Hidrológiai Közlöny, 2016 (96. évfolyam)
2016 / 4. szám - TÖRTÉNELMI PILLANATKÉP - Fejér László: Az árvízi előrejelzés Magyarországon
4 Történelmi pillanatkép Hidrológiai Közlöny 2016. 96. évf. 4. sz. Fejér László, a Hidrológiai Közlöny rovatvezetője rövid történeti visszatekintése az árvízi előrejelzés szakmai és szervezeti kialakulásáról és fejlődésének egyes fontosabb fázisáról. Az árvízi előrejelzés Magyarországon Nemzetközi tudományos tekintetben az első eredmények Eugéne Belgrand francia mérnök nevéhez fűződnek, aki úttörő munkát végzett a várható vízállások előrejelzésének terén. 1874-ben eljárást dolgozott ki arra, hogy a folyó felső szakaszán észlelt vízállásokból következtetni lehessen egy adott alsóbb helyen és időpontban a vízállás magasságára. Ugyancsak a francia mérnököktől származik, hogy 1854-től a Szajna völgyében egy olyan vízjelző hálózat épült ki, amely nem elégedett meg a felsőbb szakaszokon észlelt vízállások közlésével, hanem előre jelezte az alsóbb mércéken várható tetőzés magasságát és időpontját (Lászlójfy 1982). Amikor a magyar vízrajzi szolgálat 1886-ban a Földmívelésügyi Minisztérium szervezetén belül megalakult, a szervezet programjában még nem szerepelt az árvízi előrejelzés kidolgozása, hiszen jelentékeny mértékben hiányoztak az árvízi adatsorok. Az 1888. évi tiszai árvíz hatására számos szakember sürgette az árvízvédelem korszerűsítését. Ennek keretében szó esett arról, hogy a sikeres védekezés technikai feltételei között a telefonhálózat kiépítése mellett a várható árvizek magasságának előrejelzése is szükséges. Igaz, az illetékes közmunka és közlekedési miniszter egy 1867. november 19- én kelt utasításában egy országos vízállástávirati hálózat (képünk az utasítás mellékletében szereplő térkép) létesítéséről döntött, de a rendszer - elsősorban azért, mert az a folyók hajózhatóságához kötött üzleti vállalkozások céljait vette figyelembe - nem lehetett igazán hatékony. (Fejér 1997) 1890 tavaszán a vízrajzi szolgálat a Péch József által kidolgozott módszerrel megkezdte a várható vízállások előrejelzést. Kísérletképpen 9 tiszai főállomásra összesen 383 előrejelzést számítottak ki. A magyar szakemberek ezzel a Duna Kárpát-medencei vízgyűjtőjében először készítettek tudományos alapon vízállás előrejelzéseket. Két évvel később az ország valamennyi jelentős folyójára kiterjedően megszervezték az országos vízjelző szolgálatot (OVSz), és erre támaszkodva kezdték el az árhullámok magasságának és várható időpontjának előrejelzését. Az észlelők naponta 112 táviratot küldtek szét, ez a szám árvíz idején 401-re emelkedett. Az adatok összesítése után a vízrajzi szolgálat 33 helyre küldte meg a várható vízállások értékeit. Az adatgyűjtés koncentrálása érdekében 1893. február 19-én I. Ferenc József jóváhagyta, hogy a meteorológiai szolgálat a kultusztárcától átkerüljön a Földmívelésügyi Minisztérium felügyelete alá. A lépést a mezőgazdaság elsőrendű igényein kívül az is indokolta, hogy az addig elvégzett hazai folyószabályozási munkák esetenként szükséges korrekciójához, valamint az újabb vízimunkák tervezéséhez megbízható csapadék-, ill. időjárás-előrejelzési adatok álljanak az állami vízügyi szolgálat rendelkezésére. A Földművelésügyi Minisztérium folyammérnöki ügyosztályának szoros felügyelete alatt működő vízrajzi intézmény feladata volt a vizekre (elsősorban a folyóvizekre) vonatkozó adatok gyűjtése és az azokból levonható törvényszerűségek tisztázása, különös tekintettel a mértékadó vízállások ill. vízmennyiségek megállapítására, és az árvízi előrejelzésre. Az első világháború után, a Magyarországot ért területi veszteségek következtében a vízrajzi szolgálat számára fontos feladat volt, hogy az árvízi vízjelzésekhez időben ismerje meg a hegyvidéki területek hidrometeorológiai adatait. Az ország ugyanis döntő mértékben síkvidéki jellegű lett. A Nemzetközi Dunabizottság (CID), ill. a Dunai Állandó Vízügyi Műszaki Bizottság (CRED) szabályozta a nemzetközi adatcsere rendjét, így 1924-ben létrejött és működni kezdett a nemzetközi vízjelző szolgálat. A Duna menti országok a gyors információ érdekében 1929-től naponta rádión is közölték a vízállásokat. (Stelczer 1986)
