Hidrológiai Közlöny, 2015 (95. évfolyam)
2015 / 2. szám - Csath Béla: Hogyan keletkezett Zsigmondy Vilmos ,,Bányatan"-a, kik és mi ösztönözte ennek megírásában a szerzőt?
13 Hogyan keletkezett Zsigmondy Vilmos „Bányatan”-a, kik és mi ösztönözte ennek megírásában a szerzőt? Csath Béla 1111. Budapest, Stoczek u. 17. Zsigmondy Vilmos bányatisztet abszolutóriummal a kezében, először a szélaknai Királyi bányagondnoksághoz, 1843. március 30-án pedig a Selmecbánya melletti nádoraknai ércbánya bányagondnokságához jelölték ki. Szakszerű, megalapozott intézkedéseinek, valamint sokrétű nyelvtudásának (német, francia, latin, szlovák) is köszönhette, hogy hamar felismerték a fiatal bányatiszt tehetségét, és 1844. április 29-én a cs.kir. pénzverési és bányászati udvari kamara elnöksége Zsigmondy Vilmost Bécsbe rendeli szolgálattételre a cs. kir. központi bányaigazgatósághoz. Az akadémián szerzett föld- és ásványtani ismeretének kiszélesítése érdekében, a geológia és mineralógia behatóbb tanulmányozása céljából Zsigmondy Vilmos a híres mineralógus, lovag Wilhelm Haidinger (1795- 1871) magas szintű mineralógia-geológia továbbképző tanfolyamán vett részt. Bécsi idejének első évében, 1844-ben jelenik meg a francia H. Ch. Combes bányamérnöknek, a párizsi L’E- cole Royale des Mines (Királyi Bányászati Főiskola) bányaművelés professzorának három kötetes’Traité de 1’ exploitation des mines” című Bányaműveléstana Párizsban, mely nagy hatással játszott szerepet Zsigmondyra. A könyv már 110 oldalt szentel a mélyfúrásnak és e- zen belül 25 oldalt az artézi kutaknak („Des puits artesi- ens”). 1844-ben Weimarban kiadják dr. Carl Hartmann fordításában. Combes hivatkozik az Arrasi Bányaműveknél alkalmazott F. Gamier bányamérnöknek 1821-ben megjelent pályamunkájára, mely J. Waldauf von Waldenstein által németre fordítva Bécsben jelent meg 1824-ben. Ugyancsak megemlékszik Combes J. B. Violletnek 1840-ben megjelent az artézi kutakkal foglalkozó és az elméleti megállapodások terén úttörő munkájáról, melyet dr. Bruckmann dolgozott át, és került kiadásra 1842-ben Ulmban. Combes munkája mellett egyidőben ismerkedett meg Zsigmondy Vilmos Hamilkar Pauluccinak „Az artézi kút fúrásának műszaki folyamata” című munkájával. A szerzőt az osztrák mezőgazdasági egyesület kérésére küldték ki Franciaországba, hogy az artézi kútfúrást eltanulja és Ausztriában is meghonosítsa. Zsigmondy csaknem két évet töltött Bécsben, ahol a kamara által előírtak teljesítésén kívül mindent elkövetett, hogy a lehető legtöbb anyaggal ismerkedhessen meg, és e téren biztos alapot szerezhessen. Ezt követően 1846. május 1-jével a temesi bánság bányaigazgatóságához tartozó Resica-bányára nevezték ki ideiglenes minőségű kir. bányagondnokká és bányatisztté. Zsigmondy Vilmos ekkor 25 éves volt, fiatalos munkakedvvel és lendülettel ismerkedett meg az üzemmel. Zökkenőmentesnek indult az életút, s úgy látszott, egyenesen ível az életpályája, mely állapot azonban csak két évig tartott. E tanulmánynak nem témája a következő évek részletezése, melynek végeredménye, hogy a szabadságharcban uralomra jutottak bűnéül rótták fel Zsigmondynak a szabadságharcban tanúsított hazafias magatartását, és 1849. november 26-án Temesvárott a megalakított hadi- törvényszék vétkesnek állapította meg és „hivatalon túli megfosztása mellett hatévi vasban töltendő” várfogságra ítélték. Börtönéveit Olmütz (Olomouc, Csehország) várában töltötte 1850. július 24-i szabadulásáig, ahonnan visszatérhetett hazájába. Előbb Resicán vállalt szolgálatot későbbi apósánál, majd egykori oravicai főnöke, Greenzenstein Gusztáv a- jánlására 1851. március 29-től gr. Sándor Móric anna- völgyi szénbányájának gondnoka lett, mely szerződéssel megélhetőségének feltételeit biztosítottnak látta. Zsigmondy kötelezte magát, hogy a rábízott bányát virágzó állapotba hozza, és kutatásokat fog végezni új bányanyitás céljából. Zsigmondynak első dolga volt az annavölgyi bánya földtani települési viszonyainak alapos kiismerése. Annavölgyi működésének kezdeti évei alatt alkalma nyílt a legcélszerűbb fúróeszközökkel és azok „bánásmódjával” gyakorlatilag is megismerkedni. Itt ismerkedett meg 1852-ben a dorogi szénbányához belépő Hantken Miksa bányatisztel, akivel való szoros e- gyüttműködés, különösen földtani vonatkozásban, mégpedig a fúrások terén vált gyümölcsözővé. Hantken a fo- raminiferák rétegtani szerepére hívta fel Zsigmondy figyelmét, melynek segítségével biztosan meg lehetett határozni a réteg helyzetét. Zsigmondy Hantken hatására szorgalmasan szedette a fúrásból a kőzetmintákat, iszapolással a mikrofaunát, ahogy ö nevezte „fúrpróbákat” és azonnal fel is dolgozta górcső segítségével. Hantken a kialakult barátságuk emlékére Zsigmondyról nevezte el a foraminiferák közül a „Nodosaria (Dentalina) Zsigmon- dyi Hankenit” nevű szintjelző őslényt. Zsigmondy tudomására jutott annavölgyi idejében A. H. Beernek, a Pribrami bányászati iskola tanárának 1858 -ban megjelent mélyfúrás elméletével foglalkozó „Földfúrás” című könyve.
