some samples. In contrast, the groups involved metaphytic taxa produced a nearly linear curve. While the accumulation curves of the other functional group lie between these two extreme cases. Our results demonstrate that the shape of the species accumulation curves are influenced by the ecological role of the functional groups played in the system. Keywords phytoplankton, oxbow, diversity, functional traits, accumulation curve BEVEZETÉS Az élőlényközösségek egyik legfontosabb leíró jellemzője a diverzitás, melynek számos mérőszáma ismert, s e mérőszámok főként abban különböznek, hogy milyen mértékben veszik figyelembe az előforduló szervezetek relatív abundanciáját (Rényi 1961). A diverzitás matematikai szempontból legegyszerűbb mérőszáma a faj szám, ennek megadása azonban különösen a mikroszkopikus méretű szervezetek esetén rendkívül munkaigényes feladat, melyhez térben és időben ismételt mintavételre van szükség. A mintaszám és a fajgazdagság közötti kapcsolat jellemzésére használt fajtelítődési görbék többnyire hatványfüggvénnyel írhatók le (1/A ábra). A közösségek diverzitása összehasonlítható oly módon, ha azonos mintavételi erőfeszítés esetén e hatvány- függvények kitevőit vetik össze. Kutatásunk során arra kerestük a választ, hogy egy eutróf holtmeder fitoplank- tonja esetén, hogyan alakulnak a fajtelítődési görbék akkor, ha a diverzitást kis, ill. nagy térbeli skálán, valamint egy hosszabb időbeli skálán (2004 és 2010 között) kívánjuk értelmezni. A fenti kérdés megválaszolásán túl arra is választ kerestünk, hogy egy adott közösséget alkotó fajok funkcionális csoportjai milyen mértékben járulnak hozzá a fajszám növekedéséhez, azaz a fitoplankton felbontható-e olyan funkcionális egységekre, amelyek különböző fajtelítődési görbékkel jellemezhetők?
