Hidrológiai Közlöny, 2016 (96. évfolyam)
2016 / 2. szám - SZAKMAI CIKKEK - Rotárné Szalkai Ágnes - Homolya Emese - Selmeczi Pál: Ivóvízbázisok klíma-sérülékenysége
28 Hidrológiai Közlöny 2016. 96. évf. 2. sz. A vizsgálat további lépései során kategóriaértékeket rendeltünk az egyes mutatókhoz, majd a kategóriaértékek összegzésével meghatároztuk az egyes települések alkalmazkodóképességének mértékét. Az alkalmazkodóképesség infrastrukturális tényezői Az ivóvízellátás területén az alkalmazkodóképesség mértékét alapvetően meghatározza, hogy egy települést hány ivóvízbázisról lát el a szolgáltató, illetve a települési ivóvízellátás infrastruktúrája hogyan fejleszthető. A DMRV-től kapott adatok alapján meghatároztuk, hogy egy adott települést hány működő ivóvízbázis lát el. Megvizsgáltuk továbbá, hogy az adott ivóvízbázisok bővíthetőek-e, vagy növelhető-e a településen az ivóvízellátási infrastruktúra kapacitása. Fontos hangsúlyozni ugyanakkor, hogy a kiépített vezetékhálózatnak köszönhetően, megfelelő vízkormányzással a szolgáltató minden esetben tudja biztosítani a települések ivóvízellátását. Az alkalmazkodóképesség szempontjából az ivóvízbázis-ellátottságot akkor tekintettük a legkedvezőtlenebbnek, ha egy települést csupán egy ivóvízbázisról látnak el, míg a legkedvezőbb helyzetet az jelenti, ha 2- nél is több ivóvízbázisról szolgáltatnak az adott településen. E tekintetben jelentős eltérések tapasztalhatók (5. ábra), az Ipoly-mente településein jellemzően csupán egy ivóvízbázis látja el a településeket, ugyanakkor Budapest térségében a települések zömét több forrásból látja el a szolgáltató. Az ivóvízbázisok fejleszthetősége tekintetében lényegesen egységesebb képet láthatunk. A DMRV által átadott információk alapján a mintaterület településeinek zömében van olyan vízbázis, amelynél mind a bővítésre, mind pedig a kapacitás növelésére nyílik lehetőség. Nagyobb, összefüggő terület, ahol problémák jelentkeznek, az Ipoly-mente déli részén, valamint a Dunakanyarban található. A vízbázis bővíthetősége azt jelenti, hogy az adott vízbázis területén új kút létesíthető, míg a kapacitás növelése a meglévő termelő kapacitások növelését, a meglévő kút kiváltását, felújítását jelenti. A vízbázisok fejlesztését leginkább a beépítettség, vagy a vízbázis szennyezettsége gátolhatja, ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy mind a bővítés, mind a kapacitásfejlesztés jelentős ráfordítást igényel. 1600 000 1400 000 1 200 000 1000 000 > •a» £ 800 000 u. 600 000 400 000 200 000 0 0 20 40 60 80 100 m3/fő 120 6. ábra. A lakosság jövedelmi helyzete és az ivóvízfogyasztás közötti összefüggés az egy lakosra jutó összes belföldi jövedelem (Ft/fő/év, 2013) és az egy lakosra jutó ivóvízfogyasztás (m3/fö, 2013) alapján Figure 6. Public income and water consumption relationship based on all domestic income per inhabitant (HUF/per capita/year, 2013) and water consumption per inhabitant (m3/per capita, 2013) Az alkalmazkodóképesség társadalmi-gazdasági hatótényezői Az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodás vizsgálatának alapvető célja annak meghatározása, hogy a társadalom milyen mértékben képes választ adni az éghajlatváltozásból fakadó kihívásokra. Az ivóvízellátás tekintetében a legfőbb társadalmi-gazdasági kérdéseket a lakosság vízigénye, valamint a problémák elhárításának az egyén és a helyi közösség szintjén jelentkező képessége jelenti. A lakosság vízigénye egyértelműen meghatározható az egy lakosra jutó vízfogyasztás mutatójával, ennél bonyolultabb kérdés az elhárítás képességének vizsgálata. E kérdés vizsgálatára jól használható a lakosság jövedelmi viszonyait jellemző egy lakosra jutó összes belföldi jövedelem mutatója, ugyanis egy adott térség fejlettségét a lakosság jövedelmi helyzete alapvetően határozza meg (Faluvégi 2000). A jövedelmi viszonyok vizsgálatba vonásával tehát információt kapunk a fejlettségbeli különbségekről is. Bíró Péter és Molnár László (Bíró és társai 2004) kutatása alapján pedig kijelenthető, hogy a térségek gazdasági és infrastrukturális fejlettsége között egyértelmű, szoros kapcsolat van, ezért indokolt a jövedelem vizsgálata az alkalmazkodóképesség meghatározása során. Ezt a viszonyt jól mutatja az is, hogy a lakosság jövedelmi helyzete és az ivóvízfogyasztás között is szoros kapcsolat mutatható ki (6. ábra). Egyes kiugró értékektől eltekintve egyértelmű pozitív lineáris összefüggés mutatkozik a jövedelem és vízfogyasztás között. A kiugró értékeket egyedi hatások okozzák, a legmagasabb egy főre jutó vízfogyasztással például Visegrád rendelkezett 2013-ban, ami leginkább a turizmus számlájára írható.
