Hidrológiai Közlöny, 2015 (95. évfolyam)
2015 / 5-6. különszám - LVI. Hidrobiológus Napok előadásai
22 r Élőhely szempontú folyószabályozás megalapozása korszerű hidromorfológiai adatelemzéssel Fleit Gábor1, Baranya Sándor1, Józsa János1, Török Gergely Tihamér1 'BME, Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszék, 1111 Budapest, Műegyetem rakpart 3. Kivonat: A klasszikus folyószabályozásokkal érintett, környezetileg sérült területek tudományosan megalapozott revitalizációja lehetséges feladat, azonban ez komplex vízmémöki, környezetvédelmi és ökológiai szemléletet igényel. Jelen munka célja, hogy bemutassuk milyen terepi mérési és adatfeldolgozási módszerekkel tudjuk támogatni a folyami vizes élőhelyek vizsgálatait a vízmémöki oldalról. A Duna Sződligeti szakaszán (1672-1676 fkm) három mérési kampány keretein belül, nagy idő- és térbeli felbontással feltártuk az uralkodó áramlási viszonyokat, valamint részletes medergeometriai felméréseket végeztük. A nyers adatok feldolgozását követően meghatároztuk több - az élőhely jellemzésnél használatos - abiotikus áramlástani paraméter mezőszerű eloszlását. Az így előállított felületeket felhasználva, egy osztrák fejlesztésű élőhely kategória elkülönítést, valamint egy amerikai tanulmányra alapozva egy konkrét süllőfaj (Sander vitreus) megfelelőségi indexeken alapuló élőhely vizsgálatát végeztük el. Kulcsszavak: ADCP, Duna, hidromorfológia, élőhely, terepi mérés. 1. Bevezetés A klasszikus folyószabályozási munkák sokáig figyelmen kívül hagyták azokat a vízi élőlényekre gyakorolt hatásokat, melyek az általuk okozott áramlási és morfológiai viszonyok megváltozásának tudhatok be. Az elmúlt években ezek a szempontok egyre inkább reflektor- fénybe kerültek, elég az EU Víz Keretirányelv intézkedéseire gondolnunk. Jelen tanulmány egy ilyen hagyományos folyószabályozási művekkel ellátott Duna-szakasz (1672-1676 f- km) vizsgálatával foglalkozik. A korábbi szabályozások hosszú távon kialakult negatív környezeti hatásait (pl. holtterek feliszapolódása) kiküszöbölendő, több beavatkozási tervezet is készült, melyek a vizes élőhelyek javítását célozzák. Munkánk során a jelenlegi áramlási és morfológiai állapotok felmérését végeztük el. Ehhez részletes és friss terepi mérésekre volt szükség, így 2013 júniusa és szeptembere közt három mérési kampányt tartottunk a vizsgált szakaszon. A részletes hidraulikai, geodéziai és híd- romorfológiai felméréseket követően, a nyers adatok megfelelő feldolgozását végeztük el. Az adatfeldolgozás eredményeként különböző áramlástani paraméterek mezőszerű eloszlásához jutottunk. Az abiotikus változók eloszlásai alapján két megközelítésből végeztünk élőhely-hidraulikai vizsgálatokat. Megfelelő hazai módszerek hiányában ezeket külföldi munkák példájára hajtottuk végre. Elsőként egy osztrák fejlesztésű élőhely modellezési eljárást alkalmaztunk {Hauer et a/., 2008), mellyel 6 különböző élőhely osztály elkülönítésére van lehetőség. A másik megközelítésnél egy amerikai tanulmányra építettünk {Aadland és Kuitunen, 2006), ahol konkrét halfajok különböző életciklusaira jellemző élőhely megfelelőségei lettek definiálva általunk mérhető, számítható abiotikus értékek alapján. Utóbbi vizsgálatot egy süllőfaj példáján mutatjuk be. 2. Vizsgálati terület A vizsgálatokat a Duna 1672-1676 fkm szelvényi közötti szakaszon végeztük. Ez Sződliget térsége, a folyam itt a Szentendrei-sziget bal partját mossa, teljes vízhozamának közel kétharmadával. Ebből következik, hogy a vízi teher és személyszállítás döntő része is ezen az ágon történik. A folyó hazai szakaszaihoz hasonlóan itt is felmerülnek a hajózással kapcsolatos gondok ( VITUK1, 2007). Ilyen a Sződligeti szűkület (1675,6- 1674,8 fkm), mely jelenlegi állapotában egy 500 m hosszú, 90 m széles, orvosolandó problémát jelen a folyami közlekedés szempontjából. A térségben a meder szabályozott, a hajóút áthelyezésére lehetőség nincs. A térség áramlási karakterét az 1. ábrán látható két sarkan1. ábra- A vizsgált Duna-szakasz 3. Terepi mérések A mérések során három mérőműszert/mintavevőt használtunk: akusztikus Doppler-elvű sebességmérőt (A- DCP), RTK-GPS-t valamint harangos mederanyag mintavevőt. A medergeometria felmérése, valamint a sebességeloszlások feltárása ADCP-vel történt. A műszert egy GPS -sei párosítva, hajóra rögzítve alkalmazzuk mozgó és álló hajós mérések végzéséhez {Baranya et ál., 2008). Mozgó hajós mérések esetén célunk a nagy sűrűségű mélység és sebesség adatfelhő elérése. Utóbbi esetben csak az adott fuggélyekben pillanatnyilag uralkodó viszonyokat van lehetőségünk rögzíteni, melyek a turbulens fluktuációtól zavart, zajos értékek. Ezen eredmények simítására az adatfeldolgozáskor került sor. Állóhajós mérések esetén a hajóval egy pontban maradva, egy fuggély mentén igyekszünk több percig tartó mérést végezni. Az így nyert adatok időbeli átlagolásának eredményeként az ott leginkább jellemző fuggély menti sebességeloszlást kapjuk. Az ilyen módon mért eloszlás meghízhatóbb eredményekhez vezet, amikor a se- bességprofil felhasználásával adunk becsléseket bizonyos - származtatott - hidromorfológiai paraméterek értékeire (pl. fenék-csúsztatófeszültség).
