Hidrológiai Közlöny, 2015 (95. évfolyam)
2015 / 2. szám - Csath Béla: Hogyan keletkezett Zsigmondy Vilmos ,,Bányatan"-a, kik és mi ösztönözte ennek megírásában a szerzőt?
14 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2015. 95. EVF. 2. SZ. Az annavölgyi bányászat lehetőségei nem elégítették ki Zsigmondyt. Többre érezte magát hivatottnak, ezt teljes függetlenítés révén vélte megvalósítani. Alkotni vágyás, tetterő a kis szénbányából a fővárosba hozta, a bizonytalan, de érdekes küzdelmeket ígérő jövőt választva. A második szerződés szerinti időt már nem töltötte ki, és 1859, március 3-án átadta az annavölgyi szénbányászatot Ballus Zsigmondnak, egykori akadémiai társának (működéséről igen elismerő bizonyítványt kapott Sándor Móric gróftól) és visszatért Resicabányára, ahol apósának. Herglotz Györgynek kőszénbányáját igazgatta. Önálló bányaügynökként kívánva szolgálni a közéletet, 1860. március 20-án Pesten kelt beadványával fordult a budai cs.k. helytartósághoz egy bányaügynökségi iroda megnyitásának engedélyezése céljából. Kérését elutasítják, de ő Pest városa tanácsához intézett beadványában ellenérvekkel élve a végzés ellen, kérését megújította. A fellebbezés sikerrel járt, mert Pest város tanácsa szeptember 30-i rendeletével engedélyezte a bányaügynökségi magániroda megnyitását. Ez volt az első szaktanácsadó hites bányamémöki - magánmémöki - intézmény hazánkban. Bányatiszti munkája már kezdettől fogva szerényebb jövedelmet biztosított Zsigmondynak, aki a folytonos tevékenykedéshez szokva, a bőven rendelkezésre álló idő alatt, egy nagyon jelentős vállalkozásba, az első magyar, tudományos igényeket kielégítő szakkönyvnek, négy kötetre tervezett, kútfőnek számító bányaműveléstan megírásába fogott, miután már évek óta várta, hogy kitűnő bányásztársai közül valamelyik a hézag kitöltéséhez fog. Érdekes, Zsigmondy soha nem említette annavölgyi i- deje alatt, hogy őt egy ilyen témával való munka foglalkoztatná, valamint, hogy kire gondolhatott bányásztársai közül, akik szóba jöhettek volna e munka megírásában? Idősebb akadémiai társai közül Pettkó János, Selmecbányán az akadémia ásványtani tanszékén különböző tisztségeket töltött be. Faller Gusztáv 1855-től a bányászati tanszék tanára. Évfolyamtársai közül Péch Antal 1850-1860 között Csehországban, majd hazatérve a Mátrai Bányaegyesületnél dolgozik. Fiatalabb kollégái közül Litschauer Lajos a tárgyalt időben (1856-1869) a nagyági kincstári bányák helyettes főnöke. Pöschl Ede 1850— 1866 között az akadémián a geometria-építészeti tanszék tanára volt. Zsigmondy, áttekintve a névsort. Megállapította, hogy „avatottabb toll hiányában” maga kíséreli meg az általa dédelgetett bányamüveléstan című hiánypótló anyag megírását. Zsigmondy munkáját, melyet kísérletezésnek fogott fel, öt rész köré csoportosította. Az első rész a kőszén települési viszonyait és a kísérleti műveletet, azaz a kutatást tárgyalta. A szerző ennek a résznek mintegy 35 oldalt szentelt és két táblán 20 ábrát mutatott be. A további négy rész a fúrási munkákat tartalmazta, mely rész az anyag több mint kétharmadát, mintegy 120 oldalt tett ki. Ezt a fejezetet Zsigmondy „fúrástan”-nak nevezte volna. Zsigmondy a fúrásról szóló részben a fúrási szerszámok tárgyalásakor megemlékszik a kor neves művelőire, így pl. a váltóolló tárgyalásakor sorozatosan hivatkozik a feltaáló Oeynhausenra, a változásokat, újításokat végző Kindre, Kleckára, Wlachra, Rostra, és a Degoussée-Mu- lot párosra. A különböző vésők tárgyalásakor megismertet bennünket Kind, Seckendorf, Klecka, Fabian által használtakra, a fa- és vasrúd alkalmazói közül Glenket, Kindet említi, míg a tisztítócső alkalmazói közül Bruck- manra hivatkozik. A fúrólyuk „kibéllelésének” biztosítására használt különféle béléscsövek ismertetésére is több oldalt szentelt. A fejezet végén a „kötélleli” és a „forgófúrást” ismerteti. Külön részt szentel a „fúrházak”, fúrótornyok ismertetésére, melyek közül Beer, Kind és De- goussée-Mulot páros által használt tornyokat emeli ki. bányatan XrVALÖ TEKINTETTEL A K ŐSZ ÉN BÁ N Y A SZ A TIl A. ZSIGMONDY VILMOS. j iriifú rriism í ii int« unt Az elmondottakról 14 táblán látható ábrákkal ad részletes tájékoztatást Zsigmondy, majd a fúrásoknál előforduló akadályok, nehézségek (mai nyelven műszaki balesetek) legyőzését tárgyalta. Zsigmondy a készülő munkájával a kőszén-bányászatnak akart hasznos szolgálatot tenni, tervezett anyagában kitért az artézi kutak ismertetésére, készítésére, az artézi 8víz „befoglalására is, mintegy 20 oldalon keresztül, melyhez három ábrát is közölt. E téren Viollet, Degous- sée, a két Bruckmann és Kind már megjelent munkáira támaszkodott, megemlítve a Párizsban elkészült Passy-i, Tours, Nürnberg, Lillers városok artézi kútjait, mely időben hazánkban is készült artézi kutakról is tett említést, melyek hol eredményesek, hol eredménytelenek voltak. Munkája végén található függelék egyike az általa használt irodalmi anyag felsorolása, míg a másik az általa alkotott, és használt műszavak gyűjteményét tartalmazza, melyek egy részét dr. Szabó József egyetemi tanár 1848-ban megjelent „bányaműszótárá”-ból vett át. Zsigmondy Vilmos kéziratát 1864. április 26-án fejezte be, előszavát 1864. október 24-én írta meg. 1865-ben jelent meg a korszerűen hangzó „Bányatan, kiváló tekintette] a köszénbányászatra” főcímmel és „A kutatás, fú- rászat és az artézi kutak” alcímmel Pesten. Ettől az időtől kezdve élethivatásának választja a föld mélyének mélyfúrással történő feltárását, és 44 éves korában, ahogy ő magát nevezte „fúrász” és egyben fúróvállalkozó lett. Irodalom. Böckh, J.: Zsigmondy Vilmos (1821-1888). Földtani Közlöny XX. kötet, 1890, augusztus - október, 8-10 füzet, p. 171-280 Csath, B : Zsigmondy Vilmos életrajz (Kiadatlan tanulmány) Csath, B : Emlékezzünk M.Ch. Combesre. Kőolaj és Földgáz 27/127/ évf. 9. sz. 1944. szeptember, p.287 Csath, B.: Emlékezzünk A H. Beerre. (Kőolaj és Földgáz 27 /127/ évf. 8. sz. 1994. augusztus, p. 256 - 257/ Gyulay, Z.: Zsigmondy Vilmos. A Magyar Olajipari Múzeum Évkönyve 1969 - 1974 I kötet, p 87-100 Péch, A.: Emlékbeszéd Zsimondy Vilmos levelező tagról. MTA Elhunyt tagjai fölött tartott emlékbeszédek VI. kötet, 14.sz. p.465- 492. A kézirat beérkezeti: 2015. május 11-é
