Hidrológiai Közlöny, 2016 (96. évfolyam)
2016 / 4. szám - ELŐSZÓ
3 Előszó Történelmi pillanatkép rovatunkban Fejér László tollából felvillantjuk, hogy a történelmi Magyarországon közvetlenül a kiegyezést követően indultak meg a munkálatok a rendszeres észlelésen alapuló árvízi előrejelző rendszer kialakítására, mígnem 1890 tavaszán a vízrajzi szolgálat, a Péch József által kidolgozott módszerrel, már megkezdte a várható vízállások előrejelzését is. A Hidrológiai Közlöny 96. évfolyamának 4. száma a Magyar Hidrológiai Társaság centenáriumi évfordulóját felvezető 2016. évben megjelenő lapszámok befejező száma. A lapszám vezető témája az árvízvédelem, melyhez kapcsolódóan több cikket is közlünk. Lapszámunk vezető szakcikkében Kovács Sándor és munkatársai áttekintő tanulmányt közölnek az integrált vízgazdálkodási követelményekhez igazodó magyarországi árvízvédekezés helyzetéről, ezen belül is hangsúlyosan a Tisza folyó magyarországi vízgyűjtőjéről. A tanulmány kiegészítője a Budapesti Víz Világtalálkozó 2016 alkalmából készített, teljesen angol nyelven megjelent 3. lapszámunkban közölt cikk-sorozatnak, amelyben a Víz Világtalálkozó hat fő témájához illeszkedően tekintettük át az integrált vízgazdálkodás, a vízellátás, a csatornázás és szennyvízkezelés, az öntözés, a vízminőségvédelem és a vízi ökoszisztémák kezelésének magyarországi helyzetét, felvázolva ezen szakterületek fejlődési trendjét, jelenlegi helyzetét, kitekintést adva a lehetséges, kívánatos jövőbeli fejlődési irányokra, figyelemmel a fenntarthatósági követelményekre. Kovács és munkatársai tanulmánya ebbe a sorba illeszkedik, mert bár terveztük, sajnálatosan technikai okok miatt cikkük nem került bele az angol nyelvű lapszámba, melyet a Budapesti Víz Világtalálkozó 2016 résztvevői kézhez kaptak. A magyar hidrológiai kutatás kiemelkedő képviselőjének, Dr. Szigyártó Zoltán tollából két szakcikket is közlünk, melyek szintén az árvízvédelem szakterülethez kapcsolódnak. A szerző, akit ez évi első lapszámunkban köszöntöttünk 90. születésnapja alkalmából, jelenleg is aktívan részt vállal a Tisza folyó hidrológiai jellemzőinek meghatározásában. Első cikkében bemutatja, hogy a Tisza mentén az árvízi szükségtározók hidrológiai méretezéséhez és méreteik ellenőrzéséhez milyen alapadatokat (éves legnagyobb jégmentes vízállásokat) lehet felhasználni, és az ezen alapadatok felhasználásával végzett vizsgálatai milyen eredményekre vezettek. Szigyártó Zoltán második cikkében - felhasználva sok évtizedes kutatói munkásságának tapasztalatait - javaslatot tesz az árvízi szükségtározók vízszinttartó üzemi rendjére, valamint felveti, hogy a már megépitett árvízi szükségtározóknál a vízkivétel vízszállító-képességének esetleges megnövelésével kapcsolatos gazdaságossági számításokat mihamarabb végezzék el. Javaslatait figyelmébe ajánljuk mindazoknak, akik akár a tervezői, akár az üzemeltetői, vagy a döntéshozói szakterületen dolgoznak. Nagy István és Rákosi Judit cikkükben szabályozási javaslatokat fogalmaznak meg, amelyek átfogják Víz Keretirányelv követelményieknek megfelelően a felszíni vizek vízminőségi határértékeinek aktualizálását, és a kibocsátási határérték-rendszer továbbfejlesztését. A javasolt szabályozási rendszer a víztestek fiziko-kémiai és kémiai állapotának javítását, a jó állapot elérését segíti elő, úgy, hogy az ne okozzon aránytalan költségterheket. Az új rendszer lényege, hogy a kibocsátási határértékek, azaz az egyedi és technológia határértékek megállapítása az adott víztest terhelhetőségének vizsgálatán alapul, figyelembe véve a környezeti célkitűzést. Nagy István és szerzőtársai a Duna-Tisza közi Homokhátság vízhiányának pótlására elindított vízvisszatartási mintaprojekteket mutatnak be, amelyek segítségével azt vizsgálták, miként valósítható meg a vízhiány mérséklése, és a térségben meglévő vizes élőhelyek megőrzése. Végül, de nem utolsó sorban Román Pál és Oláh József szakcikkét közöljük, amelyben a szerzők áttekintést adnak a szennyvíziszap-stabilizációs eljárások ma alkalmazott módszereiről, hazánkban elérhető technológiákról, és az aerob iszapkezelés jövőbeli fejlesztési irányairól. Szomorú kötelezettségünkként emlékezünk meg az elmúlt hetekben elhunyt, a magyar vízgazdálkodás két kiemelkedő, emblematikus személyiségéről, akik a maguk területén korszakalkotó módon járultak hozzá a magyar vízgazdálkodás fejlődéséhez. A 94 éves korában elhunyt Dr. Stelczer Károlyról, a VITUKl-t nemzetközi hírűvé és világszerte elismertté tevő legendás igazgatójáról Bakonyi Péter emlékezik meg, aki egyik követője volt a VITUK1 vezetői székében. Kiss Kcve Tihamér, a Magyar Hidrológiai Társaság alelnöke emlékezik meg a 96 éves korában elhunyt Dr. Felföldy Lajosról, aki hosszú életútja és szakmai munkássága során kiemelkedő módon járult hozzá a hidrobiológiái szakmai ismeretek megalapozásához, a hidrobiológiái szakterület szervezeti megszervezéséhez és elindításához a vízgazdálkodási ágazatban, valamint alapvető kutatási tanulmányokat, oktatási anyagokat és szakkönyveket készített. Két további Történelmi pillanatkép zárja a lapszámot, amelyekben bemutatjuk a réti öntözés és okszerű talaj- művelés úttörőjét Korizmics Lászlót, valamint megemlékezünk a 150 éve Suess Ede professzor által elvégeztetett tudmányos talajvízszint megfigyelések eredményeit bemutató publikáció. Végezetül, az év vége közeledvén, a Hidrológiai Közlöny valamennyi olvasójának kívánok kellemes ünnepeket és sikerekben gazdag, boldog, békés új esztendőt! Dr. Fehér János a Hidrológiai Közlöny főszerkesztője
