Hidrológiai Közlöny, 2016 (96. évfolyam)
2016 / 4. szám - SZAKMAI CIKKEK - Nagy István - Tombácz Endre - László Tibor - Magyar Emőke - Mészáros Szilvia - Puskás Erika - Scheer Márta: Vízvisszatartási mintaprojektek a Homokhátságon:"Nyugati és Keleti" mintaterületek
44 Hidrológiai Közlöny 2016. 96. évf. 4. sz. legtöbbje ún. felszín alatti víztől függő ökoszisztéma (FAVÖKO-társulás), azaz olyan élőhely, ahol a környező felszín alatti víztestekből származó vízutánpótlás megléte az élőlény-együttes fajainak jelentős része számára limitáló tényező. Ilyen társulások a Homokhát jellegzetes szikesei és erdőssztyepptölgyesei, a lápok, a mocsári élőhelyek. A természetes vizes élőhelyek jó része napjainkra eltűnt [az 1980-as években gyepként, vizes élőhelyként, ligetes, cserjés területként térképezett élőhelyek mintegy fele van természetközeli állapotban Bíró (2006) alapján]. Az egykor elterjedt üde síklápréteknek már csak néhány hektárnyi degradálódó maradványa létezik. Szinte eltűntek a zsombéksásos és más lápi élőhelyek, megfogyatkoztak a jó fűhozamú üde mocsárrétek és kékperjés láprétek. Ezekkel nem csak a természetvédelem, hanem a gazdasági értéket teremtő gyepgazdálkodás is sokat veszített. A hajdani természetes tölgyerdők utolsó maradványai folyamatosan száradnak, természetes felújulásuk többnyire sikertelen, a fiatal ültetvényeket óriási ráfordításokkal kell az egyre terjedő selyemkórótól és más invazív fajoktól megóvni. A nagyvadak is csak mesterséges létesítményből jutnak ivóvízhez (ráadásul létszámuk meghaladja a táj jelenlegi természetes eltartó képességét). Az UNCCD (2006) szerint Magyarország a sivatagosodás által érintett országként szerepel (a világviszonylatban használt FAO/UNESCO bioklimatikus indexe alapján). A FAO jelentés (UNCCD 2006) szerinti „félsivatagi státusz” besorolású Duna-Tisza közét a szükséges ökológiai vízmennyiség tartós hiánya jellemzi. A klíma- változás előrejelzései alapján a homokhátsági vizes élőhelyeknek mára kialakult veszélyeztetett állapota - vízpótló, vízvisszatartó beavatkozások nélkül - nem lesz javítható, illetve fenntartható. Beavatkozások nélkül, a környezetük vízháztartására jótékony hatást gyakorló vizes élőhelyek felületének, vízterének csökkenése veszélyezteti a hozzájuk kötődő fajok, populációk túlélését. Az egyre szárazabb térség egyre kevésbé élhető az ember számára is. Az agrárkömyezetben a vízkészletek csökkenése miatt megnőtt az öntözővíz igény, majd - részben a kedvezőtlen gazdasági háttér miatt - a mező- gazdasági termelés csökkenése következett be. A folyamatos szárazodás - egy újabb csapadékhiányos időszakot követően - az 1980-as évek végén, 1990-es évek elején okozott olyan mértékű mezőgazdasági problémákat, ami már - a gazdálkodók, önkormányzatok akkoriban szokatlanul intenzív panaszainak hatására - az országos döntéshozókat is cselekvésre sarkallta. Egyre intenzívebb figyelemfelkeltésük eredményeként 1994-ben a Kormány jóváhagyta az Alföld programot, majd a Bács-Kiskun megyei önkormányzat és vezetőinek közbenjárására a Duna-Tisza közi homokhátság vízpótlásáról kiadták a 105/1995. (XI. 1.) OGY határozatot. A Kormány 1996-tól 2005-ig terjedő időszakra Cselekvési Programot dolgozott ki, amelynek keretében számos értékes és átfogó tanulmány, vizsgálat, felmérés készült, de jelentős előrelépés nem történt 2004-ig, amikor 2095/2004. (1V.27.) Korm. határozat előírta, hogy a térség természeti állapotának megóvása és az adottságokhoz illeszkedő mező- gazdasági termelés biztonságának megőrzése érdekében 2004-2008 között egy komplex terület- és vidékfejlesztési programot kell végrehajtani. A Kormány 1067/2005. (VI.30) sz. határozattal központi költségvetési támogatást biztosított a „Duna-Tisza közi Homokhátság fenntartható fejlesztése” tárgyú projekt előkészítésére, melynek eredményeként az éghajlat- változásra érzékenyebb 8.714 km' területű térségre kiterjedő tanulmány készült (Terra Stúdió - ÁBKSZ Konzorcium 2007). E tanulmányra alapozva készült el 2010-ben egy olyan Projekt Megalapozó Tanulmány (PMT: KSZI Környezetvédelmi Szakértői Iroda Kft., és elvi vízjogi engedélyes műszaki tervdokumentáció: VTK Innosystem Kft), amely két mintaprojekt mintaterületeit jelöli ki. Majd 2013-ban mindkét mintaterületre kidolgozásra kerültek a Részletes Megvalósíthatósági Tanulmányok (Aquaprofit-OKO Zrt. Konzorcium 2013a, 2013b), és még ebben az évben benyújtásra kerültek a pályázati dokumentációk (Környezet és Energia Operatív Program keretén belül). Azonban 2014-ben a projektek támogatását felfüggesztették forráshiány miatt. Jelen kutatás ösz- szegezni kívánja a két mintaprojekt előkészítése során vázolt lehetséges megoldásokat és ezek következményeit - bízva abban, hogy a tervek megvalósulása a jövőben realizálódhat. Az első, 2010-es Országos Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv (a továbbiakban: OVGT) alapján a Nyugati mintaterület a 1-7-1. számú Duna Völgyi Főcsatorna vízgyűjtő alegységhez, a Keleti mintaterület pedig a 2-5-2. számú Alsó-Tisza jobb parti vízgyűjtő alegységhez tartozik. A Homokhátság sekély porózus vízestjei (talajvizei) meny- nyiségi szempontból mind gyenge besorolást kaptak, melynek oka többnyire a felszín alatti víztől függő ökoszisztémák (FAVÖKO) károsodására, mindkét érintett víztest (Duna-Tisza közi hátság - Duna-vízgyűjtő északi rész, Duna-Tisza közi hátság - Duna-vízgyűjtő déli rész) esetében ez a vízszintsüllyedésre közvetlenül is visszavezethető. A Homokhátságon közel 20 féle FAVÖKO társulás fordul elő, melyek egyben a Natura 2000 területek jelölő élőhelyei is. A második, 2015-ös OVGT alapján a Nyugati mintaterület a 1-10. számú Duna-völgyi- főcsatorna vízgyűjtő alegységhez, a Keleti mintaterület pedig a 2-20. számú Alsó-Tisza jobb parti vízgyűjtő alegységhez tartozik. A Homokhátság sekély porózus vízestjei (talajvizei - ugyanolyan névvel, mint az első OVGT-ben) mennyiségi szempontból az első OVGT-hez hasonlóan továbbra is mind gyenge besorolást kaptak, melynek oka a FAVÖKO társulások gyenge állapota. ANYAG ÉS MÓDSZER A lkalmazott módszerek A kutatás során a vázolt problémakör széleskörű áttekintéséhez a vonatkozó szakirodalmi eredmények kerülnek bemutatásra, melyek elsősorban az alábbi témákat érintik: Duna-Tisza közi Homokhátság éghajlati, vízháztartási viszonyai, vegetációtörténet a XVIII.sz.-tói napjainkig, valamint mindezek várható alakulása az éghajlat- változással összefüggésben. A rövid szakirodalmi áttekintés után fő cél a „Duna- Tisza közi Homokhátság térségében elhelyezkedő két mintaterületen a klímaváltozásból eredő hatások enyhítése és az alkalmazkodás lépéseinek megalapozása céljából megvalósítandó mintaprojekt” célkitűzéseinek, tervezett
