Hidrológiai Közlöny, 2016 (96. évfolyam)
2016 / 4. szám - SZAKMAI CIKKEK - Nagy István - Tombácz Endre - László Tibor - Magyar Emőke - Mészáros Szilvia - Puskás Erika - Scheer Márta: Vízvisszatartási mintaprojektek a Homokhátságon:"Nyugati és Keleti" mintaterületek
43 Nagy István és társai: Vízvisszatartási mintaprojektek a Homokhátságon: „Nyugati és Keleti” mintaterületek ugyanakkor az aszályok miatt a vízigény is jelentősebb, miközben tovább csökken a talajvíz átlagos szintje (Somlyódy és társai 2010, Nováky 2011, Simonffy 2011). Elmondható, hogy a természeti tényezők önmagukban is hatottak a készletek alakulására, de az alkalmazkodni nem igen tudó használatok számára is olyan helyzetet termettek, ahol az igények további akcelerátorként hatottak a folyamatokra. A vízhiányosság antropogén okai a folyószabályozásban, az intenzív gazdálkodásban és ehhez kapcsolódó vízrendezésben, az erdőtelepítésben (Szilágyi és társai 2012), a belvízszabályozásban és a vízkivételekben egyaránt keresendők. Mindezen tevékenységek közvetlenül vagy közvetetten hozzájárultak a felszín alatti vízkészletek jelentős csökkenéséhez. Közvetlen hatások pl.: víz elterelésével a felszín alatti vízkészletek átrendeződtek; a közvetlen vízkivételek mennyisége igen jelentős, napjainkban az illegális vízkivételekkel becsült érték kb. 82 millió m3/év; a „fölösleges vizek” elvezetésével csapadékcsúcsok természetes talajvíz-utánpótló hatása szűnt meg. Közvetett hatások pl.: az eredeti vegetációnál jelentősebb biomassza-produkciójú mezőgazdasági kultúra vízigénye is jelentősebb - melyet öntözéssel vagy anélkül - a felszín alatti vízkészletek fedeznek nagyrészt; az alföldfásítási program következményeként pedig az ültetvény erdők jelentős párologtatásukkal járultak a vízhiány fokozódásához [a 2002-es erdőállomány évi becsült vízigénye az egész Homokhátság területén kb. évi 511 millió m3/év mennyiséget tett ki Göbölös (2002) alapján]. Mindezek eredményeként a 1956 és 2002 között jelentős, átlagosan 2 m-es talajvízszint csökkenés következett be a Hátságon, ahogy az 1. ábrán is látható ( V1TUK12002). A talajvízszint csökkenésért felelős tényezők százalékos megoszlását Pálfai (2010) szerint a 2. ábra mutatja be. 1. ábra. A talajvízszintek változása a Duna-Tisza közén 1956-60 és 2002 között (VITUKI2002) Figure 1. Groundwater level changes between 1956-60 and 2002 in the Danube-Tisza sand plateau region (VITUKI 2002) " időjárás (csapadék és párolgás) • rétegvíz kitermelés talajvíz kitermelés * területhasználati változások (pl. erdőterületek növekedése, mezőgazdasági technológia változása) vízrendezésben bekövetkezett változások egyéb 2. ábra. A talajvízszint csökkenésért felelős tényezők százalékos megoszlása Pálfai (2010) szerint Figure 2. Reasons of groundwater level reduction percentage according to Pálfai (2010) A Homokhátság térségében a felszíni és felszín alatti vízkészletek már jelentőssé váló csökkenése az 1980-as évektől kezdődően tapasztalható volt (pl. a rétegvízkitermelések az 1960-as évektől az 1990-es évek elejéig nyolcszorosára nőttek - Pálfai 1993). A vízhiány tartós jelenléte és az aszály egyre súlyosabb következményei a korábbi vizes élőhelyek területét jelentősen csökkentette, a felszíni növénytakaró összetétele megváltozott, a szárazságtűrő fajok egyre inkább meghatározóvá váltak. A területre jellemző homoktalajokon, gyenge víztartóképességük miatt, a növényzet nyári vízellátottsága - a csapadék mellett - a talajvízből a gyökérzónába feljutó vízmennyiségtől függ. Azonban a talajvízszint folyamatos süllyedése miatt csak a jelentős változékonysághoz alkalmazkodni képes növényzet tudott természetes módon fennmaradni. így a homokhátsági élőhelyek
