Hidrológiai Közlöny, 2015 (95. évfolyam)
2015 / 5-6. különszám - LVI. Hidrobiológus Napok előadásai
23 A későbbi, numerikus hidrodinamikai modellezési feladatok végzése szempontjából kulcskérdés, hogy milyen vízszintek esetén hágja meg a Duna a sarkantyúkat, így a művek koronaszintjének pontos ismerete is elkerülhetetlen. Ezeket a méréseket cm-es pontosságú RTK-G- PS-szel végeztük, minden sarkantyú esetén 5-10 pontban. Ismernünk kell továbbá a mederanyag összetételét (szemeloszlását) a vizsgálati területen, ugyanis a szem eloszlási görbék alapján (d90) van lehetőségünk az áramlási modell érdességi viszonyainak leképzésére, paraméterezésére. Hangsúlyozni kell, hogy a mederanyag milyensége önmagában is fontos abiotikus élőhely jellemző paraméter. Emiatt a kettős igény miatt, összesen 14 pontban vettünk mederanyag mintákat harangos mintavevővel. A vizsgálati területen három mérési kampányt tartottunk (7. táblázat). 2013 júniusában (továbbiakban nagyvíz) a nagy dunai árvíz idején mozgó és fix hajós ADCP méréseket végeztünk a teljes vizsgálati területen. Az árvíz levonultát követően, júliusban (továbbiakban kisvíz) újabb mozgó hajós ADCP méréseket tartottunk, valamint itt kerítettünk sort a müvek geodéziai felmérésére is. 2013 szeptemberén (továbbiakban középvíz), az utolsó mérési kampány során újabb mozgó és fix hajós ADCP méréseket végeztünk, továbbá mederanyag mintákat is ekkor gyűjtöttünk. 1. táblázat - A helyszíni mérések során rögzített vízhozam értékek Mérés ideje Vízhozam, Q, mV 2013. június 10. 6 200 2013. július 24. 1 340 2013. szeptember 30. 1 630 4. Adatfeldolgozás Az ADCP nagyvízi mélységmérései alapján, egy háromszög elemekből felépülő rácshálóra való lineáris interpolációval elkészítettük a vizsgálati terület digitális te- repmodelljét. Mivel ilyen mérések mindhárom általunk vizsgált állapotra rendelkezésre álltak, így lehetőségünk volt vizsgálni az árvíz hatására bekövetkező mederváltozásokat is. Az ADCP nyers mozgóhajós méréseit első lépésben mozgó ablakos átlagolással simítottuk, hogy kiszűrjük a korábban említett turbulens pulzáció hatását. Ezekből a simított keresztszelvény menti eloszlásokból képet kaptunk az áramlás térbeli milyenségéről. Az egyes függélyekben mért sebességek mélység menti átlagolásából kaptuk az ún. mélységátlagolt áramlási sebességeloszlásokat, melyek minden mérési pontot egy skalár áramlási sebesség értékkel jellemeznek. Mivel kellően sűrű mérési pont állt rendelkezésünkre, ezeket az értékeket is egy háromszög rácshálóra interpoláltuk, így a vízfelszín síkjának minden pontjában ismertük az átlagos sebesség értékeket. Fontos hangsúlyozni, hogy ezek a 2D sebességeloszlások fontos élőhely jellemző paraméterek. Az ADCP-vel különböző mélységekben mért sebesség nagyságokból, a turbulens fal-törvény segítségével, sebességprofil illesztést alkalmazva meghatároztuk az e- gyes függélyekben kialakuló fenék-csúsztató feszültségeket (pl. Baranya et al., 2008). A korábbiakhoz hasonlóan, ezekből a szórt pontokból is mezőket hoztunk létre lineáris interpolációval. Ez a paraméter a mederfenék és a víz között kialakuló súrlódást írja le, így a morfodina- mikai folyamatok vizsgálatánál (pl. mederváltozások becslése) kulcsfontosságú. Ez a feszültségérték, a fentieken túlmenően, az általunk alkalmazott, élőhely osztályozás egyik bemeneti paramétere is egyben. A gyűjtött mederminták feldolgozása laboratóriumi körülmények közt történt. Első lépésben a nedves anyagot 105°C-on szárítottuk tömegállandóságig. A kiszáradt anyagot ezután szitasorral választottuk különböző méretű frakcióira, egyúttal megszerkesztettük a szemeloszlási görbéket is. A görbék ismeretében minden mintára meghatároztuk azt a szitaméretet, aminél az anyag 90 %-a finomabb frakciójú (d90), a korábban említett numerikus modell paraméterezése céljából. A felsorolt áramlástani és morfológiai paraméterek mezőszerű eloszlásának ismeretében élőhely vizsgálatokat végeztünk. Elsőként egy osztrák tanulmány {Hauer et al., 2008) alapján osztottuk fel a teljes területet hat folyami élőhely típusra: áramló szakasz; gyors áramlású szakasz; medence; sekély víz; zúgó; beduzzasztott víz. Az elkülönítés három abiotikus paraméter alapján történt: vízmélység, mélységátlagolt áramlási sebesség és fenékcsúsztató feszültség. Az egyes abiotikus paraméterek, különböző intervallumokba való tartozásuk alapján másmás numerikus kódot {NQ kapnak, a 2. táblázatban láthatók alapján. 2. táblázat - Input paraméterek osztályozása Sebesség Vízmélység Fenék-csúsztatófesz. v fms 'l NC, dfml NCd t ÍNm'2l NC, 0,00-0,10 1 0,00 - 0,40 5 0,00 - 2,00 0 0,10-0,25 2 0,40 - 0,80 4 2,00 - 20 1 0,25 - 0,40 3 0,80-1,20 3 >20 2 0,40 - 0,75 4 1,20-1,50 2 >0,75 5 > 1,50 1 Az így meghatározott NC-k ismeretében képezhető az ún. élőhely index (MH), a következő képlettel: MH = (NCd + NC.)-NCr A képletbe való behelyettesítés eredményéül kapott MH számértékkel már definiálhatók a fentiekben felsorolt é- lőhely kategóriák a 3. táblázat alapján. 3. táblázat - Élőhely jellemzés az MH alapján MH Élőhely típus 2-4 medence 5-9 áramló szakasz 10-18 gyors áramlású szakasz 20 zúgó 0 ha d < 0,40 sekély víz ha d > 0,40 beduzzasztott víz Más megközelítésű módszerrel is végeztünk élőhely vizsgálatokat, egy amerikai tanulmány alapján {Aadland és Kuitunen, 2006). Ez nem különböző élőhely kategóriák elkülönítésén alapul, hanem konkrét halfajok különböző életciklusaira jellemző élőhely preferenciákat ír le a vízmélység, az mélységátlagolt áramlási sebesség és a mederanyag alapján, ún. megfelelőségi indexekkel (Suitability Index - Sí). Hosszú halászati mintavételek során
