Hidrológiai Közlöny, 2016 (96. évfolyam)

2016 / Különszám - Bolgovics Ágnes, Ács Éva, Várbíró Gábor, Kiss Keve Tihamér, Borics Gábor: Mely tényezők határozzák meg a sajó fitoplanktonjának kovaalga összetételét?

24 Hidrológiai Közlöny 2016. 96. évf. különszám A bentikus minták faj összetétele között a különböző rendű vízfolyások esetén nem volt lényeges különbség a minták közti átlagos távolságok tekintetében. A másodren­dű vízfolyásokban hasonlítottak egymásra leginkább a minták, míg az első-, harmad- és negyedrendű vízfolyások esetén a távolságok közel azonosnak bizonyultak (3. ábra). 0.60 i 12 3 4 Vízfolyások rendűsége 5. ábra. A planktonikus fajokat tartalmazó minták aránya a különböző rendű vízfolyásokban Figure 5. Percentage of samples which contain planktic species in the rivers of different order Planktonikus fajokat legkisebb arányban az elsőrendű vízfolyások, míg legnagyobb arányban a negyedrendű vízfolyások bevonat mintái tartalmaztak. Az első rendű vízfolyások esetén a minták csupán 10%-a, ugyanakkor a másod-, harmad- és negyedrendű vízfolyások esetén a minták csaknem 50%-a tartalmazott planktonikus fajokat (5. ábra). A bevonatban már a vízfolyások legfelsőbb szakaszai­ról származó mintákban is találtunk planktonikus fajokat (4. ábra). Ezen fajok közül a Cyclostephanos invisitatus, Cyclotella atomus és a Cyclotella meneghiniana fordultak elő a legtöbb mintában. A fajgazdagság a vízfolyások mentén a torkolat felé haladva növekedett. EREDMÉNYEK ÉRTÉKELÉSE Eredményeink alapján elmondható, hogy valamennyi aljzat mikroflórája közel azonos távolságot mutatott a planktontól. A ritroplankton összetétele elsősorban a laza aljzatok, a vízben élő növények bevonatához áll legköze­lebb, és leginkább a sodor vonalból gyűjtött kő bevonatá­tól különbözik. Ennek oka lehet, hogy az a tnikroflóra, ami a kő sodorra jellemző, vélhetően jól adaptálódott ahhoz a stresszhez, amit az erőteljes sodrás eredményez és így nagyobb mechanikai energia szükséges az eltávolí­tásához, mint a laza szerkezetű növényi bevonatok ese­tén. A rendűség növekedésével a vízfolyások számos fon­tos jellemzője (vízhőmérséklet, oxigén tartalom, vízmély­ség) grádiens jellegű változást mutat. Ezzel szemben a minták közötti átlagos távolság tekintetében a különbség nem volt szignifikáns. Azzal, hogy különböző anyagú és pozíciójú aljzatokat gyűjtöttünk, egyben azt is feltételez­tük, hogy eltérő habitatokat mintázunk. Az aljzatok ha­sonlósága ugyanakkor azt jelenti, hogy a habitat diverzitás tekintetében nincs nagy különbség az egyes vízfolyások közt. Meg kell azonban jegyezni, hogy a minták közti legszélsőségesebb különbségek a negyed­rendű vízfolyásokat jellemezték. Egy adott ponton a habitatok mikroflórája rendkívül hasonló és olykor na­gyon eltérő is lehet. Figure 4. Occurrence of planktic species (red dots) in the whole catchment area

Next

/
Thumbnails
Contents